Kevés olyan kifejezés létezik, amelyeket gyakran félreértelmeztek és újraértelmeztek, és amelyek több vitát váltottak ki, mint a hisztéria. A híres ókori orvosok, Hippokratész és Galen már használták, ennek a kifejezésnek ma egészen más jelentése van, és jobban kutatják, mint két és fél ezer évvel ezelőtt. De még sok munka vár a tudósokra és a pszichológusokra.
Mi a hisztéria?
Hisztéria az ókori görög szóból származik méh, „Hisztera”, és ma egy szembeszökő, rendkívül extrovertált viselkedésre utal, amelyet egy mentális rendellenesség vált ki. A konverziós rendellenességekkel, valamint a disszociatív rendellenességekkel ma két tünetcsoportot különböztetünk meg. Az előbbi olyan traumatikus tapasztalatokkal jár, amelyeket az elme nem tud feldolgozni, és amelyek ezért fizikai panaszokká „alakulnak át”. A disszociatív rendellenességeknek ugyanaz a kiváltó okuk, de tudatzavarokban fejezik ki magukat. Az ókorban azonban - és utána még sokáig - nem gondolták, hogy a betegség oka a agy, de a méh, és így kizárólag a nőknek tulajdonították. A híres orvosok, például Hippokratész, feltételezték, hogy a tüneteket a méh más szervekhez. Ezért kezelni hisztéria, nemi közösséget írtak elő és terhesség hogy a méh megfelelő helyzetbe kerüljön.
Okok
Bár a hisztéria okai még mindig nem teljesen tisztázottak, manapság már korán kialakul gyermekkor, 4-6 éves kor körül. Ebben az időben a kutatók rendkívül fontos lépést látnak a gyermek fejlődésében, mind fizikailag, mind pszichológiailag. Ezen a ponton a gyermek már sok motoros és mentális képességet elsajátított, de szembesül azzal a problémával, hogy elkezd integrálódni a felnőttek világába. Ha ebben a szakaszban hiányoznak az erős példaképek ahhoz, hogy ez a számára új és még ismeretlen világ érdekesnek tűnjön - például ha egy szülő vagy más fontos gondozó hiányzik -, ez vezet a hisztéria kialakulásához.
Tünetek, panaszok és jelek
A hisztéria egyik jele a hisztionikus definíció szerint személyiségzavar erős figyelem iránti vágy. Ezt az igényt különböző eszközökkel lehet kielégíteni. Alarcon (1973) szerint a hisztéria hét központi vonását lehet megkülönböztetni. Ezek egyike a színházi viselkedés. A hisztionikus személyiségek hajlamosak eltúlozni és gyakran színpadra állítani, hogy szimpátiát ébresszenek vagy reflektorfénybe kerüljenek. A hisztéria másik tünete az érzelmi labilitás. A hisztionikus személyiségek gyakran drasztikusan élnek meg hangulatingadozás, az egyéni érzések általában nagyon hangsúlyosak. Ennek eredményeként szeszélyesnek és kiszámíthatatlannak tűnhetnek. A megjelenített érzések nem mindig felelnek meg a helyzetnek; társadalmilag nem is megfelelőek. A hisztéria másik jele, hogy a szenvedők önként egy vagy több embertől függővé teszik magukat. Ezzel azonban nem teljesen alárendelik magukat. Gyakran ez paradox helyzetet teremt, amelyben a hiszti személyiség egyrészt önálló döntéseket akar hozni, másrészt pedig valakit keres, aki úgy vigyázzon rájuk, mint gyermekre. A hisztiára jellemző tünetek a túlreakciók, az egocentrizmus és az befolyásolhatóság. A hatás nemcsak másoktól származhat, hanem magától a hisztionikus személyiségtől is. Ezenkívül sok histrionikus személyiség szexuálisan csábító módon viselkedik annak érdekében, hogy ily módon is felhívja a figyelmet és a csodálatot.
Diagnózis és lefolyás
A hisztéria diagnosztizálásában a legnagyobb probléma a tünetek osztályozása, akár pszichológiai, akár fizikai, éppen ennek eredményeként. Ha például látászavarok vagy bénulási tünetek jelentkeznek, annak okait általában más területeken keresik. Ugyanez vonatkozik a tudatzavarokra, amelyek sok más központi betegség következtében is előfordulhatnak idegrendszer. A téves diagnózisok ezért meglehetősen gyakoriak, és ezeket is nehéz elkerülni. A diagnózist valójában csak egy tapasztalt terapeuta teheti meg megbízhatóan, aki jártas a hisztéria területén.
Szövődmények
A pszichiátria a valójában elavult hisztéria kifejezést neurotikus rendellenességként érti. Ez instabil és felszínes affektusokkal, az elismerés szükségességével, a manipulatív viselkedéssel és a jóváhagyás kifejezett igényével jár. Manapság gyakrabban konverziós rendellenességnek vagy hisztionikusnak nevezik személyiségzavar. Ez megmagyarázza, miért fordulhatnak elő komplikációk ezen viselkedésekkel kapcsolatban, különösen a környezettel kapcsolatban. Az érintett személyek túlzott figyelmet igényelnek, kiszámíthatatlan érzelmi ingadozásoknak vannak kitéve, és előtérbe helyezik magukat. A körülöttük lévő emberek általában idegesítőnek találják és tartják a távolságot. Ez különösen igaz, ha átlátják a mögötte elrejtett manipulációs technikákat. Azonban az emberek hisztis személyiségzavar különösen nem képesek megérteni ezt a reakciót és megerősíteni a korán megtanult stratégiákat, ami ördögi kört eredményez. A hisztériára hajlamos betegeket vagy gyakran kizárják emiatt, vagy néha társfüggőket találnak. Ez azonban a terápiás folyamat szempontjából is kedvezőtlen. A stabil, egészséges kapcsolatokat nagyon nehéz kialakítani az érintettek számára. Mivel ezek olyan viselkedési minták, amelyek gyökerei visszanyúlnak gyermekkor, ezeket nehéz terápiásan befolyásolni. Mélyen rögzülnek az érintettek személyiségében. A terápiás folyamat hosszú és kemény. Még a tapasztalt terapeutáknak is ügyelniük kell arra, hogy ne engedjék be magukat.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Manapság nincs diagnózis a hisztéria kifejezéssel, mivel ez egy régi terminológia. Ennek ellenére orvoshoz kell fordulni, amint a kifejezéssel kapcsolatos panaszok megjelennek. Az a magatartás, amelyet más emberekkel közvetlen összehasonlításban normának nem tartanak, szakmailag orvosnak értékelnie kell. Különösen agresszív magatartás vagy magatartást okozó magatartás indokolja az orvoshoz fordulást. Aggasztóak azok a tapasztalati állapotok, amelyekben az érintett személy érzelmileg erőteljesen túlreagál, már nem tudja ellátni mindennapi kötelességeit, és megszokott teljesítményszintjét már nem éri el. Apátia, szexuális rendellenességek vagy annak elvesztése emlékezet képességét meg kell vizsgálni és kezelni kell. Hamis emlékek ill emlékezet az elévülések szokatlanok, és organikus problémákra is utalhatnak. Ezért ezekben az esetekben a lehető leghamarabb meg kell kezdeni az orvosi vizsgálatokat. Ha érzékszervi zavarok vagy személyiségváltozások lépnek fel, orvoshoz kell fordulni. A félelem erős tapasztalata, a valóságra való hivatkozás elvesztése vagy a nagyon egoista viselkedés a fennálló rendellenességek jele. Az orvos további látogatása szükséges a Egészség. Val,-vel mentális betegségek, gyakran hiányzik a betegség bepillantása. Ez az egyik tünet, és ennek megfelelően figyelembe kell venni. Különösen fontos a jó bizalmi kapcsolat a gondozókkal és az orvossal.
Kezelés és terápia
A hisztéria kezelése szintén nem éppen egyszerű, és nem lehet rögzített séma szerint végrehajtani. Ehelyett a terapeutának kifejezetten foglalkoznia kell az egyes betegek szubjektív rendellenességeivel és okaival. Számos foglalkozás során a terapeutának mindenekelőtt meg kell derítenie, hogy mi váltja ki az adott tüneteket, majd alaposan meg kell vizsgálnia, hogy melyik pszichoanalitikus megközelítés a legvalószínűbb javuláshoz. A hisztéria gyakran nagyon birtokló és vonzó jellege miatt terápia a legtöbb esetben nagyon hosszadalmasnak és nehezen kivitelezhetőnek bizonyul.
Megelőzés
A hisztéria még nem teljesen kutatott kiváltó okai miatt lehetséges megelőzése szintén még nem igazán világos. Azonban egy védett szülői ház, valamint egy szilárd társadalmi környezet a korai időszakban gyermekkor - a kutatás jelenlegi állása alapján - ellensúlyozhatná a pszichológiai elnyomást és az ebből fakadó hisztériát. Mivel a hisztéria okai és kiindulópontja manapság jobban ismert, és az ősi elképzeléseket ennek eredményeként nagyrészt megcáfolták, az orvostudományban olyan új kifejezések honosodtak meg, mint a disszociatív rendellenesség vagy a hisztionikus személyiségzavar. A pontos okok viszont: részben még nem tisztázottak, és ezáltal bonyolítják a kezelést is.
Mit tehetsz te magad
A hisztéria elavult kifejezés a mentális rendellenességekre. Mivel nagyon pontatlan, a mindennapi életben az önsegítés lehetőségeit egyenként kell értékelni. A differenciált diagnózis megszerzéséhez pszichoterapeutával vagy pszichológussal kell együttműködni. Ezt követően az önsegítés módszerei és különféle egyéni viselkedési technikái együtt határozhatók meg. Általánosságban elmondható, hogy az érintett személy a normától eltérõ megjelenést mutat, amelyet maga nem tud szabályozni kellõen. A mentális betegségek arra vezet, hogy a beteg nincs tisztában saját viselkedésével. Ennek eredményeként az önszabályozás intézkedések nagyon alacsonyak. Egyes szenvedők kockázatot jelentenek magukra és másokra nézve. Az oktatás ellenére hiányzik a betegség bepillantása, és a beteg saját viselkedését nem lehet ellenőrizni. Sok esetben a közeli környezetben élő rokonokat és embereket erősen befolyásolja életmódjuk mentális zavara. Javasoljuk, hogy átfogóan tájékoztassák őket a betegség tüneteiről. Ez javítja egymással való kölcsönhatásukat és elősegíti a kölcsönös megértést. Megkönnyítik az érzelmi elhatárolást és megtanulják a szükséges beavatkozás iránti érzékenységet. Sok esetben a betegségben szenvedők mások segítsége nélkül nem képesek megbirkózni a mindennapokkal. Támogatástól függenek, és gondozókra van szükségük, akikben megbízhatnak.
