Szinonimák
Hisztérikus neurózis Konverziós neurózis, disszociatív rendellenesség, hisztionikus személyiségzavar
Meghatározás
A hisztéria vagy a disszociatív rendellenesség nem egységes klinikai kép, hanem különféle mentális betegségek csoportja, amelyekben közös, hogy a test és az elme közötti kapcsolat és együttműködés megszakad. Így megzavarhatja a saját identitás tudatosságát, akár többszörös személyiség, akár deperszonalizáció esetén. Másrészt a psziché és a test közötti határ is eltűnhet, így a pszichés érzés fizikai tünetekben nyilvánul meg, még akkor is, vagy különösen, ha az illető nincs tisztában a pszichés problémával.
Koncepció és történelem
A hisztéria fogalma az ókorra vezethető vissza. Ott a kifejezést mindazokra a klinikai képekre használták, amelyek manapság a pszichiátria területére esnek. Más szavakkal, azokat, amelyeket nem lehet fizikai vagy szerves változásokkal magyarázni vagy leírni.
Ennek ellenére a hisztériát egy meghatározott szervnek tulajdonították, nevezetesen a méh. Ez egyértelművé teszi, hogy különösen „hisztérikus” nőket figyeltek meg. Századig tartották ezt a véleményt.
A kifejezés jelentése azonban újra és újra megváltozott, így az ókori görög hisztéria nem egyezik meg az itt tárgyalt klinikai képpel. Az idők folyamán a betegség az orvosi előrehaladás növekedésével egyre inkább szűkült. A hisztéria volt az egyik legfontosabb téma a pszichoanalízisben, ahol először empirikus klinikai tanulmányokban vizsgálták, főleg Charcot.
Ott a betegséget kielégítetlen szexuális igényeknek tulajdonították. Szerencsére az akkori kutatók néhány kezelési gyakorlata, például az úgynevezett „petefészek-sajtó”, manapság csak furcsa anekdoták. A nőgyűlölő eredet és történelem, valamint a kifejezés zavarosan következetlen meghatározása miatt manapság a fent említett szinonimák váltják fel.
Tünetek
A hisztéria különböző formáinak tünetei sokfélék. A tünetek pontos megjelenése és súlyossága betegenként nagyon eltérő. Ez azzal magyarázható, hogy a konverziós neurózis pszichogén betegség, vagyis a pszichéből eredő betegség.
Betegségei ugyanolyan változatosak, mint az emberi jellem. Íme néhány ilyen alforma a hisztéria tipikus tüneteivel. A pszichés fő tünete amnézia vesztesége emlékezet, amely korlátozható egy adott időre vagy témára, vagy nagyobb területeket is lefedhet.
A disszociatív stuporban tehát a mozgás merevsége a fő tünet. Mindkét betegség a mozgás és az érzékszervi rendellenességek közé tartozik. Ezen felül a emlékezet vagy az egész személyiség is megzavarható.
Ez utóbbi többszörös személyiségként nyilvánul meg, amelynek létezését és meghatározását a szakértők vitatják. Összességében elmondható, hogy a tünetek kitérőt vagy szelepet jelentenek. A betegek elfojtják mentális válságukat, és gyakran elfogadhatatlan gyengeségnek tartják.
A fizikai gyengeséget valószínűleg társadalmilag elfogadják, mert elkerülhetetlennek (azaz tragikusnak) tűnik, és ezáltal igazolja, sőt megköveteli a környezet együttérzését. Hisztérikus vakság gyakran annak tulajdonítják, hogy bizonyos mentális problémákat nem láttak. A most említett bénulás tehát tehetetlenség lenne olyan megoldhatatlannak tűnő feladatokkal szemben, amelyekről az érintettnek nem mindig kell tudnia.
A hisztériában szenvedő betegeknél az a közös, hogy szenvedésük alapjául a testi funkciók változását tekintik. Ez az orvos számára nem mindig könnyű megtalálni az igazi okot. De itt van néhány lehetőség.
Például azok a bőrterületek, amelyeket a betegek érzéketlennek tartanak, általában nem felelnek meg azoknak a tényleges területeknek, ahol a idegek szállítjuk. Mindazonáltal fontos, hogy a betegeket komolyan vegyék, és a lehetséges veszélyes fizikai betegségeket kivizsgálással és esetleg képalkotással is kizárják. Különösen az idősebb betegeknél fordulhat elő, hogy az egyik elvégzett vizsgálat pozitív egy fizikai betegség esetén, de ez természetesen nem tudja megmagyarázni a beteg által felmutatott tünetek mértékét.
Ezenkívül a hisztéria néhány differenciáldiagnózisát figyelembe kell venni. A pszichoszomatikus betegségek először hasonló tüneteket mutatnak és a betegség kialakulását mutatják. Mindazonáltal egyértelműen különböznek a konverziós rendellenességektől, mivel a testben valóban kézzelfogható változások kísérik őket, amelyek az utóbbi esetében hiányoznak. Szomatoform (nem szerves betegség miatt) fájdalom rendellenességet vagy hipokondriás rendellenességet is figyelembe kell venni.
A fent említett deperszonalizáció azonban tüneteként jelentkezhet más pszichiátriai rendellenességekben is, mint pl depresszió és a skizofrénia. Ezek a rendellenességek azonban más mentális betegségekkel együtt is előfordulnak.
