A szédülés társított tünetei A fül által kiváltott szédülés

A szédülés társított tünetei

Által okozott szédülés leggyakoribb kísérő tünetei a belső fül tartalmaz hányinger és még hányás: Az orgona meghibásodása miatt egyensúly, hibás információkat továbbítanak innen a agy, amely ellentmond a többi érzékszerv információinak. Mivel ez a jelenség mérgezés esetén is előfordul, többek között a „sürgősségi rendszer” hányás aktiválódik a feltételezett mérgező anyag testből történő kiszállításához. A szédülés másik gyakran kísérő tünete a halláskárosodás, azaz halláskárosodás or fülzúgás.

Ennek oka e két érzékszervi funkció közelsége: Mind a hallásérzék, mind az érzékelés egyensúly egy működő belső fül függvénye, amely egyrészt boltívekből (egyensúlyérzék), másrészt a csigából (hallásérzet) áll. Ezért, ha a a belső fül kudarcot vall, a másik térbeli közelsége miatt is érintett lehet, például terjedő gyulladásos reakció esetén. A szédülés, amely közvetlenül a fülben jelentkezik, általában egyéb panaszokkal jár.

A szédülés előfordulásának szinte minden oka miatt az érintett betegek további kifejezetteket észlelnek hányinger. Ezenkívül a halláskárosodás és a fül csengése (fülzúgás) a leggyakoribb kísérő tünetek közé tartoznak szédülés a fülébe. A tipikus formákban szédülés, amelynek oka közvetlenül a fülben található, a vestibularis szerv súlyos károsodása bizonyítható.

Mivel a test térbeli helyzetével kapcsolatos hamis információkat továbbítják a agy ily módon az érintett betegek többsége kifejezetten kifejlődik hányinger. A fül szédülésének leggyakoribb okai, amelyet súlyos hányinger és hányás, jóindulatú paroxizmális pozicionális szédülés, Meniere betegsége és gyulladásos folyamatok a vestibularis ideg (neuritis vestibularis). Ezenkívül kifejezett szédülés, hányinger és hányás is előfordulhat hirtelen halláskárosodás.

Mivel a szédüléshez vezető betegségek többsége súlyos hányingerrel jár, az émelygés és a hányás enyhítésére szolgáló gyógyszerek a szokásos gyógyszerek közé tartoznak. Fül fájdalom a szédülés kísérő tünete is lehet. E két tünet együttes előfordulásának leggyakoribb oka a a belső fül: ez fokozott érzékenységhez és fájdalom a belső fülszerkezetekben. Ezen kívül a természetes szellőzés struktúrák blokkolódhatnak, ami a dobhártya hogy a pozitív vagy negatív nyomás hangsúlyozza.

Félek fájdalom először fordul elő, a szédülés pedig sokkal később jelentkezik, lehetséges, hogy gyulladásos reakció terjedt befelé a fülben. Ebben az esetben azonnal orvoshoz kell fordulni. A fülekre gyakorolt ​​nyomást általában a szellőzés probléma a középfül.

Normális esetben, szellőzés közötti összekötő csatorna biztosítja középfül és a orrüreg. Ha azonban ez a csatorna blokkolva van, nyomást lehet gyakorolni a csatornára dobhártya, az egyetlen rugalmas membrán a középfül. A fülnyomás vagy az alapul szolgáló szellőzőzavar a fülfertőzések gyakori tünete.

Ezért fontos más tüneteket keresni, mint pl láz vagy nyelési nehézség. A hallási rendellenességek gyulladásos reakciókkal is járhatnak. A kifejezés fülzúgás olyan hangot ír le, amely általában csak az érintett személy számára érzékelhető és külső inger nélkül jelentkezik, általában csengő, dúdoló vagy sípoló hang formájában.

Ritkábban vannak olyan fülzúgások is, amelyek izom- vagy csonthangok miatt következnek be, és amelyeket ezért a vizsgáztató hallhat. A fülzúgásnak gyakran nincs nyilvánvaló oka, de szédüléssel együtt is előfordulhat: Ez utóbbi esetben a fülzúgás általában a belső fül diszfunkciójának jelzése, amely magában foglalja mind a egyensúly és a hallásérzet. A Meniere betegsége A fent leírt általános diagnózis, de a idegek a belső fülben vagy az autoimmun betegségek szintén ritkábban okozhatnak szédülést és fülzúgást.

Az újonnan előforduló, hosszabb ideig tartó fülzúgást ezért mindig orvosnak kell tisztáznia. A fül szédülésének általában kimutatható az egyensúly jelentős károsodása. A test térbeli helyzetét (egyensúlyát) a vizuális benyomások, valamint a testben lévő receptorok határozzák meg ízületek és az egyensúly szerve a fülben. Ha az egyik fül egyensúlya romlik, ez súlyos szédüléshez vezet az érintett beteg fülében. Az egyensúly többféleképpen befolyásolható.