Nyelőcső: felépítése, működése és betegségei

Rugalmas izmos csöveként a nyelőcső elsősorban az élelmiszer szállítását szolgálja a garatból a gyomor és maga nem vesz részt az emésztési folyamatokban. Gyomorégés és a nyelési nehézség a nyelőcső károsodásának jele, amely orvosi értékelést igényel.

Mi a nyelőcső?

A nyelőcsővel kapcsolatos leggyakoribb panaszok: gyomorégés és a visszafolyás betegség. A nyelőcső (ételcső) egy nyújtható izmos cső, amely összekötő útként szolgál a garat és a garat között. gyomor elsősorban az élelmiszer szállítására e két szerkezet között. Rugalmasságának köszönhetően, amely lehetővé teszi, hogy akár 3.5 cm átmérőjű is táguljon, a nyelőcső alakja és tágulása szempontjából nagymértékben alkalmazkodni tud a bevitt étel méretéhez. Ez azonban fiziológiailag lehetetlen három szűkületnél (cricoid szűkület, aorta szűkület, rekeszizom szűkület), így az elégtelenül megrágott étel vagy a lenyelt idegen testek itt elzárhatják a nyelőcsövet. Ezenkívül ezek a szigorítások klinikai jelentőségűek, mert a daganatok ill gyulladás főleg a nyelőcső ezen szakaszain nyilvánulnak meg.

Anatómia és felépítés

Felnőtt embereknél a nyelőcső hossza 25-30 cm, átmérője körülbelül 2 cm, és három szakaszra osztható. A nyaki szakasz csatlakozik a gége (hangdoboz) és a mellüreggel való találkozásig terjed. A mellkasi szakasz, amely átmegy a bordákon, a nyelőcső leghosszabb szakasza, kb. 16 cm, és kezdetben a légcső mögött, később pedig a szív. A szomszédos, körülbelül 1–4 cm hosszú nyelőcsőszakasz az úgynevezett hiatus oesophageuson (rekesznyílás) átjut a hasba (hasüregbe). A nyelőcső legbelső rétege abból áll nyálkahártya, egy vékony kötőszöveti elmozdító réteg, és egy izomréteg, amelyen keresztül a nyálkahártya felülete az ételhez igazítható. A közép kötőszöveti az elmozdulóréteg a nyelőcsőmirigyeket (nyelőcsőmirigyeket) tartalmazza, amelyek nyelőcső nyálkát képeznek, és biztosítják a nyelőcső csúszóképességét. A legkülső réteg izomrétegekből áll, amelyek biztosítják az élelmiszer szállítását és a kötőszöveti réteg, amely lazán köti össze a nyelőcsövet a szomszédos szövetszerkezetekkel.

Funkciók és feladatok

A nyelőcső fő feladata az elfogyasztott táplálék szállítása a garatból a gyomor, amelyet központilag a középső réteg keresztirányú és hosszanti izmainak reflex interakciója irányít. Ezenkívül a nyelőcső lumenje (belső tere) az agykoponyájánál zárva van (a fej) és a farok (alsó) végét úgynevezett nyelőcső záróizmok (záróizom izmok). A nyelés során a koponya záróizma ellazul, lehetővé téve az étel átjutását a garat téréből a nyelőcsőbe. Hullámszerű módon összehúzódások az izomzat (perisztaltika) táplálékát az alsó végére szállítják. Amikor ez a perisztaltikus hullám eléri a farokvéget, az ott található nyelőcső záróizom reflexszerűen megnyílik, és az étel átjuthat a gyomorba az emésztés érdekében. Ezenkívül a nyelőcső záróizmának működése biztosítja, hogy az aspiráció (belélegzés élelmiszer-részecskék vagy idegen testek) nem fordul elő nyelés közben, és a savas gyomortartalom nem folyik vissza a nyelőcsőbe és károsítja a nyelőcsövet nyálkahártya. A perisztaltikus izomaktivitás a nyelőcső állandó öntisztulását is biztosítja. Lenyelt nyál emellett a semlegesítést szolgálja gyomorsav a nyelőcsőben.

Betegségek

A nyelőcső rendellenességei általában nyelési nehézség (dysphagia) formájában jelentkeznek, gyomorégés, fájdalom mögött szegycsont (mellcsont) és köhögés. Az egyik leggyakoribb károsodás az alsó nyelőcső záróizom záródásának zavara (szívelégtelenség), ami miatt a savas és agresszív gyomortartalom visszafolyik a nyelőcsőbe. Ez visszafolyás of gyomorsav, gyomor-nyelőcső néven ismert visszafolyás, a nyelőcső irritációját okozza nyálkahártya, amelyet ha nem kezelnek, akkor vezet nak nek gyulladás or reflux nyelőcsőgyulladás később az életben. Ezenkívül a nyelőcső mechanikai rendellenességei is jelen lehetnek, amelyek összefüggésben lehetnek a nyálkahártya kiürítésével (nyelőcső diverticula), a nyelőcső hiatusának dilatációja (hiatal vagy csúszó sérv), vagy a nyelőcső membránok általi elmozdulása vagy szűkülete hegesedés vagy idegen test miatt. A nyelőcső mobilitásának korlátozásai a motilitási rendellenességek alatt szerepelnek. Ezek tartalmazzák achalasia, amelyben az alsó nyelőcső záróizom nem lazul el; idiopátiás diffúz nyelőcsőgörcs, amely társul összehúzódások a perisztaltikát korlátozó középső és alsó szegmensben; és hiperkontraktilis nyelőcső (más néven diótörő nyelőcső), amelyet rohamszerű hosszú vagy rendkívül erős összehúzódások jellemeznek a disztális szegmensben. Egy legyengültben immunrendszer, bakteriális, vírusos és mycoticus fertőzések vagy noxae (beleértve a szerek, sugárzás) is okozhat gyulladás a nyelőcső (nyelőcsőgyulladás). Ritka karcinómák (nyelőcső carcinoma vagy nyelőcső rák) túlnyomórészt a három fiziológiai szűkületnél nyilvánulnak meg, és gyorsan beszivárognak és metasztatizálják a nyelőcső környező kötőszövetét.

Tipikus és gyakori betegségek

  • nyelőcsőgyulladás
  • Nyelőcső szűkület
  • Nyelőcső divertikulum (nyelőcső divertikulum)
  • Reflux betegség
  • Diffúz nyelőcsőgörcs