Cefaclor egy antibiotikum amely a cefalosporinok. A gyógyszert elsősorban bakteriális légúti fertőzések kezelésére használják.
Mi a cefaklór?
Cefaclor a 2. generációs cefalosporin neve. Cephalosporinok béta-laktámokként vannak besorolva. Adhatók mindkettő tabletta és formájában infúziók. Cephalosporinok az Acremonium chrysogenum gomba belsejében található anyagból fejlesztették ki. A antibiotikum anyagot az 1940-es években fedeztek fel Olaszországban. A hatóanyag pozitív hatása a tífusz láz annak idején az orvostársadalmat is érdekelte. Az idők folyamán számos laboratóriumi módosítást hajtottak végre a cefalosporinokon, ami számos javított szerek. Ezek tartalmazzák cefaklór, amelyet az 1970-es években indítottak el az európai piacon. A modern időkben sokféle generikus szerek.
Farmakológiai hatás
A cefaclor antibakteriális hatásmódja hasonló a többi cefalosporin hatásához. Így a antibiotikum megzavarja a gram-negatív és a gram-pozitív sejtfal szintézisét baktériumok. A sejtfal szerkezetének károsításával baktériumok, már nem tudnak zavartalanul szaporodni. Annak érdekében, hogy baktériumok növekedésük fokozására kénytelenek feloldani sejtfalukat meghatározott pontokon a enzimek. A növekedés sikeres befejezése után újjáépíthetik az érintett területeket és összekapcsolódhatnak. Ezen állandó folyamat miatt a baktériumok képesek jól alkalmazkodni a különbözőekhez környezeti tényezők. Ha a enzimek amelyek átveszik a sejtfal újjáépítését, a cefaclor gátolja, ez nem vezet a baktériumok közvetlen haláláig, de már nem képesek tovább szaporodni. Ily módon az emberi védelmi rendszer lehetőséget kap a fertőzés elleni küzdelemre és annak végére. A cefaklór tulajdonságai között van egy kifejezett stabilitás a gram-pozitív baktériumok penicillázaival szemben. Az antibiotikum stabilitását azonban a plazmid által kódolt béta-laktamázokkal szemben alacsonynak tekintik. A abszorpció A cefaklór szervezetbe jutása a felső bélrégióban történik, ahol a hatóanyag nagy része átjut a vér. A legmagasabb vér egy óra múlva jelentkezik. Mivel a hatóanyag gyorsan eloszlik a szövetekben, ez már nem mutatható ki a szövetben vér 4-6 óra múlva. A cefaclor közvetlenül nem bomlik le a szervezetből. A gyógyszer azonban kémiai instabilitást mutat, amikor feloldják víz. Ennek eredményeként inaktív bomlástermékek képződnek, amelyek nagy része a vizelettel ürül.
Gyógyászati felhasználás és alkalmazás
A cefaklór alkalmas akut és krónikus bakteriális fertőzések kezelésére. Elsősorban ezek a felső és az alsó betegség légutak mint például orrmelléküreg gyulladás, torokgyulladás, mandulagyulladásés otitis media. Egyéb alkalmazási területek a következők: gyulladás a vizelet hólyag vagy húgyúti, vese fertőzések, lágyrész gyulladás, bőr fertőzések és a nemi betegség tripper (gonorrea). Fontos, hogy a beteg betartsa az előírt időtartamú cefaklórt terápia. Ez akkor is érvényes, ha a tünetek javulnak, különben a baktériumok rezisztenssé válhatnak a hatóanyaggal szemben. Vizes oldatként a cefaklórnak csak korlátozott az eltarthatósági ideje. Emiatt az antibiotikumot kapszulaként, tablettaként, pezsgőtablettaként vagy száraz lé formájában adják be. A beteg egy kevéssel megtölti a száraz levet víz mielőtt elvette. Ez cefaklórlét állít elő. Az ajánlott adag 10 évesnél idősebb gyermekek és serdülők esetében 500 mg cefaklór naponta háromszor. Szükség esetén a kezelőorvosnak lehetősége van növelni adag napi 4000 mg cefaklórra. Az antibiotikumot étkezés részeként, sok folyadékkal kell bevenni. A cefaklór időtartama terápia 7 és 10 nap között változik.
Kockázatok és mellékhatások
Körülbelül 10–100 beteg közül egynél valószínűleg mellékhatások jelentkeznek a cefaclor szedésével. Ezek elsősorban kiütések bőrbőrpír, viszketés, csalánkiütés, duzzadt arc, duzzanat, vese gyulladás, vérszegénység és drog láz. Ezen kívül a beteg vérkép átmenetileg megváltozhat. Ide tartozik a fajlagos mennyiség növekedése fehérvérsejtek, leukopenia (a fehérvérsejtek csökkenése), a granulociták csökkenése vagy ezek hiánya vérlemezkék. Ritka esetekben a betegek szenvednek étvágytalanság, hányinger, hányás és a hasi fájdalom. Még allergiás is sokk a lehetőségek körében van. Ha elhúzódik terápia cefaklórral történő lejátszódása esetén fennáll a fertőzés veszélye vastagbél baktériumokkal vagy gombákkal, ami a bélben nyilvánul meg gyulladás. Ezután a cefaclor-kezelést azonnal le kell állítani. A cefaklór nem adható, ha a beteg allergia a hatóanyaghoz. Ugyanez vonatkozik a más cefalosporinokkal szembeni túlérzékenységre. Ha más allergia ill asztma jelen vannak, a betegnek ezt a kezelés előtt meg kell beszélnie az orvossal. A cefaklór szintén nem alkalmas csecsemők kezelésére. Ban ben terhesség és szoptatás, konzultálni kell az orvossal. Így a cefaclor elérheti a születendő gyermeket a magzatvíz. Ismert károsodás a jelenlegi ismeretek szerint még nem következett be ebből, de az antibiotikummal történő kezelés mindazonáltal csak orvos engedélyével történhet.
