Évente még mindig sok millió ember hal meg a világon fertőző betegségek, annak ellenére, hogy antibiotikumok úgy gondolták, örökre meghódították az ilyen betegségeket. Néha drámai növekedése antibiotikum rezisztencia azt jelenti, hogy a tudománynak és az orvostudománynak szüntelen csatában alkalmazkodnia kell ezekhez a rendkívül rugalmas kórokozókhoz. Ebben a tekintetben a németországi általános helyzet is jelentősen romlott. Míg a rezisztencia szinte változatlan szintje volt megfigyelhető a baktériumok 1975 és 1984 között ezután a baktériumok rendkívüli mértékben megnőttek.
Mik az antibiotikumok és hogyan működnek?
Antibiotikumok olyan anyagok, amelyek megölik az egysejtű mikroorganizmusokat (ideértve a következőket: baktériumok) (baktericid hatás) vagy gátolják növekedésüket (bakteriosztatikus hatás). Mivel baktériumok Lényeges vonatkozásokban különböznek az emberi test sejtjeitől, például a sejtfal, az örökletes készülék (genom) egésze, a fehérje szintéziséhez szükséges sejtorganellák (riboszómák), antibiotikumok megcélozhatja ezeket a helyeket, hogy megakadályozza azok elterjedését az emberekben.
Ezeket általában széles spektrumú antibiotikumoknak nevezik, amelyek sokféle baktérium ellen hatékonyak, és keskeny spektrumú (specifikus kórokozókra specializálódott) antibiotikumoknak. A gyakori antibiotikumok mellett a tartalék antibiotikumok is fontos szerepet játszanak. Akkor használják őket antibiotikum rezisztencia és / vagy nagyon súlyos fertőzések vannak jelen. Gyakran azonban sokkal drágábbak, gyakran rosszul tolerálják őket, és / és az ellenállás különösen gyorsan alakul ki velük.
Antibiotikumok állati takarmányokban
2006-ig bizonyos antibiotikumok használata engedélyezett volt úgynevezett teljesítményfokozóként az állati takarmányokban. Különösen a nagy istállókban hízó állatoknak folyamatosan adtak egy kis adag antibiotikumok takarmány formájában kiegészítés. Ez elősegítette az állatok növekedését és a betegségek megelőzését.
Ez a gyakorlat a rezisztencia gének nagy tárházát tárta fel, mert az antibiotikumok széles körű alkalmazásával szisztematikusan egy adott antibiotikummal szemben rezisztens baktériumtörzseket tenyésztett. Bizonyos baktériumtörzsek rezisztenciája átterjedhet másokra, és ezáltal nagy kockázatot jelent.
Ezért az EU-ban 2006-ban betiltották az antibiotikumok hozzáadását az állati takarmányokhoz.
Antibiotikumok az állatgyógyászatban
Miután 2006-ban életbe lépett az antibiotikumok, mint az állati takarmány teljesítménynövelőinek tilalma, kezdetben nőtt az antibiotikumok felhasználása állat-egészségügyi célokra. Az erről szóló hivatalos adatok azonban csak 2011-ben állnak rendelkezésre.
Az utóbbi évek során azonban az állatgyógyászatban felhasznált antibiotikumok mennyisége Németországban jelentősen csökkent. Noha a nagykereskedők 1,706-ben még 2011 tonna antibiotikumot értékesítettek állatorvosoknak, 805-ben ez a szám csak 2015 tonna volt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ez még mindig olyan antibiotikumok használatát jelenti, amelyeket valójában tartalék antibiotikumnak szánnak az emberi orvoslás számára.
Antibiotikumok a géntechnológiában
Az antibiotikumok használatának egyik olyan területe, amely kevés közfigyelmet kapott, az antibiotikum rezisztencia mint úgynevezett marker gének géntechnika. Azért hívják őket marker géneknek, mert genetikailag módosított (transzformált) sejtek jelölésére szolgálnak. Ha ezeket a sejteket a kérdéses antibiotikummal átitatott táptalajra helyezzük, akkor az összes sejt elpusztul, kivéve azokat, amelyek felvették a markert gén és így a kívánt gént is, amely állítólag új tulajdonságot ad a növénynek. Az antibiotikum-rezisztencia gén így csak tisztán technikai szerepet játszik.
Most azonban vannak olyan félelmek, amelyek „vízszintes gén transzfer ”előfordulhat a genetikailag módosított növények és a baktériumok között. Ez elméletileg lehetséges, ahol a már lebomlott növényi anyag nagy mennyiségű baktériummal találkozik, például komposztban, szilázsban vagy emberek és állatok gyomor-bél traktusában.
Bár az ilyen géntranszfer nagyon valószínűtlen, nem zárható ki. Így a 2002. őszi EU kibocsátási irányelvben az antibiotikum-rezisztencia markerek használatát jelentősen korlátozták, de általában nem tiltották be.
