Diagnosztika | Myositis

Diagnostics

A diagnózis myositis általában bonyolult, mert nehéz megkülönböztetni a különböző klinikai képeket. A klinikai tüneteknek kell irányadónak lenniük, mivel ezek utalhatnak a gyulladás típusára és helyére. A többség azonban myositis kúszó betegség, amelyet csak későn vesznek észre.

Ez növeli a maradandó másodlagos károsodás kialakulásának kockázatát. Alapvetően a vizsgáló orvos három diagnosztikai eszközzel rendelkezik: laboratóriumi vizsgálat, elektromiográfia (EMG; izmok feszültségének mérése) és egy izom biopszia (invazív eljárás, amelyben az izomszövetet eltávolítják. Laboratóriumi vizsgálat: A laboratóriumi paraméterek vizsgálatakor a vér a páciens számára a fő hangsúly a enzimek amelyek bőségesen vannak az izomsejtekben és a sejtek károsodásakor szabadulnak fel.

A legfontosabb enzim az kreatin kináz (CK). Egyéb paraméterek, például a laktát dehidrogenáz, aldoláz és aszpartát-aminotranszferáz a vér is mérik. A gyulladás általános jeleit, például a megnövekedett C-reaktív fehérjét, a megnövekedett leukocitaszámot vagy az elhúzódó BSG-t is rögzítik, de csak a gyulladás jelenlétét bizonyítják. A mioglobin, a vázizmok specifikus fehérje mennyisége szintén meghatározható és belefoglalható a diagnózis.

Az érték azonban nem mond semmit a károsodás helyéről, csak azt, hogy az izomsejtek elvesztek. Ha kórokozókkal való fertőzés gyanúja merül fel, lehetséges annak kimutatása antitestek amelyet a test képez a kórokozóval szemben, és ezáltal már meglévő fertőzést jelez, vagy hogy a kórokozó DNS-ét PCR-rel (polimeráz láncreakció) megkettőzze, és megjelenítse oly módon, hogy számítógéppel vezérelt pontos azonosítás lehetséges legyen. myositis-különleges antitestek, amelyek egyes betegeknél a betegség során keletkeznek, a legtöbb esetben nem meggyőzőek, mivel más betegségeknél is előállnak, például alveolusok gyulladása (alveolitis) vagy a ízületek (arthritis).

elektromiográfia (EMG): Az EMG-ben két apró tűt helyeznek a vizsgálandó izomba. A tűk elektromos áramot vezetnek és mérik az izomszövet feszültségének változásait. A változásokat nyugalmi állapotban és feszültség alatt rögzítik és értékelik.

A myositisben szenvedő betegek többségében szembetűnő mintázatok jelennek meg, de ezek nem jelzik automatikusan a betegséget. Mindazonáltal az EMG nem komplikált vizsgálatot jelent, amely jelzést adhat a további diagnosztikához. Ezenkívül elektroneurográfia is elvégezhető, amelyben megmérik az idegvezetési sebességet és az izom reakcióidejét.

Itt egy ideg fel van gerjesztve az alkalmazott elektródák segítségével, és figyelmet fordítunk a keletkező izomrángásra. Kísérő idegkárosodás vagy más betegségek bizonyíthatók vagy kizárhatók, ami fontos szerepet játszik a megkülönböztető diagnózis (egyéb, megfelelő tünetekkel járó betegségek). Izom biopszia: Mivel az izombiopszia invazív vizsgálat, meg kell tervezni a beavatkozás helyét.

Ezt általában MRI-vel (mágneses rezonancia képalkotás) végezzük. A biopszia nem szabad olyan helyen végrehajtani, ahol korábban EMG zajlott. A tűkön keresztüli szúrások helyi sejthalálhoz vezetnek, amelyet utólag nem lehet megkülönböztetni a myositistől.

Miután megtalálták a biopszia helyes helyét, a fénymikroszkópos vizsgálat során a biopsziás mintában (biopsziás szövetben) kimutathatóak a myositis általános jellemzői, de megfigyelhetők a különböző formákra jellemző szöveti változások is. Jellemzően mindkettő izom rost a pusztulás (elhalt / nekotikus izomrostok) és az izomrostok regenerált szakaszai, valamint a gyulladás tipikus jelei - szöveti beszivárgás (bevándorlás) látható gyulladást közvetítő sejtek által. Ha a betegség aktivitása alacsony, a diagnózist megnehezítheti hiányzó vagy nehezen észlelhető sejtjelek.

Mivel a myositis egyike azoknak a gyulladásos vázizom betegségeknek, amelyeket autoimmun reakció, azaz a szervezet saját védelmi rendszerének téves reakciója okozhat az endogén struktúrák ellen, ezért lehetséges bizonyos antitestek a vér az érintett betegek körében. Ezek az antitestek az immunrendszer, az úgynevezett B-limfociták termelik, és egy autoimmun betegség összefüggésében - itt myositis esetén - a vázizomkultúra struktúrái, az úgynevezett antigének ellen irányulnak. A myositisben különbséget tesznek myositis-specifikus és myositis-asszociált antitestek között.

Az előbbiek a vér szérumában találhatók a betegek körülbelül 15-50% -ában, és vérmintával mérhetők. A myositis-specifikus antitestek főleg a tRNS-szintetázok elleni antitesteket, például Jo-1 antitesteket, PL-7 antitesteket, EJ antitesteket vagy KS antitesteket tartalmaznak. A myositisszel társult antitestek közé tartoznak az anti-Mi-2, az anti-SRP és az anti-Pm-Scl.