Szinonimák tágabb értelemben
Tinea pedis, tinea pedum, lábgombásodás, lábgomba, a láb dermatofita fertőzése helyesírás: lábgombásodás
A lábgomba tünetei
Miután a dermatofiták behatoltak az epidermisz legfelső határrétegébe (stratum corneum), ott terjednek, lebontják a bőr keratinját és gyulladást okoznak, amely időnként több koncentrikus növekedési gyűrűvel jár együtt a gyulladás fókusza körül. A Trichophyton rubrum kórokozó általában csak kisebb gyulladást okoz a károsodás szélén, amely a központban gyógyul meg. A láb területén a lábgomba három különböző formáját lehet megkülönböztetni (Tinea pedis).
A lábfej interdigitális típusa, a Tinea pedis interdigitales, amely általában észrevehető a 3. és 4., illetve a 4. és az 5. lábujj különösen keskeny lábujjai között, messze a leggyakoribb atlétatípus. Többnyire a betegség az epidermisz áztatásával (macerálásával) kezdődik. A lábujjak szétterülésén keresztül az ember egy szürke-fehér duzzadt bőrt lát.
Amikor ezek az macerált rétegek leválnak vagy leválnak, síró sérülések (eróziók) és mély repedések (rhagádok) lépnek fel, vörösséggel és hámlással együtt. A lábujjak oldalfelületét gyakran kis hólyagok érintik. Ez az atlétaláb néha évekig észrevétlenül fennmaradhat, sőt elterjedhet.
Az érintett terület további bakteriális fertőzése kellemetlen érzést okoz szag. Ezenkívül a sérülés a terjesztés belépési pontja is lehet orbánc okozta baktériumok. Az interdigitalis gomba további tünete a súlyos viszketés, amely különösen fokozott izzadással (hiperhidrózis) alakul ki, például amikor gumicsizmát vagy sportcipőt viselnek hosszú ideig.
A lábgomba második formája a laphám-hiperkeratotikus típus. Ez is viszonylag gyakori. A betegség egy nagyon finom száraz pikkelyezéssel kezdődik egy meglehetősen csak gyengén gyulladt bőrön.
A betegség során általában vannak szívalakú, aszimmetrikus, élesen meghatározott és pikkelyes, túlzottan keratinizált bőrterületek (hyperkeratosis), amelyet repedések (rhagádok) kísérhetnek. Ez a típusú lábgomba a láb szélén, a sarkán és a lábujjak hegyénél fordul elő gyakrabban. De a teljes talp szétszórt (diffúz) pikkelyes keratinizációja is, különösen az egyik oldalon, a laphám-hiperkeratotikus típus megnyilvánulása, és mokaszin mycosisnak nevezik.
Különösen gyakori, hogy a körmök is érintettek, ami hozzájárul a diagnózishoz. A lábfej dyhidrosiform típusa a betegség másik lehetséges megnyilvánulása. Különösen a láb boltozatának területén és a láb szélén enyhén felhős hólyagok jelennek meg nyáron és a durva meleg napokon.
Ezek a hólyagok fonalhúzást tartalmaznak, és néha enyhén kipirosodott bőrön találhatók. A hólyagok nem spontán törnek ki, hanem kiszáradnak és pikkelyes kéregeket képeznek. A tünetek a feszültség és a súlyos viszketés érzése.
Ha a betegség hosszabb ideig tart, friss és öreg a bőr megváltozik együtt létezhetnek. Ha nagyobb hólyagok alakulnak ki, az egyik a bulleaus típusú tinea pedis-ről beszél. Azt, hogy a sportoló lábának dyshidrotikus típusa valóban zavarja-e a verejtékképződést, nem sikerült teljesen bizonyítani, de ez a leggyakrabban használt név.
A viszketés, a kivörösödött és pikkelyes, néha még rossz szagú bőrrészek miatt felállítható klinikai diagnózis mellett a laboratóriumi diagnosztika elengedhetetlen a lábgomba kimutatásához. A mikológiai diagnosztika mindenekelőtt a gombák kimutatásán alapszik a bőr anyagában. A minta anyagát a pikkelyes állomány széléről szikével veszik, amely magában foglalja bőrmérleg valamint hólyaghuzatok.
Az élő kórokozók mikroszkóppal történő kimutatására szolgáló pozitív natív készítmény döntőnek tekinthető. A megközelítés eltávolítása csíra a környezettől, a mintavételi helyet előzőleg alkohollal töröljük le. Mivel a lábgomba kezelése a betegség gyakran klinikai diagnózison alapul, amely téves lehet, kórokozó-meghatározást kell végezni a laboratóriumban gomba tenyésztéssel, azaz a gomba tenyésztési táptalajon történő kezelése előtt.
Ha a beteg már elkezdte az öngyógyítást, akkor a kórokozó kimutatása előtt kéthetes szünetet kell tartani. Ha lábgombája van, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Egyrészt a diagnózis biztosítása és más hasonló tünetekkel járó betegségek kizárása érdekében, másrészt megfelelő terápia megkezdése. Bár az otthoni gyógymódok a lábgomba ellen is hatékonyak lehetnek, ezt a terápiát csak kiegészítő terápiaként szabad alkalmazni, mivel a hatás jóval kisebb, mint az orvosilag felírt gyógyszereké.
Ha az atléta lábát nem kezelik hatékonyan, ez ahhoz vezethet, hogy a gomba átterjed a láb más részein vagy akár a másik lábon is. Is köröm gomba akkor fejlődhet. Az orvos antimikotikumot ír fel a lábgomba kezelésére.
Gombaellenes szerek olyan gyógyszerek, amelyek kifejezetten leküzdik a gombákat. Ha a gombabetegség még nem túl előrehaladott, akkor elegendő antimikotikumot használni külső alkalmazásra, amelyet helyileg alkalmaznak az érintett területeken. Itt vannak krémek, gélek, oldatok, spray-k, kenőcsök vagy porok.
Nagyon erős lábgomba esetén szükség lehet úgynevezett szisztémás terápiára is. Ez azt jelenti, hogy olyan antimikotikumot alkalmaznak, amely belülről működik, vagyis tablettának kell lennie. Ha az érintett területeket ezen felül gyarmatosítja baktériumok, amely erős lábszagban nyilvánul meg, antibiotikumot is kell venni.
A gomba elleni gyógyszereket rendszeresen kell bevenni. Az is fontos, hogy hosszú ideig szedjék őket, még a tünetek enyhülése után is, hogy a gomba teljesen elpusztuljon. A kezelés általában két-négy hétig tart.
Az otthoni gyógymódok, amelyek segítenek a lábgomba ellen, a következők: teafa olaj, almaecet, fokhagyma dörzsölés, levendula olaj. A használat során ügyelni kell almaecetazonban, mivel a lábgomba gyakran repedéseket okoz a bőrben. Állítólag a reggeli közepes sugárvizelés is gyógyító hatású.
A lábgombát bélbetegség is okozhatja. Ebben az esetben a bél rehabilitációja szükséges.
