A rezgésérzet a tapintás érzékelésének minősége, amelyet a Meissner és a Vater Pacini sejtek valósítanak meg. Az emberekben tapasztalható rezgésérzet nemcsak a környezeti ingerek, hanem a saját testünk számára is szerepet játszik. Kerületi idegkárosodás megzavarhatja a rezgésérzetet.
Mi a rezgésérzet?
A Vater-Pacini és a Meissner-sejtek felelősek elsősorban az emberi rezgésérzetért. A testek különösen a subcutisban helyezkednek el, és reagálnak a nyomás és a rezgés változásaira. Az emberi érintésérzetnek különböző érzékelési tulajdonságai vannak. A nyomásérzékelés mellett képes érzékelni a rezgéseket. Így az emberi rezgésérzet a tapintási tulajdonságok alkategóriája, és pallesztéziának is nevezik. A tapintási érzékelés első helye az úgynevezett mechanoreceptor. Az emberek ezen érzékszervi sejtek különféle típusaival rendelkeznek. Az emberi rezgésérzetért elsősorban a Vater-Pacini és a Meissner-sejtek felelősek. Ezek az érzékszervi sejtek magas frekvenciájú és alacsony frekvenciájú vibrációs ingereket vesznek fel a környezetből, arányos gerjesztéssé alakítják, és a vibrációs információkat elküldik a központi idegrendszer, ahol eljut a tudatig. A rezgésérzékelés megfelelő ingere a mechanikus rezgési energia egy időszakos időbeli lefolyásban. Az emberek ezért regisztrálnak, például a vibrációs érzéküknek köszönhetően ujjbegy, főleg 200 Hz körüli frekvenciájú rezgések. Egy szenzáció kiváltásához az embereknek sokkal nagyobb rezgési amplitúdókra van szükségük, mint például a rovaroknak, amelyeknek speciális szerveik vannak a rezgésészleléshez.
Funkció és feladat
A rezgésérzékelő Vater-Pacini-sejtek gyorsan alkalmazkodnak egy ovális alakú talppal és körülbelül egy milliméteres hosszátmérővel rendelkező mechanoreceptorokkal. Lamelláik egy hagyma-bőr divatos, és a szigetelt medulláris idegrostok szigetelt medulláris vége körül fekszik. A testek lamellái Schwann-sejtekből állnak, amelyeket intersticiális folyadék rétegei választanak el, és tartalmazzák kollagén szálak glikoproteinekkel. A belső tér folyadékkal töltött és tartalmaz egy szabad idegsejtet. A testek különösen a subcutisban helyezkednek el, és reagálnak a nyomás és a rezgés változásaira. Nem képesek állandó tartós nyomást regisztrálni. A receptorok rezgés vagy nyomásinger által történő deformációja megváltoztatja a receptorok konformációját nátrium csatornákat. Nátrium így áramlik be a sejt membrán, kiváltó an akciós potenciál amely afferens idegpályákon halad a agy. A Vater-Pacini-sejtek csak a magas frekvenciájú rezgésekre reagálnak. Az alacsony frekvenciájú rezgés Meissner tapintható testeivel együtt alkotják az emberi rezgésérzet teljes egészét. A Meissner-sejtek a lágyékban helyezkednek el bőr a dermális stratum papillare-ben. A receptorok legfeljebb 150 µm hosszúak és kúp alakúak. Belülük kötőszöveti kapszula izolált mielintartalmú idegrostok fekszenek, amelyek nem szigetelt végei rezgés és nyomás hatására generálják az akciós potenciálokat. A Meissner-sejtek gyorsan alkalmazkodó differenciálreceptorok, úgynevezett D-receptorok, an akciós potenciál az inger változásának sebességével arányos frekvencia. A Meissner-sejtek minden befogadó mezőjének csak kis mérete van, de nagyobb a felbontó ereje. Ez lehetővé teszi a testek számára, hogy még a szorosan elhelyezkedő rezgéseket is megkülönböztessék. A Vater-Pacini korpuszokhoz hasonlóan a Meissner-korpuszok is információt küldenek az észlelt rezgésekről a gerincvelő a központi felé idegrendszer és a agy a tudatba való továbbadáshoz. A pallesztézia vagy a rezgésérzet nemcsak a környezettől származó extroceptív ingerek kimutatása szempontjából releváns, hanem az én belsejéből származó introceptív vibrációs ingerek regisztrálása szempontjából is. Ebben az összefüggésben az érintés érzékszervi minősége különösen a mélységérzékenység szempontjából játszik szerepet.
Betegségek és betegségek
A rezgés és az érintés érzékének rendellenességei vagy panaszai idegbetegségek, és így a neurológia területei. A pallesztéziát az ideggyógyászatban elsősorban a mélységérzékenység felmérése céljából vizsgálják, mivel relevanciája van a mélységérzékenység szempontjából. A Rydel-Seiffer szerinti 128 Hz-es hangvillát használják a rezgésérzetek számszerűsítésére 0 és nyolc közötti skálán. A neurológus megüti a hangvillát, és a csont felszínes részeire helyezi, disztálisan kezdve. Ha a rezgéssel kapcsolatos észlelési hiányosságok a disztális területen nyilvánvalóak, a neurológus proximális irányban folytatja a vizsgálatot. Az alsó végtagokon például a hangvillát a nagylábujjra vagy a spina iliaca anterior superior-ra helyezi. A felső végtagokon az ulnáris styloid folyamatra vagy az olecranonra helyezi, és a törzs régiójában ellenőrzi a rezgésérzetet a szegycsont. A vizsgálat teljes időtartama alatt a betegnek csukva kell tartania a szemét, és az utasításokat követve jeleznie kell az ideggyógyásznak azokat az időket, amikor már nem érzékeli a rezgéseket. A rezgésérzékelés értékét így leolvassuk a skálán. A rezgésérzék zavarai vagy a 6/8 alatti értékekkel csökkentett rezgésérzékelésnek vagy a rezgésérzék teljes elvesztésének felelhetnek meg. Az előbbi esetben pallhypesthesia van jelen. A teljes kudarcot pallanesthesiának is nevezik. Mindkét rendellenességnél idegi rendellenesség a perifériában idegrendszer gyanúja merül fel, például a polyneuropathia. Polineuropátiák összefüggésbe hozható például mérgezéssel vagy korábbi fertőzésekkel. A központi idegrendszeri elváltozás következtében fellépő vibrációs érzés károsodása meglehetősen ritka. Bizonyos körülmények között azonban gerincvelő a lemniscus medialis elváltozásai vagy sérülései rezgési rendellenességekkel társulhatnak. Különösen ritka, de lehetséges rezgésérzékenység az érzékszervi kéreg sérülésének következménye. Ha a központi idegrendszeri elváltozás valóban a rezgésérzékenység hátterében áll, akkor ez a sérülés lehet traumás sérülés mellett például daganat vagy idegszövet gyulladásos sérülése.
