Tünetek / panaszok
Az úgynevezett Menière-triád, amely három tipikus tünet jelentkezése ebben a betegségben, a következőkből áll: Ezek a tünetek percek vagy órák után javulnak, és ismétlődően, szabálytalan időközönként jelentkeznek. A beteg nem tudja, mikor és milyen mértékben következik be a következő roham, ami bizonytalansághoz és félelemhez vezethet. Különösen a betegség kezdetén a tünetek önmagukban is jelentkezhetnek, és nem a tipikus hármas mintázatban, így a Meniere betegsége pl. rotációs okként szédülés nehéz és csak a betegség további lefolyása során készíthető el. - hirtelen megjelenő rotációs vertigo, emellett hányás és hányinger is lehetséges (lásd: Vertigo a fülbetegségek miatt)
- Egyoldalú fülzúgás (fülzúgás) és tompa érzés („mintha vattája lenne a fülében”) és
- Egyoldalú halláskárosodás alacsony hangok (alacsony frekvenciájú halláskárosodás) esetén.
Meniere diagnózisa
Egy alapos kórtörténet (anamnézis) és a betegség jeleinek (tüneteinek) leírása a legfontosabb alap a betegség diagnosztizálásában Meniere betegsége. Fontos a betegség pontos diagnózisa és a beteg számára érthető magyarázata, hogy az érintett személy kellően tájékozott legyen a betegségről, és tudja, hogyan kell kezelni a felmerülő tüneteket. A a Menière-kór tünetei a következők: Az úgynevezett intervallumban, a Menière-rohamok közötti idő alatt a beteg nem szenved forgási szédülés.
A tünetek fülzúgás, nyomásérzet és alacsony frekvencia halláskárosodás krónikus lehet és a rohamon túl is fennmaradhat. Ami a halláskárosodás, gyakran megfigyelhető a roham során bekövetkező romlás: Míg a hallási képesség kezdetben helyreáll és a rohamok után teljesen visszatér, lehetséges, hogy a hallás képessége csökken vagy akár süketség jelentkezik a tünetek nélküli időszakban is. A diagnosztikai irányelvek kimondják, hogy a Menière-kór csak akkor diagnosztizálható, ha legalább két spontán rohama támad forgási szédülés legalább 20 percig tartó fülcsengés hallható (fülzúgás) a fülre gyakorolt nyomásérzettel vagy anélkül, és a halláskárosodás audiometriai tesztekkel (hallásvizsgálat) határozható meg.
A következő diagnosztikai módszereket alkalmazzák a Meniere-kór kimutatására:
A glicerin tesztet, más néven Klockhoff tesztet használják a hidropszok (folyadék torlódások) kimutatására a belső fül: A beteg glicerin-oldatot (1.5 g glicerin / a beteg testtömeg-kilogrammja), egyenlő mennyiségű vizet és citromlevet iszik. A glicerin (szinonimája a propánetriol vagy a propán-1,2,3-triol) egy háromértékű alkohol, és Meniere betegsége átmeneti kipirulást okoz a folyadék torlódásában a belső fül a hallás javulásával. A teszt során három audiogramot (hallásgörbék / halláspróba) rögzítenek: A páciens hallását 15 perccel a glicerin-víz keverék bevétele előtt, majd 15 perc és 120 perc múlva teszteljük.
A teszt eredménye pozitív, ha a hallás képességét javítja az ozmotikus glicerin-oldat: a hallási küszöbnek legalább három szomszédos frekvenciatartományban csökkentenie kell, ami azt jelenti, hogy a beteg újra (jobban) képes érzékelni az alacsony hangokat. Az egy szótagú szavak megértésének 10% -kal kell javulnia, hogy a teszt pozitívnak tekinthető legyen. A pozitív azt jelenti, hogy a beteg tüneteit valószínűleg Menièr-kór okozza.
A következő diagnosztikai módszereket alkalmazzák a Menière-kór kimutatására: A glicerin-tesztet, más néven Klockhoff-tesztet használják a hidropszok (folyadékretenció) kimutatására. a belső fül: A beteg glicerin-oldatot (1.5 g glicerin / a beteg testtömeg-kilogrammja), egyenlő mennyiségű vizet és citromlevet iszik. A glicerin (szinonimája a propánetriol vagy a propán-1,2,3-triol) egy háromértékű alkohol, és Meniere-kórban a belső fül folyadék torlódásának ideiglenes kipirulását idézi elő a hallás javulásával. A teszt során három audiogramot (hallásgörbék / hallásvizsgálat) rögzítenek: A páciens hallását 15 perccel a glicerin-víz keverék bevétele előtt, majd 15 perc és 120 perc múlva teszteljük.
A teszt eredménye pozitív, ha a hallás képességét javítja az ozmotikus glicerin-oldat: a hallási küszöbnek legalább három szomszédos frekvenciatartományban csökkentenie kell, ami azt jelenti, hogy a beteg újra (jobban) képes érzékelni az alacsony hangokat. Az egy szótagú szavak megértésének 10% -kal kell javulnia, hogy a teszt pozitívnak tekinthető legyen. A pozitív azt jelenti, hogy a beteg tüneteit valószínűleg Menièr-kór okozza.
- Átmeneti, akut roham esetén a betegek jelentést tesznek forgási szédülés és sokféleképpen írja le, például úgy érzi, „mintha remegne a talaj” vagy „fordulna a környezet”. Ezért nagyon bizonytalanok a lábukon, és gyakran kell dobálniuk. - Ezenkívül halláskárosodás / halláskárosodás is létezik, amely főleg az alacsony frekvenciatartományokhoz (alacsony frekvenciájú vagy basszus hallásvesztés) kapcsolódik.
Ritkán mindkét fülét érinti ez a tünet. - A beteg fülcsengésről is beszámol (fülzúgás) és az érintett fül nyomásának érzése. - Kísérő tünetként a betegnek a remegés a szem (nystagmus), amelyet az orvos a speciális diagnosztika áttekintésekor észlelhet szemüveg (Frenzel szemüveg).
Ennek a szemnek köszönhetően remegés, a beteg nem rögzítheti tekintetét egy fix tárgyra, ami növeli stabilitását. Vegetatív tünetek, mint pl tachycardia vagy izzadás léphet fel. Az elektrokochleográfia egy olyan műszeres vizsgálat, amelyet a Menière-kór jelenlétének meghatározására használnak.
Ez a vizsgálat azt teszteli, hogy a haj a hallószerv sejtjei és a hallóideg funkciója. A haj a sejtek a belső fül érzékelő sejtjei, és ezeket endolimfa veszi körül. A hanghullámok, amelyek áthaladnak a hallójárat hoz középfül okozza a dobhártya és ezt követően a csonkok (kalapács = malleus, ambos = incus és stapes = kengyel) rezegni.
Ezen rezgések hatására a belső fül folyadék hullámszerű mozgásban mozog, és aktiválja a haj sejtek. Az aktivált halló szenzoros sejtek átalakítják a mechanikai ingert elektromos impulzusokká, amelyek továbbjutnak a agy a hallóidegen keresztül. Annak megállapítása érdekében, hogy a betegség mely szakaszában található a Meniere-kórban szenvedő beteg, a beteget általában kórházba viszik, hogy a diagnózist és a kezelést a beteg igényeihez igazítsák. Az olyan technikai vizsgálatok, mint az audiometrikus hallásvizsgálat, nem feltétlenül szolgálják a Menière-betegség diagnosztizálását a betegség korai szakaszában, de segítenek kizárni a hasonló tünetekkel járó betegségeket (megkülönböztető diagnózis).
