Az erő vagy az ellenállás érzete az interoceptív mélységérzékenység érzékelési minősége és a kinesztetikai rendszer részét képezi. Az erő érzete révén az emberek megbecsülhetik saját erőfeszítéseiket a mozgások során, és így összehangolhatják a húzó- és tolóerőt. Extrapiramidális elváltozások esetén az erőérzék romlik.
Mi az erő érzése?
Az erő érzete lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbecsüljék a saját erőfeszítéseiket a mozgások során, és ezáltal összehangolják a húzást és a tolást. Az emberi percepció interocepcióra és exterocepcióra oszlik. Az exterocepció a külső ingerek észlelése. Az interocepció megfelel a saját testéből származó ingerek észlelésének. propriocepció az interocepció része. Ez a fajta érzékelés magában foglal minden érzékszervi benyomást a saját testmozgásainak és térbeli helyzetének érzékeléséhez. Mert proprioception, az úgynevezett mélységérzékenység döntő fontosságú. Ez az izomérzet (erőérzék), amelynek különböző érzékelési tulajdonságai vannak. A saját izmos megbecsülésén túl erő, az izomérzet lehetővé teszi az emberek számára, hogy kifejezetten az ellenállás ellen mozogjanak. Az izomérzék lehetővé teszi az egyes izomcsoportok mozgását és a nyomáseloszlások érzékelését. Ez lehetővé teszi az izmok mozgása közbeni nyomás és feszültség adagolását. Ezeket a mélységérzékenység érzékelési tulajdonságait erőérzéknek vagy ellenállásérzetnek nevezzük. Az aktuális kezdeti helyzet érzékeléséhez szükséges helyzetérzékkel és a mozgásméretek vagy helyzetváltozások befogadásához szükséges mozgásérzékkel együtt az erőérzék képezi a kinesztetikai rendszer összességét.
Funkció és feladat
Az erő érzete lehetővé teszi az emberek számára, hogy pontosan megtervezzék az egyes izomösszehúzódások erőfeszítéseit, és hozzáigazítsák azokat a mozgás céljához. Ennek az érzékelési tulajdonságnak köszönhetően az emberek nem akaratlanul összetörik egy tárgyat, amikor például ahhoz nyúlnak. Proprioceptorok az izmokban és inak állandó információt nyújt az izmok feszültségi állapotáról. A proprioreceptorok közé tartozik az izom és az ín orsó. Az izomorsók érzékelik a vázizmok hosszát. Olyan intrafusális izomrostok alkotják, amelyek afferensei az Ia osztály idegrostjai. Az izomorsók másodlagos afferens beidegzését a II. Osztályú idegrostok adják. A struktúrák efferens beidegzését gamma motoneuronok biztosítják. Főként az orsó érzékenységét szabályozzák. Az ínorsók pedig az izom- és az ínrostok között helyezkednek el. Kötegelt kollagén rostok alkotják, amelyeket a kötőszöveti kapszula. Összekapcsolódnak az izom- és ínszálakkal, és afferens Ib idegrostok látják el őket. Amint egy izom összehúzódik és így lerövidül, a kollagén az ínorsók rostjai megnyúlnak. Ennek eredményeként az orsók polarizálódnak és az inger intenzitására vonatkozó információkkal továbbítják az ingert a gerincvelő. Ott az Ib neuronok gátló hatást gyakorolnak az irritált izom motoneuronjaira interneuronokon keresztül, és stimulálják a megfelelő izomantagonista motoneuronjait. A felemelkedő idegcsatornákon keresztül az impulzusok elöl, hátul érik el a tractus spinocerebellarist, és a kisagy. Az erő érzékelésével az emberek megbecsülhetik a mozgással szembeni ellenállást és megbecsülhetik a tárgyak súlyát. Ezeket az információkat az adott mozgás izomfeszültségéből szerzi. A megszerzett információkat egy értelemspecifikusan tároljuk emlékezet és segíti az embereket a jövőben abban, hogy pontosan összehangolják és megtervezzék az izomerőt egy adott mozgás összefüggésében. Erőérzet nélkül a mozgás megtervezése és az erő becslése nem lehetséges. Az emberi mozgások esetlenek és nem céltudatosak az érzékelési minőség nélkül. Bár az erő érzete interoceptív perceptuális minőség, hozzájárul a külső világról szóló befogadó információk megszerzéséhez is. Ez különösen igaz bizonyos tárgyak tömegére vonatkozó információkra. Becslések a tömeg vagy erő ellenállása az egyén izomerőjétől függ, és ennek megfelelően szubjektív formájú.
Betegség és panasz
Különböző neurológiai betegségek összefüggésében az úgynevezett extrapiramidális rendellenességek jellemzőek. Az extrapiramidális a mozgászavarok szempontjából a piramisrendszeren kívüli okot jelent. A piramisrendszer az összes motoros tevékenység fő kapcsolási pontja gerincvelő és összeköti a központi motoros idegsejteket, amelyek minden típusú mozgásban szerepet játszanak. A piramisrendszer károsodása bénulást, izomgyengeséget vagy görcsösség. Az extrapiramidális rendszer minden mozgásszabályozási folyamatot megragad a piramis rendszeren kívül. Ennek a rendszernek a károsodását elsősorban a felső rész által kifejtett gátló hatás hiánya jellemzi motoros idegsejt koordinálni a mozgásokat. Ennek eredményeként az extrapiramidális elváltozásokban szenvedő betegek mozgási mintázata erősen eltúlzottnak tűnik. Az extrapiramidális károsodások tehát hatással vannak az erő érzékére. Az érintett személyek gyakran érzik nehéznek saját végtagjaik súlyát, és így aránytalanul nagyobb erőt alkalmaznak a legkisebb mozgások elvégzésére. Az extrapiramidális károsodás miatt az az érzésük, hogy az ellenállás ellen mindig mozognak. Az észlelt ellenállást kifelé vetítik, ezért a betegek szükségtelenül sok erőt fordítanak az ellenállás leküzdésére. Ennek eredményeként az érintettek gyakran már nem képesek megfelelően adag nyomás és tapadás. Bizonyos esetekben a mozgás általában lassul is, mert az észlelt ellenállás ellen fordul elő. Ez a típusú központi idegkárosodás olyan betegségekre jellemző, mint pl sclerosis multiplex. Ez egy autoimmun betegség, amely a immunrendszer okozni gyulladás a központi idegrendszer Az gyulladás az idegsejtek gyakran visszafordíthatatlanul pusztulnak el. Gyakran előfordulnak olyan mozgászavarok, mint a leírt jelenség. E betegség mellett trauma, ill gerincvelő infarktus is okozhatja a leírt jelenséget. Ugyanilyen elképzelhető ok a gerinc daganatos megbetegedése.
