Tünetek
Endogén hematogén osteomyelitis általában az egész test betegsége csecsemőknél és kisgyermekeknél, és általában a láz 40 ° C-ig. Ezenkívül depresszió és a borzongás észrevehetővé válik. A csontgyulladás által érintett területek erős vörösséggel, duzzanattal és nyomással válnak észrevehetővé fájdalom. A fent említett tünetek felnőtteknél általában kevésbé súlyosak.
Tipikus tünetek itt is depresszió, fájdalom és funkcionális korlátozások az érintett területeken. A megfelelő terület gyulladása enyhe túlmelegedéssel (esetleg vörösséggel) is észrevehetővé válhat, de az ilyen típusú tünetek sokkal kevésbé kifejezettek a csecsemők és a kisgyermekek vonatkozásában. Mint már többször említettük, egy ilyen betegség bizonyos körülmények között krónikussá válhat.
Ebben az esetben a fájdalom az érintett területeken a funkcionális korlátozásokkal együtt a fő hangsúly. Akut hematogén csecsemő esetén osteomyelitis, a korai terápiával jó a gyógyulás esélye. Azokban az esetekben, amikor a betegség már előrehaladt és a növekedési lemez megsemmisülését okozta, néha jelentős növekedési zavarok léphetnek fel.
Akut hematogén esetén is osteomyelitis in gyermekkor, a prognózis jelentősen függ a növekedési lemez károsodásától. Itt is előfordulhat jelentős csontkárosodás, amely bizonyos körülmények között rövidített végtagokhoz vezethet. -> További információ az osteomyelitis diagnosztikáról Az Ebenso az akut endogén - hematogén osteomyelitisre vonatkozik felnőtteknél: Ha a betegséget időben diagnosztizálják és következetesen kezelik, a gyógyulás általában maradandó károsodás nélkül lehetséges. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a betegség - ha nem észlelik korán és nem kezelik megfelelően - krónikus osteomyelitiszé alakul.
Az akut formához képest a krónikus osteomyelitis nehezen kezelhető, és sikeres gyógyulás (a csont megújult fertőzése) esetén is fellángol. Az exogén osteomyelitis a csontvelő, amelyet vagy balesetet követő nyitott seb okoz (= poszt-traumás), vagy műtét közben (= posztoperatív). Mindkét esetben, csíra kívülről behatolnak és a sebterületen úgy terjednek, hogy kezdetben helyi gyulladás alakul ki a csontban.
Az endogén hematogén osteomyelitishez hasonlóan a fő kórokozók is Staphylococcus aureus, hanem az Escherichia coli és a Proteus is. Egyéb bakteriális kórokozók is tekinthetők betegség kiváltó tényezőinek. A betegség lefolyása nagyon egyéni és különböző tényezőktől függ.
A kórokozók terjedésének mértéke a csontba és a csontból elsősorban a beteg egyéni immunvédelmétől függ. Ez azt jelenti, hogy különösen csökkent immunvédelemmel rendelkező betegek (például a átültetés, melyet úgynevezett immunszuppresszív terápia okoz) befolyásolják az akut, de az is krónikus betegség az osteomyelitis progressziója. Ezenkívül hiányos betegek vér a csont ellátása is veszélyben van.
Ez a helyzet például a szenvedő betegeknél cukorbetegség mellitus (= cukorbetegség) vagy érelmeszesedés (= az artériák megkeményedése). Az exogén osteomyelitis kialakulásának története (poszttraumás, posztoperatív) miatt érthető, hogy ez a betegség túlnyomórészt felnőtteknél fordul elő. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a férfiakat általában gyakrabban érintik a balesetek, mint a nőket, így arra lehet következtetni, hogy a férfiakat is gyakrabban érinti ez a betegség, mint a nőket.
Az exogén posztoperatív osteomyelitis akut formájában az első tünetek már a műtét után három-négy nappal jelentkezhetnek. A beteg általában reagál láz, az érintett terület duzzanata és vörössége, valamint a seb lehetséges váladékozása. A betegek gyakran panaszkodnak fájdalomról és depresszió.
Összehasonlítható tünetek figyelhetők meg a posztraumás osteomyelitisben. Ilyen esetekben gyors beavatkozásra van szükség a másodlagos krónikus osteomyelitisre való áttérés megakadályozásához. A fent említett tünetek előfordulása traumatikus tapasztalatokkal kombinálva vagy egy műtét eredményeként már lehetővé teszi az exogén osteomyelitis jelenlétének megállapítását.
Általános szabály, hogy egy további diagnózist állítanak elő a vér elemzés. Ebben a folyamatban a CRP érték gyulladás-barométerként mérik, ahogy a vér ülepedési ráta (BSG), amely szignifikánsan megnő az osteomyelitis esetén. A test gyulladására jellemző a fehérvérsejtek koncentrációjának növekedése (= leukociták; leukocytosis) is.
Ezeknek a diagnosztikai intézkedéseknek azonban csak akut formában van jelentőségük, mivel krónikus osteomyelitis esetén mindkét érték csak mérsékelt növekedést mutat. A csontelváltozások általában csak két-három héttel a betegség megjelenése után láthatók. Ezután azonban látható változások (vö.
Röntgen) meszesedés (= oszciáció) formájában világosabb foltok és / vagy a periosteum csontról való leválása nyilvánvalóvá válik. Ha az osteomyelitis krónikus, véredény okklúzió a csont véráramlásának csökkenéséhez vezethet, ami akár csontinfarktushoz is vezethet. A csontinfarktus eredményeként bizonyos csontrészek elpusztulnak, amelyek azután maradványtestekként (= megkötőként) maradnak a fertőzött területen.
Ez világos szegélyként ismerhető fel Röntgen diagnosztika, mivel az elhalt csontszövetre általában új csontszövet képződése ad választ. A világos színű szegély tehát kötőszöveti. Továbbá szonográfia (= ultrahang vizsgálat) felhasználható a diagnózis felállításához. A pozitív oldalon meg kell említeni, hogy például a periosteum csontból való leválása, amelyet a tályogok kialakulása okoz, korábban észlelhető, mint a Röntgen kép.
További diagnosztikai intézkedésként az úgynevezett csontváz szcintigráfia használható. Ez a diagnosztikai módszer lehetővé teszi a gyulladásos folyamatok detektálását nagyon gyenge radioaktív készítmények (= radiofarmakonok) segítségével. Terápiás szempontból konzervatív és műtéti intézkedések egyaránt alkalmazhatók.
A gyakran előforduló rossz helyi vérkeringési körülmények miatt a konzervatív antibiotikum-terápiának kevés esélye van a gyógyulásra, mivel a kívánt helyen csak a hatóanyag elégtelen koncentrációja érhető el. Emiatt az exogén osteomyelitist általában műtéti úton kezelik. Különböző módon lehet eljárni, például: az exogén akut osteomyelitis az egész test súlyos betegségévé fajulhat, és - észrevétlen esetekben - akár szepszishez is vezethet (= vérmérgezés), amelynek viszont súlyos következményei lehetnek, például szervkárosodások.
Gyors beavatkozásra van szükség exogén akut osteomyelitis esetén, mivel a szekunder krónikus osteomyelitisre való átmenet folyékony. A krónikus osteomyelitisnek jóval kevesebb esélye van a gyógyulásra, és a csontinfarktusok következtében kifejezett csontmodulációs folyamatokhoz vezethet, egészen a csontstabilitási zavarokig. Az is lehetséges, hogy a betegség átterjedhet a szomszédos területekre ízületek, ami jelentős mozgáskorlátozásokat eredményez.
Súlyos esetekben akár merevedés és végtag-rövidülés (amputációk) is előfordulhat.
- A gyulladás fókuszának műtéti radikális eltávolítása, esetleg rákos csonttal kombinálva oltás (= átültetés egy másik, autológ, egészséges csontból származó anyag), az öntözéseket és a csatornákat.
- Az öntözés - szívó - vízelvezetés beillesztése.
- Szisztémás antibiotikum-terápia egy-körülbelül másfél hónapos időtartam alatt.
Ha a betegség osteomyelitist korán észlelik, fennáll a fennmaradó károsodás nélküli gyógyulás esélye. Mint már említettük, a terápiát általában műtéti úton hajtják végre, mivel a konzervatív antibiotikum-terápia ritkán hatékony a gyenge vérellátás miatt. csontok.
Mivel az átmenet az osteomyelitis másodlagos - krónikus formájára folyékony, a gyógyulás gyakran nehéznek bizonyul (lásd fent). A krónikus osteomyelitis hajlamos a lehetséges gyógyulási sikerek után is kiújulni, így a betegség újra és újra fellángolhat.
