Osteomyelitis gyermekkorban
Akut hematogén osteomyelitis tipikus betegség a gyermekeknél, különösen 3-15 éves kor között. Osteomyelitis csecsemőkorban vagy gyermekkor általában a hosszú területén fordul elő csontok az comb (combcsontmetafízis). A betegség alatt terjed a periosteum (subperiosteum) és átterjedhet a csontvelő vagy vaszkuláris kapcsolatok révén a szomszédos ízületbe.
Akut tünetekhez vezet a láz, hidegrázás, súlyos helyi fájdalom, duzzanat, bőrpír, túlmelegedés és a testtartások enyhítése. Mint kórokozói osteomyelitis in gyermekkor, úgynevezett gram-pozitív kórokozók (pl Staphylococcus aureus, A csoport streptococcus) vannak az előtérben. A betegség célzott kórokozó-érzékeny antibiotikum-terápiája is ezeken a kórokozókon alapul.
Elvileg a hematogén osteomyelitist kell figyelembe venni a csecsemőknél fájdalom a végtagokban bőrpír és duzzanat, és általában rossz feltétel. Ha csecsemőknél vagy gyermekeknél osteomyelitis gyanúja merül fel, akkor az osteomyelitis betegséget képalkotással kell diagnosztizálni vagy kizárni (Röntgen, ultrahang, mágneses rezonancia képalkotás) klinikai vizsgálat után. Általában körültekintően kell eljárni általános fertőzésekkel, mivel az általános fertőzések után hematogén endogén osteomyelitis fordul elő.
Az endogén hematogén osteomyelitis kialakulásának tipikus példája csecsemőkorban a köldökzsinór.Ha például a fent említett tünetek az osteomyelitis vizsgálatok során jelentkeznek, akkor feltételezhető, hogy a csont hevesen gyulladt. A betegség a vér. A test gyulladására jellemző a fehér koncentrációjának növekedése vér sejtek (= leukociták; leukocytosis), valamint a jelentősen megnövekedett véralvadási arány (= BSG).
Az osteomyelitis ezen diagnózisának csak akut formában van jelentősége, mivel krónikus osteomyelitis esetén mindkét érték csak mérsékelt növekedést mutat. Akut osteomyelitis esetén a kórokozó a diagnosztikai eljárás során is kimutatható a vér kultúra vagy szúrás a gyulladt csont. Ez aztán fontos információkat nyújt az antibiotikum-kezelés során meghozandó terápiás intézkedésekről is.
Az antibiózisnak kórokozó-specifikusnak kell lennie a hatékonyság érdekében. Az osteomyelitis általában csak a betegség előrehaladott stádiumában válik láthatóvá. A csontelváltozások általában csak két-három héttel a betegség megjelenése után láthatók.
Ezután azonban látható változások (vö. Röntgen) meszesedés (= oszciáció) formájában világosabb foltok és / vagy a periosteum csontról való leválása nyilvánvalóvá válik. Ha az osteomyelitis krónikus, véredény okklúzió a csont véráramlásának csökkenéséhez vezethet, ami akár csontinfarktushoz is vezethet.
A csontinfarktus eredményeként bizonyos csontrészek elpusztulnak, amelyek azután maradványtestekként maradnak meg (= elválasztók) a fertőzött területen. Ez világos szegélyként ismerhető fel Röntgen diagnosztika, mivel az elhalt csontszövetre általában új csontszövet képződése ad választ. A világos színű szegély tehát kötőszöveti.
Továbbá az osteomyelitis diagnosztizálható szonográfia segítségével (= ultrahang vizsgálat). Pozitívumként meg kell említeni, hogy például a periosteum csontból való leválása, amelyet a tályogok kialakulása okoz, korábban látható, mint a röntgenképen. Az osteomyelitis további diagnosztikai intézkedése, az úgynevezett csontváz szcintigráfia használható. Ez a diagnosztikai módszer nagyon gyenge radioaktív készítményeket (= radiofarmakonokat) használ a gyulladásos folyamatok kimutatására. -> Folytassa az osteomyelitis terápiával
