Elektrokulográfia alatt a szemészek a retina nyugalmi potenciáljának meghatározására szolgáló mérési eljárást értik, amelyet gyakran használnak a vestibularis szerv betegségeinek diagnosztizálására. Az eljárás két elektróda segítségével működik, és teljesen objektív. A méréssel nincsenek kockázatok vagy mellékhatások.
Mi az elektrooculográfia?
Ha a szemész a retina problémáit diagnosztizálja, az elektrooculográfia, amely magában foglalja két elektróda elhelyezését a szem jobb és bal oldalán, meg tudja mérni a retina nyugalmi potenciálját. Elektrokulográfia objektíven intézkedések a retina nyugalmi potenciálja. A mérési eljárást elektronstagmografikának is nevezik. A retina nyugalmi potenciálja a tartósan fennálló feszültségkülönbség a hát és az elülső rész között. Ez a feszültségkülönbség pozitív töltést ad a szaruhártyának és negatív töltést a szemgolyó hátsó részének. Ennek a pihenési potenciálnak a mérésére a szemész két elektródát használ az elektrokulográfiában. Ezek az elektródák vagy a szem jobb és bal oldalán helyezkednek el, vagy pedig fent és alul vannak elhelyezve. A mérés lehetővé teszi a legkisebb szemmozgások detektálását, mivel minden mozdulat megváltoztatja a pihenési potenciált. Ezért az elektrokulográfiát gyakran használják a neurológiai leletek összefüggésében, és ebben az esetben a szem alig látható remegésének dokumentálására szolgál.
Funkció, hatás és célok
Elektrokulográfia szükséges lehet különböző rendellenességek összefüggésében. Például, ha a beteg vestibularis rendszere beteg, akkor ez olyan tüneteket okozhat, mint pl nystagmus. Nystagmus kóros remegés szemmel nem mindig látható. A remegés akaratlan és általában öntudatlan a beteg számára. A páciens először a két mérőelektródát helyezi a készülékre bőr a szem körül elektrokulográfiai eljárás részeként. A nyugalmi potenciált először abszolút nyugalomban mérik a vestibularis szerv értékelésekor. Abban az esetben nystagmus, ebben a folyamatban már megfigyelhetők a feszültségváltozások, amelyek minimális szemmozgásokra vezethetők vissza. A vestibularis vizsgálat során a nyugalmi állapotban végzett mérést a beteg lassú forgása után végzett mérés követi. A legtöbb esetben a hallójárat is leöblítik víz 27 fokon hideg később pedig 44 fok meleg, mire az orvos elvégez egy harmadik mérést. Az elektrokulográfiának azonban nem feltétlenül kell a egyensúly vizsgálat; gyakran használják a retina betegségeinek diagnosztizálására. Ebben a forgatókönyvben, miután az orvos felhelyezte az elektródákat, a betegnek különféle szemmozgásokat kell végrehajtania. Szemmozgással a szem eleje közelebb kerül az egyik elektródához. A a szem hátsó részeviszont közelebb mozog az ellentétes elektródához. Ez a folyamat feszültségkülönbséget okoz a két elektróda között. Ezt a feszültségkülönbséget az elektrokulográfia során rögzítik, és általában a látószög bizonyos arányában viselkedik. A szemészeti elektrokulográfia során a csapat arra kéri a beteget, hogy rendszeres időközönként nézzen előre-hátra a tér két rögzített pontja között. Ha a retina nyugalmi potenciálja állandó, akkor ez lehetővé teszi ugyanazon feszültségkülönbség rögzítését minden alkalommal, amikor a tekintet iránya megváltozik. Amint a fényviszonyok megváltoznak, az egészséges embernél a retina pihenőpotenciálja is megváltozik, és így a tekintet irányváltozásánál mutatkozó különbség egyszerre változik. Normális körülmények között ezért a szemészeti elektrokulográfia során az orvos ezen felül értékeli, hogyan változik a feszültség sötétben. Ez a változás sötét adaptáció néven is ismert. Egészséges páciensnél a pihenési potenciál enyhe csökkenése sötétben fordul elő, és néhány percig tart. Amint a beteget ismét megvilágítják, a nyugalmi potenciál általában élesen megnő. Ha ezek a tipikus minták nem figyelhetők meg az elektrokulográfián, valószínűleg kóros változás következik be a retina pigmentben hámszövet. Néha az elektrokulográfiát az alvásgyógyászatban is használják. A poliszomnográfiában például az alvó REM fázisait rögzítik. A REM a gyors szemmozgást jelenti. Bizonyos esetekben az alvásgyógyszer a mérést használja annak meghatározására, hogy az alvó beteg hogyan reagál bizonyos hangokra.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az elektrokulográfiát általában járóbeteg-alapon végzik, és nem jár semmivel fájdalom a beteg számára. Sem kockázatok, sem mellékhatások nem várhatók. Ha azonban az eljárást egyensúlyi vizsgálat részeként alkalmazzák, a beteg tapasztalhat egyensúly a napi zavarok, amelyek általában a következő napon megszűnnek. A hallójáratok kipirulása kellemetlen lehet egyensúly vizsgálat. A mérési módszer előnyei azonban mindenképpen felülmúlják a hátrányokat. Az eljárás egy teljesen objektív mérési módszer, amelyet ezért a beteg nem hamisíthat meg. Ez megkülönbözteti az elektrokulográfiát például sok más, szubjektíven érzékelt egyensúlyi vizsgálattól. Alapvetõen az eredmények hamisítása elektrokulográfiával csak akkor fordulhat elõ, ha az elektródákat nem rögzítették szakmailag, vagy ha túl lazák. Ebben a tekintetben a felügyelő csoport professzionalizmusa kulcsfontosságú a megbízható diagnózis érdekében. Bizonyos körülmények között további szemészeti vizsgálatokra lehet szükség a szem után elektroretinográfia a retina betegségeinek diagnosztizálására. Például, elektroretinográfia felhasználható a retina működésének további vizsgálatára. Különböző fényingereket alkalmaznak szelektíven a retinára, és a retina által képzett potenciált több elektróda segítségével határozzák meg. Az eredmények nyomon követési vizsgálatokat vagy célzottakat is előidézhetnek intézkedések of terápia összefüggésben a egyensúly teszt.
