A Crohn-kór diagnosztizálása ultrahanggal
Ultrahang a has vizsgálata, az úgynevezett hasi szonográfia feltárja a Crohn-betegség. Ez az eljárás, amely nagyon kíméletes és nem invazív a beteg számára, gyakran lehetővé teszi az első gyanúsítást a Crohn-kór diagnózisa elkészítendő. Crohn-betegség a bélfal ödémás megvastagodása és duzzanata jellemzi.
A ultrahang képen az úgynevezett kokárda vagy céljelenség látható, mert a megvastagodott bélszakaszok keresztmetszetben úgy viselkednek, mint a cél gyűrűi. Gyakran nagyítva nyirok a csomópontok a gyulladásos folyamat reakciójaként jelentkeznek. Bizonyos esetekben a fekély csatornák vagy esetleges felhalmozódása genny (tályogok) szonográfiailag is vizualizálhatók. Ha Crohn-betegség már diagnosztizálták, ultrahang a legegyszerűbb nem invazív vizsgálati módszer a terápia sikerességének ellenőrzésére.
A Crohn-kór diagnosztizálása MRI segítségével Sellink szerint
Ez az eljárás a bélgyulladás mintázatának és mértékének szitálására szolgál. Különösen a vékonybél problémátlan ezzel a módszerrel. Szondát használunk kontrasztanyag bevitelére vékonybél.
A kontrasztanyag a bélben terjed nyálkahártya oly módon, hogy a bél nyálkahártyájának optimális felmérése lehetséges. Annak megakadályozása érdekében, hogy a belek ellentétes falai összetapadjanak, egy másik folyadékot adagolnak a szondán keresztül. A teljes gyomor-bél traktus láthatóvá válik, különös tekintettel a vékonybél. A Crohn-kórra jellemző a bélfal ödémás megvastagodása.
A Crohn-kór diagnosztizálása kolonoszkópiával és biopsziával
egy kolonoszkópia, egy kameracsövet (endoszkópot) helyezünk a végbélnyílás be a vastagbél a Bauhin szelepéig. Ez a szelep az átmenetet jelenti a vékonybél utolsó szakaszához. Pontosan a vékonybél utolsó szakaszát, az úgynevezett terminális ileumot érintik leggyakrabban a Crohn-kór gyulladásos változásai.
A Crohn-betegségben a fertőzés mintája mindig szegmentális és szakaszos, azaz egészséges bél nyálkahártya mindig megtalálható a beteg szakaszok mellett. A betegség korai szakaszában felszíni sérülések a nyálkahártya, például vöröses foltok, gyakran kimutathatók. A késői szakaszban az összehúzódások gyakrabban fordulnak elő.
Akut epizód során mélyebb sérülések, például fekélyek és sipolyok lépnek fel. A térkő jelenség a Crohn-kórra jellemző. Ez a nyálkahártya megvastagodásának és a mély fekélyek váltakozó előfordulását írja le.
A fekélyek hosszúnak tűnhetnek, mint a csigapályák. További patognomonikus, azaz tipikus krónikus betegség, a kerti tömlő. Ezt a jelenséget az összehúzódások szöveti megváltozása (fibrózis) okozza.
Amikor a bélszakaszok összetapadnak, konglomerátumdaganat alakul ki, amelyek némelyike kívülről tapintható. Alatt kolonoszkópia, szövetmintákat (biopsziákat) veszünk. A Crohn-kórban ezek nagyszámú immunsejtet mutatnak, például limfocitákat, granulocitákat és hisztocitákat. Az úgynevezett granulomák is tipikus leletek. Mivel a Crohn-kór a végbélnyílástól a szájig terjedő összes nyálkahártyára hatással lehet, gyakran ajánlott gasztroszkópia
