Tünetek
A galamb-talpú láb jelenléte általában nem okoz tüneteket az érintett gyermekeknél. Ha nincs más rosszallás, a gyerekek általában nemet éreznek fájdalom. Néhány esetben a sarokcsont (Os calcaneus) csapdába eshet egy kifejezett talpi ív folyamán.
Ez súlyos fájdalom a külső területén boka (laterális malleolus). Gyermekeknél a hajlított láb ritkán vezet a arthrosis. Ha ez a helyzet áll fenn, súlyos mozgászavarokhoz vezet a betegség során.
Kockázatok és következmények
Ha a helytelen elhelyezés az élet első évtizedében nem esik vissza a leesett boltívű gyermekeknél, a kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Minél hosszabb ideig vannak rosszul terhelve a lábak, annál inkább a szomszédosak ízületek érint. Különösen a boka és térd ízületek hosszú távon erősek a kopás jelei.
Sok esetben az érintett gyermekek gyorsan megbetegednek arthrosis. Nem diagnosztizált (és ezért kezeletlen) lapos lábú gyermekeknél a rendszeres sporttevékenységek már korán térdproblémákhoz vezethetnek. A helytelen helyzet hatása általában nem korlátozódik az érintett lábra.
A legtöbb esetben a gyermekek galamb-lábujja befolyásolja az egész test statisztikáját. Az érintett gyermekeknél a betegség során X- vagy O-pozíció alakul ki. Ezenkívül a helytelen súlyeloszlás az egész gerincet is érintheti. Ennek eredményeként az ágyéki gerinc teljes deformációja előfordulhat. Az érintett gyermekeknél ezután súlyos hátsó rész alakul ki fájdalom amely a fenékbe sugározhat.
Diagnózis
A „kihajló láb” diagnózis a legtöbb gyermeknél egyszerűen a lábra és a láb tengely. Közelebb vizsgálva a gyermekek „csavart lábát” felismerhetik a cipő alapján. A szülőknek keresniük kell gyermekük cipőjének kopásának jeleit, ha gyanú merül fel a dongaláb.
Klasszikusan a cipő nagyon elhasználódik néhány nap elteltével a szélén. A szakember először egy egyszerű klinikai vizsgálatot végez a leesett ívek elemzése során. A mezítlábas gyermek hátulról történő megtekintése lehetővé teszi a láb tengelyének felmérését.
Egészséges gyermekeknél az alsó tengelye közötti szög láb és a sarok körülbelül öt fokos. Hátsó láb jelenlétében ez a szög nagymértékben megnő. Ezenkívül a gyermekek hajlított talpa szembetűnő a sarok csökkent varus helyzetével (az ízületi tengely kifelé hajlik), amikor a lábujjra áll.
Ez a jelenség a hátsó sípcsont izom. Ezenkívül a talp külső szélén lévő kifejezett bőrkeményedés jelzi a galamb-lábujjú láb jelenlétét. Az olyan képalkotó eljárások, mint a röntgensugarak, általában nem segítenek a gyermekek hátsó lábának diagnosztizálásában, mivel a rossz helyzetet általában nem lehet ilyen módon megjeleníteni.
Az úgynevezett podogram (lábnyom) elkészítésével a kezelőorvos képes ábrázolni a gyermek lábsziluettjét. Ily módon különösen a láb belső íve ábrázolható és értékelhető. Galamb-talpú gyermekek esetében a podogram a láb belső ívének egyértelmű lapítását mutatja.
A gyermekeknél a galamb-lábujj lábának kezelése a téves helyzet mértékétől függ. Rendszerint a kezelést csak nyolc-tíz éves korban kezdik meg, mert a dongaláb gyakran ekkor spontán visszafejlődik. A műtéti korrekció megfontolása előtt általában minden lehetséges nem műtéti intézkedést ki kell meríteni.
Kissé fejlett lapos láb esetén az egyszerű torna gyakorlatok általában segítenek a láb tengelyének korrigálásában. Különösen gyermekeknek (de leesett ívű felnőtteknek is) ajánlott mezítláb természetes úton járni. Ezenkívül a szilárdabb talppal rendelkező cipő kiválasztása pozitívan befolyásolhatja az érintett láb stabilitását.
Ha a leesett ívű gyermekeknél nem diagnosztizálnak további elesett ívek formájában történő rossz elhelyezkedést, akkor a speciális sarokbetétek segítenek a leesett ívek kijavításában. Mivel azonban a galamb-talpú gyermekek többségénél lapos láb kialakulását is diagnosztizálják, gyakran úgynevezett egyedi talpbetéteket kell előírni. A pontos helytelen terhelési mintázat kiértékelését követően ezeket a talpbetéteket úgy gyártják, hogy az érintett lábat főleg belül támogassák.
Ily módon egyensúlyba hozható a testsúly megoszlása, és megelőzhetők az esetleges késői szövődmények. Abban az esetben túlsúly (elhízott), kihajló lábú gyermekeknél a súlycsökkentésnek elsőbbséget kell élveznie a nem műtéti kezelési intézkedések mellett. Csak akkor kell fontolóra venni a műtétet, ha a gyermek eldőlt ívei évek óta tartó gyógytorna és / vagy panaszok (például fájdalom vagy járási problémák) ellenére sem hátrálnak.
A mindennapi klinikai gyakorlatban két eljárást alkalmaznak a galamb-lábfej műtéti korrekciójára gyermekeknél. Az úgynevezett „lágyrész-műtét” célja az izmok tapadásának javítása és ezáltal a láb íve megemelése. A „csontos műveletet” főleg kifejezett galamblábú gyermekeknél alkalmazzák.
