Rövid áttekintés
- Tünetek: heves szívverés, szabálytalan pulzus, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom, szorongás
- Terápia: gyógyszeres gyakoriság vagy ritmusszabályozás, abnormálisan megváltozott szívizomsejtek katéteres ablációja, véralvadásgátló a stroke megelőzésére
- Okok és kockázati tényezők: Gyakran egyéb szív- és testi betegségek (például pajzsmirigy- vagy vesebetegség), elhízás, alkoholfogyasztás, stressz
- A betegség lefolyása: A pitvarfibrilláció nem akutan életveszélyes, de szövődményekhez, például szélütéshez vagy szívelégtelenséghez vezethet.
- Prognózis: A prognózis elsősorban az alapbetegségektől és a kezelés sikerétől függ.
Mi a pitvarfibrilláció?
A pitvarfibrilláció a szívritmuszavarok leggyakoribb formája. Általában idősebb embereket érint. A 15 év felettiek 70 százaléka szenved pitvarfibrillációban.
Ez szabálytalan szívritmust (aritmiát) eredményez. Ha a szívműködés teljesen szabálytalan, és az EKG-n nem mutatható ki szabályszerűség, akkor abszolút aritmiáról (arrhythmia absoluta) beszélünk.
A keringő elektromos jelek miatt a pitvarok nem telnek meg teljesen vérrel. Ezért a szív által kilökött vér mennyisége csökken. Ha a szív már legyengült, még kevesebb vért pumpál. A vérnyomás csökken.
Pitvarfibrilláció: formák
Az orvosok a pitvarfibrilláció három különböző formáját különböztetik meg:
- Tartós pitvarfibrilláció: A szívverés önmagában nem találja vissza a megszokott ritmusát; pitvarfibrilláció csak kardioverzióval ér véget.
- Permanens pitvarfibrilláció: Krónikus pitvarfibrilláció, amelyet vissza kell állítani, vagy nem lehet stabil szinuszritmusra állítani.
A pitvarfibrilláció három formája mellett az orvosi szakértők két típust is megkülönböztetnek:
- A vagotoniás típusban a szívfrekvencia csökken. Az ilyen típusú pitvarlebegés általában éjszaka vagy nyugalomban fordul elő.
- A szimpatikotóniás típusban a szívfrekvencia fokozódik. Gyakran előfordul reggel vagy napközben stressz vagy fizikai megterhelés után.
Valvuláris és nem billentyűs pitvarfibrilláció
Elsősorban a vérrögképződés fokozott kockázata jellemzi – a pitvarfibrilláció egyéb formáihoz képest. A nem billentyűs pitvarfibrilláció kifejezés minden egyéb, a mitrális billentyűtől független formát magában foglal.
Pitvarfibrilláció vagy pitvarlebegés?
Az aritmia egy másik formája is a pitvarból származik, és hasonló kezelésben részesül, de más oka van. Erről bővebben a Pitvarlebegés című cikkben olvashat.
A pitvarfibrilláció gyakran tünetmentes. Az érintettek körülbelül kétharmada nem érez semmit, vagy csak enyhe teljesítménycsökkenést tapasztal a rohamszerű pitvarfibrilláció következtében. Más esetekben a tünetek annyira kifejezettek, hogy a normál, napi tevékenységek sérülnek.
A pitvarfibrilláció tipikus tünetei a következők:
- Tachycardia, szívdobogás
- Szabálytalan pulzus
- Szédülés
- Légszomj
- Mellkasi fájdalom vagy nyomás
- Szorongás
- gyakori vizelés
Amikor a pitvarfibrilláció krónikussá válik, a szervezet időnként hozzászokik az aritmiához, és az érintetteknek már nincsenek kifejezett tünetei.
Hogyan kezelik a pitvarfibrillációt?
Ha a pitvarfibrilláció egy másik állapot, például a pajzsmirigy túlműködése miatt alakult ki, fontos először ezt az állapotot kezelni. Sok esetben az aritmia magától javul.
Frekvencia szabályozás
A legtöbb esetben a pitvarfibrillációban a szívverés túl gyors. A pitvarfibrilláció okától és a kísérő betegségektől függően különféle szereket alkalmaznak a szívfrekvencia csökkentésére, különösen béta-blokkolókat, kalciumcsatorna-blokkolókat (kalcium-antagonisták) és digitáliszt. Az irányelvek azt javasolják, hogy a nyugalmi pulzusszám kevesebb, mint 80 ütés/perc legyen.
Gyógyászati ritmusszabályozás
Például a következő hatóanyagokat használják:
- Vernakalant (antiaritmiás szer)
- Flekainid (antiaritmiás szer)
- Propafenon (antiaritmiás szer)
- Amiodaron (káliumcsatorna-blokkoló)
Egyes esetekben egyetlen adag is elegendő a szívritmus visszaállításához. Ha az érintett megfelelő képzettséggel rendelkezik, nem mindig szükséges orvoshoz fordulni: ilyenkor magával viszi a gyógyszert, és pitvarfibrillációs epizód esetén beveszi.
Elektrokardioverzió
Néha a pitvarfibrilláció nagyon tartós, és nem megy át sem önmagában, sem gyógyszeres terápiával. Az orvos ezután megpróbálja normalizálni a szívritmust kívülről érkező elektromos áramok alkalmazásával. Az orvosok ezt a terápiás intézkedést elektrokardioverziónak nevezik.
Az elektrokardioverzió az újraélesztés során a defibrillációhoz hasonlóan működik. Az eljárás során a pácienst különféle ellenőrző eszközökhöz kapcsolják, amelyek szabályozzák a vérnyomást és az oxigénellátást. Az orvos rövid érzéstelenítés alatt két elektródán keresztül áramot irányít a szívbe a másodperc töredékéig. A szív gyakran visszatér normál ritmusához az áramütés következtében.
Katéter abláció
A katéteres abláció sok pitvarfibrillációban szenvedő hosszú távú gyógyítását teszi lehetővé. Bizonyos körülmények között a jelenlegi irányelvek még azt is javasolják, hogy az ablációt vegyék fontolóra a ritmusszabályozás első kezelési lehetőségének.
Pacemaker beültetés
A túl lassú szívveréssel rendelkező betegeknek néha pacemakerre van szükségük. Ez gyorsabb és stabil szívverést biztosít.
A stroke elleni védelem
Ha fokozott a stroke kockázata, ez csökkenthető vérhígító és véralvadásgátló szerek szedésével. A K-vitamin antagonistákon (pl. warfarin és fenprokumon) kívül az új, orális antikoagulánsok (NOAK) apixaban, dabigatran, edoxaban és rivaroxaban hatóanyagokkal a rendelkezésre álló gyógyszerek között szerepelnek.
Az ilyen terápia előnye a gyógyszeres terápiához képest jelenleg nem értékelhető véglegesen, mivel egyelőre túl kevés vizsgálati adat áll rendelkezésre.
A relapszusok megelőzése
Sport pitvarfibrillációval
Sok szívbetegségben szenvedő ember felteszi magának a kérdést, hogy folytatniuk kell-e a testmozgást. Valójában a mérsékelt állóképességi sportok egészségfejlesztő hatása szívritmuszavarban tudományosan bizonyított. A gyakorlat még a pitvarfibrilláció visszatérő rohamainak kockázatát is csökkenti. Megfelelő edzéssel és súlycsökkentéssel a pitvarfibrillációs epizódok gyakorisága, esetenként észrevehetően is csökkenthető.
A pitvarfibrilláció képzésének kezdete
Ezenkívül javasolt, hogy a pitvarfibrillációban szenvedő betegek az edzés megkezdése előtt mindig beszéljék meg kezelőorvosukkal a megfelelő edzésadagot (intenzitást és időtartamot). Különböző tesztekkel meghatározza a páciens teljesítőképességét, majd ennek alapján egyéni ajánlást tesz a képzésre.
Melyik sport a szívritmuszavar?
Ha egy személy több mint 50 wattal növeli a terheléstűrő képességét, ami a gyorsabb járásnak felel meg, az ismétlődő pitvarfibrilláció kockázata öt év alatt több mint egyharmadával csökken. Ha a beteg néhány plusz kilót is lead, akár háromnegyedére csökken az ismétlődő pitvarfibrillációs rohamok kockázata. A sportnak és a fogyásnak hasonló hatása van, mint a gyógyszeres kezelésnek.
A következő állóképességi sportok alkalmasak a pitvarfibrillációra:
- Kocogás
- Gyaloglás/Nordic Walking
- Evezés
- Kerékpáros vagy ergométeres edzés
- Tánc
Az erősítő edzés megakadályozza az eséseket
Az állóképességi edzés mellett a szívbetegek számára előnyös az alacsony dózisú erősítő edzés. Ennek az az oka, hogy különösen az idősebb embereket érintik a szívritmuszavarok, például a pitvarfibrilláció. Az erősítő edzés nagyobb önbizalmat ad nekik a mindennapi életben, és segíthet megelőzni az eséseket.
A következő gyakorlatok különösen gyengédek a lábon:
- Az adduktorok (hajlítók) erősítése: Üljön egyenesen egy székre, kezeit a térdei között tartva. Most nyomja kifelé a kezével. A lábak a kezek ellen dolgoznak. Fenntartja a feszültséget néhány másodpercig, majd teljesen lazítson.
Mivel az izomtömeg több energiát fogyaszt, mint a zsír, az izmok növelik az alap anyagcserét és segítik a fogyást. Ez az oka annak, hogy a szívbetegek kétszeresen profitálnak a könnyű erőgyakorlatokból: az izmok megerősödnek, a járás biztonságosabbá válik, és a zsírlerakódások gyorsabban eltűnnek.
Ezek a sportok nem alkalmasak pitvarfibrillációra
A mászás, hegyi túrázás vagy más, akut esésveszélyt jelentő sportok szintén nem alkalmasak pitvarfibrillációban szenvedők számára.
Azoknak a betegeknek, akik véralvadásgátló szert szednek a stroke megelőzésére, alacsony sérülésveszélyes sportok javasoltak. A sérülések belső vagy külső vérzést okoznak, amit a bevett gyógyszerekkel nehéz megállítani.
Ezért a szívritmuszavarok, például a pitvarfibrilláció számára nem megfelelő sportok a következők:
- Hegyi kerékpározás
- alpesi sízés
- dobozolás
- Karate
- Teljes kontakt sportok (például kézilabda, foci, jégkorong)
Önsegítés pitvarfibrilláció esetén
A pitvarfibrilláció leghatékonyabb önsegélyezője a felírt gyógyszerek megbízható szedése, a rendszeres orvosi kivizsgálás és szükség esetén az életmód módosítása. Mivel a stressz a pitvarfibrilláció lehetséges kiváltó oka, tanácsos az állandó időnyomást és a mentális stresszt lehetőség szerint csökkenteni.
Az otthoni jogorvoslatoknak megvannak a határai. Ha a tünetek huzamosabb ideig fennállnak, nem enyhülnek, sőt rosszabbodnak, mindig orvoshoz kell fordulni.
Okok és kockázati tényezők
Vannak azonban olyan kockázati tényezők, amelyek elősegítik a pitvarfibrillációt. Ilyen kockázati tényezők az érintettek körülbelül 85 százalékánál találhatók meg. A pitvarfibrillációt kiváltó bizonyos gyógyszerek mellett számos krónikus betegség is szerepel köztük, mint például:
- Magas vérnyomás
- Szívbetegség (például szívbillentyű-betegség, szívizom-elégtelenség, koszorúér-betegség)
- Szívsebészet
- Diabetes mellitus
- Pajzsmirigy betegségek
- Tüdőbetegségek
- Alvási apnoe
- Vesebetegség
- Jelentős alkoholfogyasztás
- Elhízottság
- Stressz és egyéb pszichés megterhelések
A kutatók megállapították, hogy a pitvarfibrilláció kockázatának genetikai összetevője is van.
Diagnózis és vizsgálat
A pitvarfibrilláció szakembere kardiológus. Először az orvos megkérdezi a betegség történetét. Fontos például:
- Milyen gyakran fordul elő szívdobogásérzés és mennyi ideig
- Függetlenül attól, hogy bizonyos tényezők, például az alkoholfogyasztás vagy az alváshiány kiváltják-e a szívdobogásérzést
- Függetlenül attól, hogy az érintett személy szívbetegségben vagy más testi betegségben szenved
- Előfordul-e egyéb panasz a szívdobogás közben
Ezt fizikális vizsgálat, valamint pulzus- és vérnyomásmérés követi.
Elektrokardiogram (EKG)
A pitvarfibrilláció diagnosztizálásának legfontosabb vizsgálata az elektrokardiogram (EKG). Itt az orvos a mellkasra ragasztott elektródákon keresztül méri az elektromos szíváramot.
Az echokardiográfia
A szív ultrahangos vizsgálata (echokardiográfia) használható felépítésének és pumpálási viselkedésének vizsgálatára. Különösen akkor, ha az orvos már diagnosztizált pitvarfibrillációt, fontos, hogy vérrögöket keressenek a szívben.
Laboratóriumi értékek
A pitvarfibrilláció okának felderítése érdekében az orvos vérvizsgálatot végezhet. Ide tartozik például a következők meghatározása:
- Vérsók (elektrolitok), különösen kálium és magnézium
- Pajzsmirigy értékek
- Alvadási értékek
- Fertőzési paraméterek (bizonyos körülmények között)
Pitvarfibrillációval való együttélés
A pitvarfibrilláció sokféleképpen kezelhető, de mindig előfordulhat, hogy sikeres terápia után is kiújul a pitvarfibrilláció. A visszaesések különösen gyakoriak a szívbetegségben szenvedőknél.
A pitvarfibrilláció prognózisa különösen az egyidejű szívbetegségtől függ. Ha a szív már legyengült, a pitvarfibrilláció jelentősen növelheti a mortalitást és csökkentheti a várható élettartamot. Arra azonban nincs általános válasz, hogy mennyi a várható élettartam pitvarfibrilláció esetén.
Míg a pitvarfibrillációt nem lehet megelőzni, az azt okozó betegségeket igen. Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a stimulánsok kerülése csökkenti a szívkoszorúér-betegség kockázatát, amely a pitvarfibrilláció fő oka.
Szexualitás pitvarfibrillációban?
Kétség esetén forduljon orvoshoz. Ez a személy képes felmérni vagy ellenőrizni a fizikai ellenálló képességét.
