Fizioterápia boldogtalan triáddal

A boldogtalan triász a térdízület amelyben az elülső keresztszalag és a belső kollaterális szalag („belső szalag”) elszakad és a belső meniszkusz is megsérült. Ez a sérülés gyakran akkor fordul elő, amikor a térd nyomás alatt megcsavarodik, és az X-láb például síelés, foci vagy kézilabda esetén. A legtöbb esetben erős fájdalom azonnal bekövetkezik, a térd duzzanatot képez és instabillá válik. Általában a boldogtalan triádot sebészileg kezelik a sérülés súlyossága és az ízület várható instabilitása miatt. Ezt általában rehabilitációs intézkedések követik fizioterápiával.

Gyógytorna a gyógyulás különböző szakaszaiban

A fizioterápia egy boldogtalan triászban az adott gyógyulási szakaszon alapul. A műtét utáni korai szakaszban (vagy a balesetet követő konzervatív kezelés esetén) az orvos általában részleges alsókar mankó („Mankó”). Ezenkívül a beteg ortózist („sínt”) visel a térd hajlításának korlátozása és stabilizálása érdekében.

Ebben a fázisban megkezdődnek az izomzat feszítő gyakorlatai, és a térd a terapeuta támogatásával a megengedett mértékben elmozdul. Séta és lépcsőmászás tovább mankó szintén gyakorolják. Kézikönyv nyirokelvezetés segíthet csökkenteni a duzzanatot.

Alacsony szinten kerékpárergométeren is lehet gyakorolni. Kb. 6 héten át fokozatosan lehet váltani a részleges terhelésről a teljes súlyra.

A megengedett mozgás mértékétől függően javítható a térd hajlítása és felépülhetnek a térdet körülvevő izmok. Nyújtás javítja és fenntartja a szerkezetek mobilitását. Most gondosan elkezdheti a felszereléssel kapcsolatos képzést is, például a láb nyomja meg.

Gyakorlatok összehangolás és a egyensúly a terápiában is nagyon fontosak. A továbbfejlesztett járásminta a terapeutával együtt kidolgozható. Körülbelül 8 héttől 3 hónappal a műtét után a terhelés tovább növelhető.

A térd stabilitása és a teljes mobilitás helyreállítása és összehangolás a cél a terápia ezen késői szakaszában. A megállapításoktól függően dinamikusabb gyakorlatokat lehet elindítani, esetleg a kedvenc sportágához igazítva. Ennek ellenére a betegnek legfeljebb egy évig tartózkodnia kell a szokásos sportoktól, mint például a foci vagy a kézilabda az új sérülés elkerülése érdekében.