Nem fertőző okok Tendovaginitis

Nem fertőző okok

Fertőző vagy gennyes tendovaginitis általában kevésbé gyakori, mint a tenosynovitis nem fertőző formái. A fő okok közé tartozik a hosszú távú mechanikai visszaélés vagy túlterhelés, ami az ínszövet irritációjához vezet. Eszerint éppen az hosszan tartó monoton mozgássorozatok és súlyos testtartási hibák okozzák az ínhüvelyeket, amelyek különösen erősen dörzsölődnek a csontnál, és így károsodnak.

Idővel a dörzsölést az érdesítés követi kollagén rostok, amelyek gyulladásos folyamatok kialakulásához vezethetnek. Emiatt nem fertőző tendovaginitis elsősorban az irodai dolgozókat és a sportolókat érinti. A legtöbb esetben, tendovaginitis a csukló és a boka ínhüvelyénél fordul elő, vagyis azokon a helyeken, amelyeknek nagyfokú stresszt kell kibírniuk. A kockázati tényezők különösen az íróasztalnál található ergonómia nélküli munkaeszközök (pl. Billentyűzetek).

Tünetek

A tendovaginitisben szenvedő betegek általában súlyos szúrásról panaszkodnak fájdalom az érintett területen ínhüvely. Ezenkívül sok érintett beteg nyomásról számol be fájdalom az ín folyamata mentén, amely az izomba is kiterjedhet. Sok esetben az ízület túlmelegedése és a bőr feletti területek vörösödése ínhüvely is megfigyelhető.

Előfordulása fájdalom nyugalmi állapotban csak nagyon kifejezett esetekben fordul elő. A nyugalmi fájdalom meglehetősen nem jellemző a tendovaginitisre. A tendovaginitis hosszan tartó (krónikus) formái esetén göbös megvastagodás, tapintható ropogás és az ín dörzsölése is előfordulhat. Ezenkívül a fájdalom jelenségét kiválthatja passzív nyújtás az ín tendosynovitis jelenlétében.

Diagnózis

Mivel a tendovaginitis kialakulásának okai lehetnek fertőzőek és nem fertőzőek, átfogó diagnózisnak kell megelőznie a megfelelő terápia megválasztását. A tendovaginitis diagnózisának egyik legfontosabb pontja a részletes orvos-beteg konzultáció (anamnézis) ). A kezelőorvos már a beteg leírása alapján megkapja az első feltételezett diagnózist. A fájdalom típusának, intenzitásának és lokalizációjának leírásán túl nagy jelentősége van a szakmai tevékenységre vonatkozó információknak.

Ezenkívül az orvos további következtetéseket vonhat le az alapbetegségről az érintett terület tapintásával. Ha a megállapítások nem egyértelműek, akkor lehetőség van további vizsgálatok megindítására. Gyulladásjelzők a vér (különösen emelkedett fehérvérsejtek és az úgynevezett CRP érték) gyulladásos eseményt jeleznek.

Ezen túlmenően, a vér speciális reumatoid faktor szempontjából kell vizsgálni. An Röntgen vagy az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) szintén hasznos lehet a tendovaginitis diagnózisában. Az orvosi terminológiában az ínhüvely gyulladását tendovaginitisnek (szinonimák: tendovaginitis, peritendinitis, paratendinitis) nevezik.

A legtöbb esetben a tendovaginitis súlyos szúró fájdalommal jelentkezik az érintett területen inak. Súlyos esetekben akár bőrpír és túlmelegedés is előfordulhat. Elvileg a tendovaginitis minden esetben előfordulhat inak testének, de a mindennapi klinikai gyakorlatban bebizonyosodott, hogy főleg a boka ízületek és a csukló érintett.

A tendovaginitis leggyakoribb okai között szerepel a mechanikus túlterhelés vagy a helytelen megterhelés. Az ínhüvely gyulladását azonban kiválthatják bakteriális kórokozók is (különösen a strepto és a staphylococcus). Ismételt előfordulás vagy tartós panaszok esetén sürgősen tisztázni kell a fájdalom egyéb lehetséges okait (úgynevezett differenciáldiagnózisok).