Mi lehet az oka, ha a limfociták csökkentek?
A limfocitopénia gyakran a terápia eredményeként jelentkezik, és ebben az összefüggésben nem tekinthető kórosnak: ez különösen gyakori a kortikoszteroidok kezelésénél, különösen kortizonés antilimfocita globulin beadása során. Mindkettőt kifejezetten a gyulladásos reakciók elnyomására használják. A terápia egyéb formái, amelyek limfocita hiányt okozhatnak, a következők sugárkezelés és a kemoterápiás kezelés, mindkettő kezelésére szolgál rák, de befolyásolhatja a gyorsan osztódó testsejteket is, például a prekurzorokat vér sejtekben.
Ezt a jelenséget figyelték meg a ganciklovirral is, amelyet elsősorban a kezelésére használnak citomegalovírus (CMV, humán herpeszvírus 5, HH5). A hosszú hullámú UV-fénnyel (UVA) történő kezelés során a psoralent természetes anyagot gyakran alkalmazzák fényérzékenyítő hatása miatt, amely szintén csökkentő hatással lehet a leukocita számra. A lymphocytopenia további lehetséges oka az alacsony fehérjetartalom alultápláltság vagy folyamatos stressz, amely tartósan növelheti a kortizol szintjét (lásd kortizon terápia).
Ezen kívül vannak olyan klinikai képek is, amelyek szerves okokkal rendelkeznek, mint pl Cushing-kór, amely a mellékvese velőt a kortizol termelésére serkenti a agyalapi mirigy (adenohipofízis). Bizonyos autoimmun betegségek, például rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus (pillangó zuzmó) és az exudatív (gastero) enteropathia (Gordon-szindróma) szintén lymphopeniához vezethet. Az urémia a feltétel amelyben az anyagok felhalmozódnak a vér következtében vese diszfunkció és egészséges emberek vizelettel ürülnek ki.
Számos egyéb tünet mellett ez a leukocita funkció csökkenéséhez vezet. A HI-vírus (emberi immunhiányos vírus) fertőzés óta, amely kiváltja AIDS) különösen a T-helper sejteket támadja meg és pusztítja el, a limfociták számának hirtelen csökkenésére lehet számítani. Ezenkívül veleszületett okok is vannak, amelyek többnyire a limfociták (lymphocytopoiesis) fejlődését érintik, és bizonyos gének mutációi váltják ki bizonyos enzimek.
Ide tartozik az adenozin-deamináz-hiány és a purin-nukleozid-foszforiláz-hiány, valamint a Wiskott-Aldrich-szindróma, amely elsősorban a trombocitákat érinti (vér vérlemezkék) a sejtváz zavart képződése miatt. Ezenkívül bizonyos Hodgkin-limfómákban (Hodgkin-kór, lymphogranulomatosis, lymphogranuloma) és egyes nem-Hodgkin-lymphomákban, azaz rák a teljes nyirokrendszerben a limfociták fejlődése zavart és számuk csökkenhet. vagy HIVA mindennapi kifejezések hideg és influenza-szerű fertőzés számos különböző, enyhe betegségre utal légutak, amelyeket többnyire az okoz vírusok, de alkalmanként által is baktériumok.
A bakteriális fertőzésekre jellemző, hogy nő a leukociták teljes száma (= leukocitózis), ami általában a limfocitákat is érinti. Vírusfertőzések esetén a leukociták teljes száma meglehetősen csökken (= leukopenia), ami gyakran annak a ténynek köszönhető, hogy immunrendszer nem lépést tart a védelmi sejtek termelésével, de bizonyos vírusok közvetlenül gátolhatja az immunrendszert is. Jellemző azonban, hogy a limfociták száma stabil marad, vagy akár növekszik, mivel különösen alkalmasak a vírusfertőzések leküzdésére, ezért inkább a közös őssejtekből fejlődnek.
A HI vírus (humán immunhiányos vírus) olyan sejteket támad meg, amelyek rendelkeznek egy speciális felszíni fehérjével, a CD4-sel (differenciálódási klaszter). Ezek elsősorban a T-helper sejtek, amelyeket a vírus reprodukciója elpusztít, ami a limfociták számának drasztikus csökkenését eredményezi (lymphopenia). A funkcionális T-helper sejtek elvesztése meghaladja a fertőzött sejtek számát, így a közvetett gátlási mechanizmusoknak is szerepet kell játszaniuk, amelyek például befolyásolják a limfociták érését. Ezenkívül a makrofágokat (óriásfalók) is megtámadják, de ezeket nem tartoznak a limfocitákhoz, és csak viszonylag kis számban halnak meg.
A fertőzés (elsődleges fertőzés) után körülbelül 1–4 héttel a legelső szakaszban a betegek gyakran körülbelül egy hétig nátha-szerű tüneteket mutatnak. A leukociták száma azonban általában kissé növekszik, míg a limfociták száma csökken. Ezt gyakran egy tünetmentes periódus követi, amelynek során a limfociták száma csak nagyon lassan csökken, stabil marad vagy akár normalizálódik. Ez feltétel több évig tarthat, és gyakran észrevétlen marad, míg végül belőle fejlődik AIDS ha nem kezelik.
