A limfociták anatómiája és fejlődése
A limfociták 6-12 μm-es nagyságrendileg nagyon változékonyak, és különösen észrevehető a nagy sötét sejtmaggal, amely szinte az egész sejtet kitölti. A sejt többi része vékony citoplazmatikus peremként ismerhető fel, amely csak néhányat tartalmaz mitokondrium energiatermelésre és riboszómák a fehérjék. Feltételezzük, hogy a limfociták nagyobb formái, amelyeknek világosabb (= eukromatikus) sejtmagja is van, bakteriális vagy vírusos támadással aktiválódtak.
A kisebb inaktív limfociták, amelyeket naivnak is neveznek, sokkal gyakoribbak az egészséges embereknél, és körülbelül akkorák, mint a vörös vér sejtek (vörösvértesteket). A limfociták a limfoblasztok köztes szakaszán keresztül képződnek hematopoietikus őssejtekből (hematopoiesis = vér képződés), amelyek felnőtteknél többnyire a csontvelő. Itt a limfociták progenitor sejtjei (progenitorjai) nagyon korán különböznek a többi (mieloid) sejtektől abban, hogy némelyikük tovább érik a csecsemőmirigy (más néven édes kenyér).
Ezeket később hívják T-limfociták („T”, mint a csecsemőmirigy). Az érlelés célja a csecsemőmirigy az összes olyan T-sejt rendezése, amelyek reagálnak a test saját struktúráira, vagy egyéb módon korlátozottak a működésükben (pozitív és negatív szelekció). A B-limfociták és az NK-sejtek (természetes gyilkos sejtek) viszont befejezik érésüket, mint a másik vér sejtek a csontvelő („B” = csontvelő vagy történelmileg Bursa fabricii, a madarak szerve).
Miután a B limfociták elhagyták a csontvelő érett, naiv (= nem specializálódott) sejtekként olyan szervekbe jutnak, mint a lép, mandulák vagy nyirok csomópontok, ahol antigénekkel érintkezhetnek (a testtől idegen szerkezetek). Erre a célra a sejt hordoz bizonyosakat antitestek felületén, amelyek B-sejt-receptorokként szolgálnak. Az úgynevezett dendritikus sejtek, egy másik típusú immunsejtek, amelyek nem tartoznak a limfocitákhoz, antigénfragmenseket mutatnak be a naiv B-limfociták számára, és aktiválják azokat a T- segítő sejtek. Ha egy B sejt aktiválódik, akkor többször osztódik fel és plazma sejtekké alakul (klonális szelekció).
A különböző limfocitatípusok nagyon hasonlóak, de mikroszkóp alatt megkülönböztethetők egymástól speciális jelölési és festési módszerekkel (immunhisztokémia). A B-limfociták és az NK-sejtek (természetes gyilkos sejtek) viszont befejezik érésüket, mint a csontvelőben lévő többi vérsejt („B” vagy történelmileg a madarak szerve, a Bursa fabricii). Miután a B-limfociták érett, naiv (= nem specializálódott) sejtekként hagyták el a csontvelőt, olyan szervekbe jutnak, mint a lép, mandulák vagy nyirok csomópontok, ahol antigénekkel érintkezhetnek (a testtől idegen szerkezetek).
Erre a célra a sejt hordoz bizonyosakat antitestek felületén, amelyek B-sejt receptorokként szolgálnak. Az úgynevezett dendritikus sejtek, egy másik típusú immunsejtek, amelyek nem tartoznak a limfocitákhoz, antigénfragmenseket mutatnak be a naiv B-limfociták számára, és aktiválják azokat a T-helper sejtek segítségével. Ha egy B sejt aktiválódik, akkor többször osztódik fel és plazma sejtekké alakul (klonális szelekció). A különböző limfocitatípusok nagyon hasonlóak, de mikroszkóp alatt megkülönböztethetők egymástól speciális jelölési és festési módszerekkel (immunhisztokémia).
