T-limfociták

Meghatározás

A T-limfociták a sejtek immunrendszer és megtalálható a vér Az vér vérsejtekből és vérplazmából áll. Az vér a sejteket tovább osztjuk vörösvértesteket (vörösvértestek), leukociták (fehérvérsejtek) és trombociták (vér vérlemezkék).

A T-limfociták a fehérvérsejtek és tovább bontható T-gyilkos sejtekre, T-segítő sejtekre, T-re emlékezet sejtek, citotoxikus T-sejtek és szabályozó T-sejtek. A T-limfocitákat köznyelven T-sejteknek is nevezik. A „T” betű a T-limfociták érési helyét, nevezetesen a csecsemőmirigy.

A mellkas felső részén helyezkedik el, és az immunvédelem fontos szerve. A T-limfociták az adaptív, azaz a megszerzett immunvédelemhez vannak rendelve. Ez azt jelenti, hogy némi időre van szükségük ahhoz, hogy reagálni tudjanak a kórokozókra, de ennek következtében ezt célzottabban és általában hatékonyabban tudják megtenni, mint a veleszületett védekezés.

Anatómia

A T-limfociták gömb alakúak és körülbelül 7.5 mikrométeresre nőnek. Egy kerek, kissé horpadt sejtmagból állnak, amelyet citoplazma vesz körül. Továbbá, riboszómák a sejtek belsejében egyre inkább megtalálható.

Feladatok

A T-limfociták fő feladata az immunvédelem. Az aktiválatlan T-limfociták a vér és a nyirokszöveten keresztül az egész szervezetben elterjednek, szabályozva a test saját sejtjeiben a természetellenes változásokat. Ilyen kóros változásokat okozhatnak például a szervezetbe behatolt kórokozók vagy a genetikai anyag mutációi.

Felnőtteknél az aktiválatlan limfociták körülbelül 95% -a tárolódik a csecsemőmirigy, lép, mandulák és nyirok csomópontok. Ha olyan kórokozók, mint baktériumok or vírusok belépnek a testbe, először felismerik és megkötik őket a immunrendszer. Ide tartoznak a makrofágok, a B-sejtek, a dendritikus sejtek és a monociták.

Csak ezen védekező sejtek és a kórokozók kombinációja váltja ki a T-limfociták aktiválódását. A T-limfociták ezután végre felismerhetik a kórokozókat, és idegennek minősíthetik őket. Mindegyik T-limfocita azonban csak nagyon specifikus kórokozókat képes felismerni.

A kórokozó és a T-limfociták azonosítását úgynevezett MHC molekulákon keresztül hajtják végre, amelyek a kórokozók felszínén helyezkednek el, valamint a T-limfociták bizonyos membrán komponensein keresztül. Ha ez a két felületi jellemző a lock-and-key elv szerint egyezik, akkor a T-limfociták aktiválódnak, és ennek megfelelően reagálhatnak a kórokozókra. A T-limfociták különböző altípusai azonban a patológiás változás típusától függően különböző mechanizmusokkal reagálnak a kórokozókra.

Például a T-gyilkos sejt úgy reagál, hogy közvetlenül elpusztítja a kórokozókat, míg a T-helper sejtek további immunvédelmi sejteket vonzanak azáltal, hogy messenger anyagokat bocsátanak ki, amelyek viszont felelősek a kórokozók megszüntetéséért. A szabályozó T-sejtek viszont elsősorban megakadályozzák a kórokozók átterjedését más endogén sejtekre. A citotoxikus T-sejtek különféle anyagok felszabadításával biztosítják a kórokozók elpusztítását enzimek. A T-emlékezet a sejtek nem járulnak hozzá közvetlenül a kórokozók eliminációjához, ennek ellenére meghatározó szerepet játszanak, mivel tárolják a specifikus kórokozók tulajdonságait. Ez a tárolás lehetővé teszi a gyorsabb és célzottabb immunválasz kiváltását a következő alkalommal, amikor egy kórokozó bejut a szervezetbe.