A mesoderma az embrioblaszt középső sziklevele. A test különböző szövetei megkülönböztetik tőle. A mezodermális gátlás diszpláziáiban az embrionális fejlődés idő előtt megszakad.
Mi az a mezoderma?
A embrió abból alakul ki, amelyet blasztocisztának hívnak, más néven embrioblasztnak. A triploblasztos organizmusokban, például az emberekben, az embrioblasztnak három különálló sziklevele van: egy belső, egy középső és egy külső sziklevél. A sziklevél az első differenciálódást eredményezi embrió Az magzat így különféle sejtrétegeket szerez, amelyek idővel a különböző struktúrákat, szerveket és szöveteket eredményezik. A sziklevelek a blastulából fejlődnek ki a gasztruláció során. A belső sziklevelet entodermának is nevezik. A külső sziklevelet ektodermának hívják. A mezoderma a középső sziklevelnek felel meg. Sejtjei egy emberben képződnek embrió az embrionális fejlődés harmadik hetében. Egy korábbi szakaszban az epiblaszt és a hipoblaszt kifejlődött az embrión. E két szerkezet között a mezoderma sejtjei vándorolnak. A mesoderm kifejezés az ontogenezisben használt kifejezés, amely az egyén fejlődésével foglalkozik. Különösen a mesenchyme fejlődik ki a mesodermából. A két kifejezés azonban nem azonos. A mezenhim inkább szövettani, mint ontológiai kifejezés.
Anatómia és felépítés
A fejlődés harmadik hetében primitív csík képződik az embrión. Ezenkívül kialakul az intraembrionális mezoderma. E folyamat során egy kétlevelű csírakorongot átalakítanak egy háromlevelű csírakoronggá. Ezt a folyamatot gastrulációnak nevezik. A primitív csík az ektoderma felületén alakul ki, és a külső sziklevél szaporodó sejtjeinek csíkszerű kondenzációja. Ez a csík határozza meg a későbbi test hossztengelyét. Az elülső végén a primitív csík megvastagodik, és a primitív csomóvá vagy Hensen csomópontjává fejlődik. A primitív csík mediasíkja a primitív horonyba süllyed. Az ektoderma sejtjei oda merülnek. Az ektoderma és az entoderma között megpihennek, és kialakulnak a középső sziklevelek. Ez az intraembrionális mezoderma a csíralemez pereméig növekszik. A szélein ez válik extraembrionális mezodermává. Az intraembrionális mezoderma nem alakul ki folyamatosan. Nem alakul ki mesoderma a prechordalis lemez koponyatájánál és a kloakamembrán caudalis régiójában. A primitív csomópontban kialakul a primitív gödör, amelybe néhány ektoderma sejt leereszkedik, és továbbhalad a prechordalis lemezre. Így a mediánvonalban egy akkordfolyamatnak nevezett sejtszál képződik és a chorda dorsalis kötődésének szolgál. A chorda dorsalis szomszédságában levő mezodermaszövet több szakaszra oszlik: axiális, paraxiális, köztes és laterális mezoderma.
Funkció és feladatok
A mezoderma multipotens embrionális őssejtekből áll. Ezeknek a sejteknek magas a mitotikus aránya. Ezért fontos szerepet játszanak a morfogenezisben. A sejtosztódást és a differenciálódást morfogenezisként foglaljuk össze. Ez a két folyamat adja az embrió alakját. Ezek az összes szükséges szövettípust, sejttípust és szervet eredményezik. A multipotencia tulajdonsága lehetővé teszi, hogy az embrionális őssejtek szinte bármilyen sejttípusra differenciálódjanak. Csak meghatározással állítják be a végső fejlesztési programot egy sejt leánysejtjeire. Ennek megfelelően a determinált sejtek elveszítik a multipotenciát. Következésképpen a mezoderma sejtjei döntő fontosságúak a korai fejlődés és a sejtdifferenciálás első lépései szempontjából, mivel még nincsenek meghatározva, ezért multipotenciát mutatnak. A mesoderm később csontra, izommá, hajók és a vér. A vesék és az ivarmirigyek fejlődése a mezodermális szövetek alapján is megtörténik. Ezenkívül a kötőszövetek, a reproduktív szervek és a nyirok a nyirokfolyadékot tartalmazó csomópontok a sokpotens szövetből számos közbenső lépésben fejlődnek ki. Az extraembrionális mezoderma csupán a kórion üregét vonja be. Az intraembrayonalis mezoderma a fejlődő szövet. Az axiális mezoderma a chorda dorsalis kialakulását eredményezi. A paraxiális mezoderma somitokká, a köztes mezoderma pedig urogenitális rendszerré válik. Az oldallemez mezoderma a szerosa alapjává válik. A mesoderma különösen híres fejlődése a mesenchyme. Ebből az embrionális kötőszöveti típusú, porcogó szövet, csontok és a inak, valamint az izomszövet, vér, nyirokszövet és zsírszövet differenciálódás útján jönnek létre a tényleges kötőszövet mellett.
Betegségek
A rákokat gyakran fejlődési szempontból differenciálják endodermális, ektodermális és mezodermális rákokká. Az ektodermális daganatok a testfelszín szöveteiben kezdődnek, vagyis a bőr és a nyálkahártyák. A gyomor-bél traktus rákjai, máj, a hasnyálmirigy, a légzőszervek és az urogenitális traktus hámszerkezetekből származik. Ezért hámdaganatoknak nevezik őket, és általában karcinómáknak felelnek meg. Mivel a mezoderma csontokká, valamint izommá és idegszövetekké válik, ezekben a szövetekben a rák rákos megbetegedések mezodermális rákos megbetegedések. A daganatok általában szarkómáknak felelnek meg. A leukémiák ill vér sejtrákok is a mezodermálisok közé tartoznak daganatos betegségek. A mesoderma szöveteivel kapcsolatban mutációk is előfordulhatnak. Ilyen mutációk általában vezet a diszgenéziákhoz vagy az úgynevezett gátlási rendellenességekhez. A gátlási rendellenességek az embrionális fejlődés megszakadásából származnak. Ez a szervfejlődés korai letartóztatását eredményezi. Ennek eredménye lehet a hipoplazia, az aplasia és az agenesis. A legrosszabb esetben a szervek teljesen hiányoznak. Az okok különbözőek. A genetikailag meghatározott gátló rendellenességek ugyanúgy lehetségesek, mint az exogén módon meghatározottak. A mezodermális gátlás malformációjának példája a Rieger-szindróma, amelyben írisz diszplázia van, és hiányzik a szem kamraszöge is.
