Köszvény: alkalmazások, kezelések, egészségügyi előnyök

Az Aegopodium podagraria a köszvény, a köldökfélék családjába tartozó növény latin neve. A kertészek az évelővel gyomként küzdenek. Eközben a gyógyítók és a szakácsok gyógynövényként és vad zöldségként értékelik.

A köszvény előfordulása és termesztése

Az aláírások középkori elmélete szerint az Aegopodium podagraria-t a természetes orvoslásban alkalmazták köszvény a lábakban. A köszvényes Aegopodium podagraria tudományos név, más néven kecsketalp, a görög „aigeos”, a kecske és a „podos” szóból származik, mivel a levelek formája kecsketalpra hasonlít. Az aláírások középkori elmélete szerint az Aegopodium podagraria-t a természetes orvoslásban alkalmazták köszvény a lábakban. Használata reuma szintén dokumentált. A növény egész Európában őshonos, az Ibériai-félsziget kivételével. Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt éghajlatán is megtalálható. Kertekben, sövények mentén, cserjésekben, parkokban és nedves erdőben nő, gyakran a folyópartok és patakok mentén. A köszvényes a megfelelő talajvízű talajokat részesíti előnyben, ill nitrogén, ezért mocsaras területeken nagyon gyakori. Az évelő cserje 90 centiméter magasra nő és június és augusztus között virágzik. A tojás alakú magok ősszel fejlődnek ki a virágokból. Földalatti futóival az évelő nagyon rövid idő alatt elterjed, egy év alatt akár három négyzetmétert is létrehozva. A fehér gyökerek a falcarindiol komponensük miatt kissé mérgezőek. Földalatti hajtásai miatt szinte lehetetlen megszelídíteni, ezért népszerűtlen a kertészek körében. Akik azonban érdeklődnek a növény gyógyító ereje és konyhai felhasználása iránt, azoknak mindig elegendő mennyiségük van, mert az évelő gyorsan terjed. Mivel enyhe teleket él át, a levelek a talajhoz közel vannak, részben télzöldnek tekintik.

Hatás és alkalmazás

Úgy gondolják, hogy az Aegopodium podagraria már a kőkorszakban is szerepel az étlapon. A köszvényről a legkorábbi feljegyzések csak a középkorban és a reneszánszban találhatók. Abban az időben egyformán használták gyógy- és élelmiszer-növényként. A leveleket és a növény zúzott gyökereit az ülő test érintett részeire helyeztük fájdalom, reuma és a köszvény. A vad zöldségek és a köszvényből készült saláták népszerűek voltak a lengyel királyi udvarban. Az egykori kolostorban és parasztkertekben a köszvényt hasznos növényként termesztették. Hildegard von Bingen nagyra értékelte életet adó tulajdonságai miatt. A köszvény nagyon sok C-vitamin, négyszer annyi, mint egy citrom. Ásványok mint például kálium, magnézium, kalcium, mangán, réz, cink, karotin, kovasav és vasaló nagyobb mennyiségben is jelen vannak. Egyéb alkotóelemek az illóolajok, a klorogénsav, az izokercitrin, a poliolok, a fenolok karbonsavak, kumarinok, flavonol-glikozidok, gyanta, hiperozid és koffeinsav. Annak ellenére, hogy a tudomány a mai napig nem tudott bizonyítékot adni a köszvény mûködési módjáról, és ezért a növényt már nem sorolják fel az újabb gyógyszerkönyvekben, hatása miatt mégis nagyon komolyan veszik gyógynövényként. Görcsoldó, méregtelenítő és vér a tisztító tulajdonságok vitathatatlanok. A viszonylag magas kálium tartalma befolyásolja az anyagcsere folyamatát a testben, kiöblíti víz anélkül, hogy megterhelné az elektrolitot egyensúly a szervezet. A. Jelentős tartalma miatt ásványok, a köszvény lúgos hatású, elősegíti az anyagcserét és savtalanítja a testet. Így a kötőszöveti erősödik. A középkorban a köszvényt szív- és érrendszeri problémák kezelésére is alkalmazták. A népi gyógyászatban a növényt ma szárított virágokból és levelekből álló tea formájában, külső alkalmazásra, fürdő adalékként, salátákhoz és zöldségként használják. Ban ben homeopátia, a frissen virágzó növényeket feldolgozzuk, és köszvény és reuma.

Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.

Még akkor is, ha az orvostudomány semmiféle tudományos hasznot nem igazol a köszvény számára, a vízelvezető hatása mellett mégis fontos szerepet játszik a természetgyógyászatban. Az indikációk felsorolása meglehetősen kiterjedt. A köszvény ellen segít hólyaggyulladás, Nem vér tisztító, savtalanító a nyirok, serkenti vese tevékenység és megoldja emésztési problémák. Abban az esetben leégés és a rovarcsípések, zúzott levelek, közvetlenül a foltra kenve, lehetővé teszik a gyulladás hogy gyorsan alábbhagyjon és lehűtse a bőr. Köszvény és reuma esetén kombinált belső és külső alkalmazás javasolt. A betegek szárított köszvényes gyökér főzetében fürdenek. A fiatal köszvényes levelek salátája a leghatékonyabb, ha frissen fogyasztják. A svájci gyógynövénygyógyász Künzle, aki a 20. század elején intenzíven dolgozott a kösztömmel, még a friss köszvényt is ajánlotta cipőbetétként a reuma ellen. Tisztításhoz és méregtelenítés a természetgyógyászok egy tíznapos tavaszi kúrát javasolnak köszvénylével, amelyet friss hajtásokból nyomnak és ásványi anyagokkal hígítanak. víz vagy író. A köszvény a konyhában ötletes módon is használható. A fiatal, világoszöld hajtások íz mint a sárgarépa keveréke, petrezselyem spenót és friss salátákhoz alkalmasak. Az idősebb levelek intenzívebbek és kombinálódnak hagyma és a fokhagyma hogy ízletes zöldséget készítsen. A gyógynövény vajakat, leveseket, szószokat, rakott ételeket és burgonya ételeket a köszvényes növényekkel fokozhatjuk. Krémsajttal vagy túróval keverve egészséges kenhető. A köszvényes virág is ehető és íz édesebb, mint a növény többi része. Alkalmasak gyógynövényes limonádék ízesítésére, ecet és olaj. A szár és a rügy zöldségként is ízletes. A levelek és a kissé pikánsabb magok száríthatók, őrölhetők por és készítsen egy érdekes ételízesítőt a levesek és szószok számára.