Meghatározás
A szedés egy speciális csomagolási technika, ahol a csecsemőket szorosan beburkolják egy ruhával. A csecsemőket szorosan rongyba csomagolják, hogy keveset vagy egyáltalán ne mozoghassanak. Különböző vélemények vannak a korong időtartamáról, a csomagolási technikáról és a ruha szilárdságáról vagy feszességéről.
A pukkanás ötlete az, hogy a csecsemőnek szilárd mozgáskeretet adjon. A csecsemők elveszítik karjuk és lábuk mozgásszabadságát. Ennek állítólag nyugtató hatása van a gyermekekre, és elősegíti az alvást is.
A csecsemőket csak az első 14 napban szabad szorosan megkötni, ezen túlmenően a pelenka cseréje laza maradjon. Ezt a módszert évszázadok óta használták, de a 19. század folyamán eltűnt. Ennek a csomagolási módszernek mind a pozitív, mind a negatív hatása még mindig nagyon ellentmondásos.
A csecsemőket csak az első 14 napban szabad szorosan és szorosan megkötni, ezen túlmenően a csomagolásnak lazának kell maradnia. Ezt a módszert évszázadok óta használták, de a 19. század során eltűnt. Ennek a csomagolási módszernek mind a pozitív, mind a negatív hatása még mindig nagyon ellentmondásos.
Utasítások a helyes szúrásra
Különböző módszerek léteznek a gyermekek piszkálására. Fontos megbizonyosodni arról, hogy a csecsemő elég szorosan van-e becsomagolva, hogy kihasználhassa a pancsolás előnyeit, de ne is legyen túl szoros, mert különben teherré válhat a baba számára, legrosszabb esetben pedig akár veszélyes is lehet. A csecsemőnek mindig szabad légutakkal és övékkel kell rendelkeznie mellkas nem szabad túlságosan megszorítani.
Azok a gyermekek, akiknek problémája van a csípőnél, mint pl csípő dysplasia, egyáltalán nem szabad kiköpni, mert ez megakadályozza a csípőüreg érését! A köpött vagy nem költő gyerekeket soha nem szabad rájuk fektetni gyomor vagy oldalukon felügyelet nélküli alváshoz. Ezenkívül a lázas csecsemőket egyáltalán nem szabad leköpni, mivel nem tudnak megszabadulni a túlzott hőtől.
Pukinghoz négyzet alakú ruhára van szükség. A négyzet oldalainak körülbelül ugyanolyan hosszúnak vagy kissé hosszabbnak kell lenniük, mint maga a gyermek. Lehetőség van speciális korongkendők használatára is.
A legegyszerűbb módszer a takaró lefektetése a padlóra úgy, hogy az gyémánt alakú legyen. Ezután a felső sarok közép felé hajlik. Ezután a babát a takaróra, a nyak a hajtáson kell lennie.
Ezután az első oldalt - példánkban a bal oldalt - a babára hajtjuk. Itt fontos, hogy a bal kar szilárdan feküdjön a testen. Ezután a takarót szorosan ráhúzzák a testre (és ezért a bal karra).
Ezután a bal sarok behajtásra kerül a baba teste alatt, a jobb kar szabadon marad. A nyomáspontok elkerülése érdekében a takarót ezután a gyermek alá kell simítani. Ennek legegyszerűbb módja, ha kissé balra gördíti a babát, majd eltávolítja a szövet redőit.
A csípőnek és a lábnak továbbra is mozgathatónak kell lennie. A következő lépés az alsó sarok behajtása. Az alsó pont a jobb váll alá van hajtva.
A jobb karját le kell húzni. Itt minden hajtást ki kell simítani. Végül az utolsó sarkot szorosan az ellenkező oldalra húzzuk, és a gyermek alá hajtjuk.
Ez korlátozza a csecsemő mozgását. Lehetőség van hálózsák vagy főleg hátizsák használatára is. Ezeket a hátizsákokat tépőzárral rögzítik. Néhány baba nagyon aktív és elég erős ahhoz, hogy elmenjen a korongtól. Erre a célra speciális korongszíjak is vannak, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a gyermek karjait határozottan a testhez nyomják, hogy a baba ne tudjon leválni a takaróról.
A sorozat összes cikke:
