Fájdalom és tünetek
A fő tünet a lábközépcsont törés súlyos fájdalom amikor bekövetkezik, ami általában bármilyen mozgást ellehetetlenít. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a teljes testtömeg mindig a lábán van. Másrészt a test csonttörések esetén mindig nagyon érzékenyen reagál a további megterhelésre.
Ez egy jel arra, hogy megakadályozzon minket a további, káros mozgásokban. A lábközép minden további mozdulatával a törött csont össze-vissza ütközik a periosteum. Ez nagyon érzékeny, mert egy szűk hálózati hálózat hatja át idegek.
Ez azonnal erőset küld fájdalom impulzusok a agy amint tovább feszítjük a lábat. A fájdalom általában nyugalomban alábbhagy. A. Egyéb tünetei törésa fájdalom mellett általában korlátozott mozgékonyság, mozgáskor ropogó zajok és duzzanat. Általában, hajók amelyek a lábba vérzik és haematomákat okoznak.
Metatarsalis törés diagnózisa
A diagnózis a lábközépcsont törés - a súlyos fájdalom figyelembevételével - a klinikai vizsgálaton alapul Röntgen vizsgálat. A klinikai vizsgálat során az orvos a baleset menetéről kérdez, és már viszonylag pontos képet alkothat a láb helyzete, a fájdalmas nyomáspontok és a láb esetleges helytelen elhelyezkedése alapján. Ugyanakkor egy Röntgen a vizsgálat mindig következik, mivel csak így lehet diagnosztizálni a törés pontos mértékét és típusát. Ha a csont simán áttört és nem mozdult el, akkor ez egy bonyolult törés, amely konzervatív módon kezelhető. A többszörös törésdarabokkal rendelkező és nyilvánvaló eltolódásokkal járó töréseket bonyolultnak tekintik, és sebészeti kezelést igényelnek.
Terápia
Első prioritás a súlyos fájdalom leküzdése. Erre a célra az orvosnak fájdalomcsillapítói vannak - azaz fájdalomcsillapítók - a rendelkezésére áll. Elvileg a WHO által előírt (World Egészség Szervezet), először a „nem opioid fájdalomcsillapítókat” használják, azaz a kereskedelemben kaphatók fájdalomcsillapítók mint például ibuprofen or paracetamol.
Csak akkor van alacsony hatékonyság, ha ezek nem elegendőek opioidok mint például a használt tilidin. A fájdalom azonban ritkán olyan súlyos, hogy ezeket használják. Amint a fájdalom leküzdhető, megkezdődhet a törés tényleges kezelése. A törés - ha elmozdul - csökken, vagyis a csont visszahelyeződik eredeti helyzetébe, és egy vakolat sín.
Az immobilizáció 6-8 hétig tart. Mivel a lábat ez idő alatt nem lehet megterhelni, további támaszt kapunk mankó. Hajlamos betegeknél trombózis a trombózis megelőzésére profilaxist is kell végezni.
Bonyolultabb törések esetén nincs megkerülhető műtét. Mivel a „görbe” koaleszcencia a csontok hosszú távon az egész láb helytelen terheléséhez vezet, ízületek és az izmok az évek során degenerálódhatnak. Ennek megakadályozása érdekében a törést ezután minimálisan invazív módon, csavarral egy kis bőrmetszésen keresztül kezelik.
A csavar ismét összeszedi az elválasztott csontdarabokat, és nyomást gyakorol rájuk. A nyomás felgyorsítja a gyógyulást. Aprított töréseknél az egyes csonttöredékeket egy lemezre kell rögzíteni.
Ebből a célból minden csontdarabot külön-külön rögzítenek egy úgynevezett osteosynthesis lemezre. Itt fontos, hogy a csontdarabokat visszahelyezzük a helyes anatómiai helyzetbe. Ezután a csontdarabok 6-8 héten belül együtt nőnek.
A vakolat gipszet is viselni kell ez idő alatt. Az elkövetkező 2-3 héten belül a láb egyre növekvő mértékben megterhelhető, amíg bő 10 hét múlva ismét lehetséges a teljes súlyviselés. A gyógyulási idő a beteg korától és alkatától függ.
A duzzanat után a lábközépcsont a törés alábbhagyott, a fájdalomnak is el kell tűnnie. A duzzadt szövet egy ideig nyomja a környező idegrostokat, amíg a nyomás lassan alábbhagy, és a fájdalom alábbhagy. Ha a fájdalom egy hét elteltével változatlan marad, idegzúzódás vagy károsodás léphet fel. Ez zsibbadással is járhat, és mindenképpen korán tisztázni kell.
