Az antiszociális vagy disszociális szenvedők személyiségzavar, vagy röviden APS, figyelmen kívül hagyja a társadalmi normákat viselkedésükben, és kevés vagy egyáltalán nincs empátia. Az érintett személyek viselkedését kívülről pozitív vagy negatív megerősítés nem változtathatja meg; ellenkezőleg, büntetés dacos reakciókat vált ki. A pszichopátia az antiszociális / disszociális súlyos formája személyiségzavar.
Mi a disszociális személyiségzavar?
Társadalomellenes személyiségzavar -ben jelentkező súlyos rendellenesség gyermekkor és serdülőkor mulasztással, rongálással és gyakori hazugsággal. Felnőttkorban az antiszociális személyiségzavar fizikailag agresszív viselkedéssel, pénzügyi problémákkal és társadalmi meggondolatlansággal válik észrevehetővé. Minden korosztály érintett személyei impulzívak, kockázatvállalók, könnyen ingerlékenyek, és alacsony a frusztrációtűrésük. A társadalmi kötődés ritkán fordul elő az empátia hiánya miatt, de az érintett egyének jó manipulátorok. Érdekes megjegyezni, hogy egyrészt a rendellenesség magas bűnözéssel társul, másrészt az antiszociális személyiségzavar a tanulmányok szerint karrier mozgatórugó lehet. A kutatás állapotától függően meg lehet különböztetni az antiszociális személyiségzavarokat a pszichopátiás személyiségzavaroktól, ez utóbbit az APS szélsőséges esetének tekintjük, vagy mindkettőt szinonimának nevezzük.
Okok
Az antiszociális személyiségzavar okait nem értik jól. Feltételezhető azonban, hogy genetikai és társadalmi tényezők kölcsönhatása okozza a problémát. A genetikai faktort ikertanulmányok bizonyították; így a rendellenesség lényegesen gyakrabban fordul elő azonos ikreknél, mint testvér ikreknél. Ikonokkal végzett örökbefogadási vizsgálatok azt is bizonyították, hogy a genetikai tényező csak feltételes, nem váltja ki. Családi problémák gyermekkorbeleértve a szeretet és figyelem hiányát, a testi vagy érzelmi erőszak elhanyagolását és tapasztalatait, valamint a nem megfelelően orientált oktatási normákat lehetne megállapítani a leginkább érintett egyéneknél.
Tünetek, panaszok és jelek
Ez a rendellenesség súlyos pszichológiai panaszokkal jár, amelyek nagyon negatívan befolyásolják a beteg mindennapi életét és életminőségét. Szélsőséges esetekben ez magában foglalhat öngyilkossági gondolatokat és végül öngyilkosságot, ha a feltétel nincs megfelelően kezelve. A legtöbb esetben a betegség által érintettek agresszívnek és ingerlékenynek tűnnek. Különösen gyermekeknél ez a rendellenesség tehát jelentősen késleltetheti és korlátozhatja a fejlődést. Sok beteg dühkitörése vagy dühkitörése szenved, amelyek különösebb ok nélkül jelentkeznek. Nem ritka, hogy pusztító düh következik be, így a betegek más embereket is megsebezhetnek vagy tárgyakat ronthatnak. Továbbá panaszok fordulnak elő más emberekkel való kapcsolattartás során, ahol az érintett személyek csak kevés szociális készséggel rendelkeznek. Az empátia képessége ebben a rendellenességben szintén rendkívül csökkent vagy nem létezik. A betegek általában önzőek, csak a saját jólétükre gondolnak. Ezért gyakori a különböző cselekedetek hazudozása vagy elrejtése. A betegség ezért negatív hatással van az érintett személy rokonaival vagy partnerével fennálló kapcsolatra is.
Diagnózis és lefolyás
Az ICD10 diagnózisa és a modernebb DSM-IV osztályozási rendszer jelentős különbségeket mutat, többek között a DSM-IV 18 éves korhatárt határoz meg és antiszociális, disszociális személyiségzavarról ICD10 beszél. A pszichiáterek gyakrabban használják a DSM-IV-t diagnózisra, ezért a következőkben röviden áttekintjük az ott említett diagnosztikai kritériumokat. 1. az érintett személy 15 éves kora óta erősen figyelmen kívül hagyja mások jogainak figyelmen kívül hagyását, itt hét kritériumot különböztetnek meg. 2. a diagnózis csak akkor tehető fel, ha az érintett személy 18 éves vagy idősebb. 3. a diszocialitás értelmében vett zavart társadalmi viselkedés 15 éves kor előtt történt. 4. az antiszociális magatartás nem lehet epizódszerűen összefüggésben skizofrénia or mánia. Kevés következtetés vonható le az antiszociális személyiségzavar lefolyásáról. Fontos megjegyezni, hogy a disszociális viselkedési problémák gyermekkor egy biztos jele egy későbbi antiszociális rendellenességnek. Továbbá azt találták, hogy az antiszociális viselkedés az életkor előrehaladtával csökken, és az érintett egyének nyugodtabbá válnak a középkorban.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Ehhez mindenképpen szükséges a pszichológus látogatása feltétel. Ez megakadályozhatja a további szövődményeket. Vészhelyzetben vagy a betegség súlyos eseteiben szintén zárt rendelőben kell tartózkodni. Mindenekelőtt a beteg szüleinek és rokonainak fel kell ismerniük a tüneteket, és fel kell ajánlaniuk vagy el kell kezdenie a kezelést. Általános szabály, hogy orvoshoz kell fordulni, ha az érintett személy agresszivitást és dühkitörést mutat. Hasonlóképpen, a betegnek kevés szociális képessége van, és nem tudja megfelelően felmérni cselekedeteit és viselkedését. Az érintett személytől szintén hiányzik az empátia. Továbbá a tartós hazudozás jelezheti a betegséget, és orvosnak kell megvizsgálnia. Különösen 15 éves korú serdülőknél fordulhatnak elő ezek a panaszok. Ennek a rendellenességnek a kezelését általában pszichológus biztosítja. A beteg barátai és rokonai azonban jelentősen hozzájárulhatnak a betegség pozitív lefolyásához is.
Kezelés és terápia
Az antiszociális személyiségzavar kezelésében problémás, hogy bármilyen terápia megköveteli, hogy a beteg szenvedjen. A beteg csak akkor dönt, hogy átesik terápia és aktívan működjön együtt gyógyulásában. Az antiszociális személyiségek azonban nem szenvednek nyomást. Éppen ellenkezőleg, jól érzik magukat, és hajlamosak haragudni azokra, akik nem értik őket, vagyis leginkább embertársaikra. A szenvedők nem értik, miért kellene megkönnyíteni az életüket, ha betartják a társadalmi és jogi normákat. Ennek ellenére a családnak és az orvosoknak empátiát kell tanúsítaniuk, és ki kell képezniük az érintetteket az empátia kialakítására. Egy másik terápia az opció az impulzus gyakorlása és az ellenőrzés befolyásolása. Ha azonban az érintett személyek készen állnak a terápiára, és pszichoterapeutát vagy ill pszichiáter aki terápiára képesnek minősíti őket és együtt akar működni velük. Így a magasan strukturált kombináció viselkedésterápia és pszichotróp gyógyszerek igazgatás a legnagyobb sikert ígéri. Mindkettő az impulzusszabályozó tényezővel foglalkozik, mivel az érzelmi és empatikus képtelenség biológiailag meghatározottnak és ezért gyógyíthatatlannak tűnik. Az empátia ösztönzése azonban megkísérelhető.
Kitekintés és előrejelzés
A disszociális személyiségzavar nem gyógyítható, de az érintett személy megtanul megbirkózni e személyiségzavar következményeivel és vezet nagyrészt normális élet. Az érintetteknek évekig pszichológiai ellátásra van szükségük, ami nehéz lehet, mert sokszor nem éreznek nyomást a szenvedésre sokáig. A körülöttük élők pszichológushoz fordulnak, ami nem jó előfeltétele a másokkal való kapcsolatuk és a társadalomban betöltött saját helyzetük tartós javulásának. Ha az élet korai szakaszában szakmai segítséget kérnek, nagyobb az esély arra, hogy az érintett megtanulja kezelni személyiségzavarát úgy, hogy lehetővé tegye számára a társadalomba való beilleszkedést anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet. Minél hosszabb ideig hagyják kialakulni egy disszociális személyiségzavarot, annál valószínűbb, hogy ennek következtében a szenvedők társadalmi nehézségekbe kerülnek. Például őket különösen veszélyeztetik bűncselekmények végrehajtása. Időszerű pszichológiai segítséggel ez elkerülhető. A már megkezdett és önkéntes terápia abbahagyása nem ritka a disszociális személyiségzavarnál, ami rontja az érintett normális életvitelét. Ezenkívül a disszociális személyiségzavarral küzdőknél megnő az öngyilkosság kockázata, bár nem feltétlenül szenvednek depresszió. Ez inkább a kockázat fokozott tudatának köszönhető, de mégis kockázati tényező számukra.
Megelőzés
Az antiszociális személyiségzavar megelőzésének egyetlen eszköze van: egy szeretetteljes, magabiztos és orientáló szülői ház. Ha ez nem biztosítható, akkor a disszociális viselkedés első jeleinél korai terápiát kell adni annak érdekében, hogy megállítsák vagy legalább enyhítsék az antiszociális személyiségzavar kialakulását.
Utógondozás
Ezzel a személyiségzavarral és pszichopátiával általában nagyon kevés vagy egyáltalán nincs lehetőség, és intézkedések az érintett személy számára elérhető utógondozás. Az érintett elsősorban a betegség gyors és korai felismerésén múlik, hogy ez ne jöjjön létre további szövődményekbe, és ne súlyosbítsa a panaszokat sem. Minél korábban ismerik fel a személyiségzavarot és a pszichopátiát, annál jobb a betegség további lefolyása, bár a teljes gyógyulás nem mindig garantálható. Fontos az is, hogy az érintett rokonai és barátai is foglalkozzanak ezzel a betegséggel, és tájékozódjanak a betegségről, így nem követnek el helytelen viselkedést. Általános szabály, hogy a személyiségzavar és a pszichopátia által érintett személy függ a pszichológus látogatásától, valamint a gyógyszeres kezeléstől. Figyelni kell a helyes adagolásra rendszeres bevitel mellett a tünetek tartós enyhítése érdekében. Rendszeresen meg kell látogatni a pszichológust is. A személyiségzavar és a pszichopátia általában nem csökkenti az érintett várható élettartamát.
Mit tehetsz te magad
A mentális rendellenességek önkezelése elvileg nehéz. Gyakran a betegek nem tudnak rendellenességükről, vagy tagadják. A kezelés azonban csak akkor lehet sikeres, ha a beteg aktívan részt vesz benne. Ráadásul a mentális betegségeket nem lehet önkezeléssel gyógyítani. Csak támogató intézkedések hozzájárulhat a gyorsabb gyógyuláshoz. A legtöbb esetben a rokonok és barátok ismerik fel elsőként a fennálló problémát. Aktívan kell keresniük a vitát. Ha az érintett személy készen áll a terápiára, akkor abban következetesen részt kell vennie. Ezenkívül fel lehet venni egy szakmailag kísért önsegítő csoport ajánlatát. Az alapot az impulzus és az befolyás szabályozására irányuló gyakorlatok, valamint a további viselkedési tréning alkotja. Ezeket otthon is ismételni kell ismerős emberekkel. Ehhez a beteg társadalmi környezetének folyamatos támogatására van szükség. Gyakran nincs alternatíva a gyógyszerek kiegészítő alkalmazásának. Ezeket is folyamatosan kell venni. Ha a terápia sikeresen halad, a betegek más módszereket is választhatnak, amelyek belső stabilitást biztosítanak számukra. Autogén tréning or jóga egy lehetőség. Ha az impulzus-kontroll hiányának első jelei már megjelennek a gyermekeknél, akkor a kezelést korai szakaszban kell elkezdeni. Itt a kísérő pedagógusokat is felkérik a szülők tanácsára. A stabil és szeretetteljes otthon nyújtja a legjobb támogatást.
