A cukor anyagcseréje: funkció, feladatok, szerep és betegségek

Cukor az anyagcsere a szénhidrát-anyagcsere szinonim fogalma. Ez magában foglalja a abszorpció, egyszerű és többszörös cukrok átalakítása, szintézise és felhasználása a szervezetben. A szénhidrát-anyagcsere gyakori rendellenessége ismert cukorbetegség mellitus.

Mi a cukoranyagcsere?

A máj a szénhidrát-anyagcsere központi szervét képviseli, különösen azért, mert a komplex szénhidrát-glikogént energiatartalékként tárolja. Cukor az anyagcsere alapvetően minden olyan anyagcsere-folyamattal foglalkozik, amelyben szénhidrátok érintettek. Legfontosabb funkciója az energiaellátás a szervezet számára. A máj a szénhidrát-anyagcsere központi szerve, különösen azért, mert a komplex szénhidrát-glikogént energiatartalékként tárolja. Szénhidrát felszívódnak egyetlen cukorként (pl szőlőcukor), kettős cukor (diszacharóz) vagy több cukor (komplex szénhidrátok mint például a keményítő) az ételből és a szervezet által feldolgozott. Cukor az anyagcserét főleg a kettő vezérli hormonok inzulin és a glükagon. Míg inzulin lesüllyed vér szőlőcukor szintek, glükagon növeli őket. A szénhidrátok lebontása (glikolízis) képezi a teljes anyagcsere gerincét. Ez a folyamat termel piruvát (piroesav sója), amely központi szerepet játszik számos anyagcsere út köztitermékeként. Ha a szénhidrátok nem a diéta, szintézisük aminosavak a testben zajlik. Ezért az emberi test nem feltétlenül függ a szénhidrátoktól a diéta. Ennek ellenére a cukoranyagcsere azért megy végbe, mert szőlőcukor ezen az anyagcsere úton folyamatosan termelődik.

Funkció és feladat

A test energiája a cukor anyagcseréjén keresztül történik. A fő energiaszolgáltatók az élelmiszerekben található szénhidrátok. Itt egyszerű cukor, kettős cukor (diszacharidok) és több cukor (poliszacharidok, keményítő). Monoszacharidok és a diszacharidok azonnal képesek energiát biztosítani a szervezet számára. poliszacharidokelőször azonban glükózra kell bontani, mielőtt a bél felszívja őket. A glükóz belép a vér és a keringési rendszer a testen keresztül szállítja, hogy energiát szolgáltasson a szerveknek. A glükóz a sejtmembránokon keresztül felszívódik inzulin. Ha a vér szőlőcukor koncentráció a szénhidrátellátás miatt emelkedik, a hasnyálmirigy szigetsejtjeit különféle szabályozó mechanizmusok révén stimulálják az inzulin kiválasztására. Ezután az inzulin a test sejtjeiben lévő speciális membránreceptorokhoz kötődik, és a membránokat glükózáteresztővé teszi. Ha kevesebb energiára van szükség, az inzulin biztosítja, hogy a felesleges glükóz felszívódjon a máj, izmok és zsírsejtek. A májban és az izmokban a glükóz építőköveit ezután poliszacharidokká (glikogén) állítják össze. A glikogént szükség esetén energiatartalékként tárolják és használják. A zsírsejtekben a glükóz testzsírrá alakul és ott tárolódik. Ha a vércukorszint túl alacsony, egy másik hormon, glükagon, biztosítja a glükóz képződését vagy felszabadulását. A túl alacsony vércukorszint például éhség állapotban fordul elő, amikor magas az energiaigény vagy túl magas az inzulinmennyiség. A glükagon biztosítja a glikogén lebomlását vagy átalakulását aminosavak glükózba. Így az inzulin és a glükagon kölcsönhatása biztosítja a kiegyensúlyozott vércukorszintet. A glükagon azon képessége miatt, hogy glükózt képezzen belőle aminosavak, az élelmiszereken keresztül történő szénhidrátellátás embernél nem feltétlenül szükséges. A szükséges alapvető glükózellátás tehát minden esetben garantált olyan fontos szervek számára, mint a agy. A cukor anyagcseréje a glükóz mellett olyan egyszerű cukrokat is magában foglal, mint a fruktóz or galaktóz.

Betegségek és betegségek

A cukoranyagcserével kapcsolatban a legfontosabb betegség az ún cukorbetegség mellitus, más néven cukorbetegség. Cukorbetegség - a túlzottan magas vércukorszint jellemzi, amely már meghaladja a 126 mg / dl-t böjtölés állapot. 100 és 126 mg / dl között prediabetes gyanúja merül fel. A magas vércukorszint oka lehet az inzulin hiánya, hiánya vagy csökkent hatékonysága. Diabetes mellitus nem egységes betegség. Így a cukorbetegség kezdetben két megkülönböztethető típusra osztható:

I. típus diabetes mellitus az inzulin hiánya vagy hiánya jellemzi. A cukorbetegségnek ez a formája gyakran veleszületett vagy korai életkorban szerzett. Az inzulinhiány oka lehet a Langerhans-szigetek autoimmun betegség általi tönkremenetele, vagy születésük hiánya. A beteg egész életen át függ igazgatás inzulin. Ellenkező esetben a cukrot nem lehetett felhasználni. II diabetes mellitus gyakran felnőttkori cukorbetegségnek hívták, mert régebben többnyire idősebb korban fordult elő. Ma gyakran előfordul gyermekkor vagy serdülőkor. Az ok megszerzett inzulinrezisztencia szegények miatt diéta, elhízottság, testmozgás hiánya, dohányzás vagy ivás. A betegség ezen formájában az inzulin termelődik, de hatékonysága csökken, mert egyre kevesebb inzulinreceptor van jelen. A növekvő miatt inzulinrezisztencia, a hasnyálmirigynek egyre több inzulint kell termelnie anélkül, hogy a vércukorszint jelentősen csökkenne. Ördögi kör képződik, amely képes vezet a hasnyálmirigy teljes kimerüléséhez. Ha a vércukorszint tartósan magas, akkor a vér hajók és az idegvégződések hosszú távon károsodnak. Ennek eredményeként sokféle panasz fordul elő, mint pl érelmeszesedés, keringési rendellenességek a végtagokban, cukorbeteg lábak miatt idegkárosodás, polyneuropathia, szemkárosodás akár vakság, és még sok más. A betegség korai szakaszában a vércukorszint normalizálódhat az életmód megváltoztatásával. Amikor azonban a degeneratív változások túl előrehaladottak, a cukorbetegség gyakran a különböző krónikus betegségek kiindulópontja. Az alacsony szénhidráttartalmú étrend és a rengeteg testmozgás jelentősen javíthatja a cukor anyagcseréjét.