Belső meniszkusz elváltozás terápiája
A legtöbb esetben a térdízület endoszkópia (arthroscopy) az a részeként hajtják végre homorú-domború lencse elváltozás. Ez nemcsak a könny pontos diagnózisát szolgálja, hanem a terápiát is. Artroszkópiás különféle lehetőségeket kínál.
Fiatal betegeknél és a perifériás harmad könnyeinél megpróbálják elvégezni a homorú-domború lencse varrat. Bizonyos esetekben ez nem lehetséges, mert a belső meniszkusz a könny nem nő össze kellőképpen. Ebben az esetben a homorú-domború lencse teljesen vagy részben eltávolítható (meniscectomia).
Ha a meniscust részben el kell távolítani, akkor az eljárásnak a lehető legkíméletesebbnek kell lennie, mivel a meniszkusz nem nő vissza. Ez rontja a sokk elnyelő tulajdonságai a térdben és ahhoz vezethetnek térdízület arthrosis. Bizonyos esetekben szükség van a meniszkusz teljes eltávolítására.
Ebben az esetben az eltávolított meniszkuszt transzplantáció (mesterséges meniszkusz) váltja fel. Az oltvány (mesterséges meniszkusz) lehet mesterséges anyagból, vagy felhasználható a tetem közvetlen adományozásával összefüggésben. Mindkét anyagnak vannak előnyei és hátrányai, amelyeket még tanulmányoznak.
Az elváltozás pontos műtéti kezelése belső meniszkusz természetesen a sérülés pontos mintázatától függ. Manapság azonban szinte az összes műveletet térd formájában hajtják végre arthroscopy. Ez az eljárás csak két kis hozzáférést igényel a térdízület.
Ezután a sérüléseket behelyezett műszerek segítségével orvosolni lehet. A legtöbb esetben a meniszkusz sérült részeit egyszerűen eltávolítják az artroszkópia során. Egyrészt fontos, hogy a meniszkusz minél nagyobb része megmaradjon, másrészt a folyamatos károsodás elkerülése érdekében nem szabad túl keveset eltávolítani.
Mivel a belső meniszkusz gyakran kíséri a keresztszalag vagy a belső szalag, ezen struktúrák kezelésére is szükség lehet. Attól függően, hogy pontosan milyen a belső meniszkusz károsodásának mintázata, és a műtét után még szükségessé váló stressz intenzitásától, a meniszkusz szakadása egy varrat segítségével is visszahelyezhető. Ez különösen akkor lehetséges, ha a könny a meniszkusz tövéhez közel fut.
A legtöbb esetben rögzítési rendszereket használnak erre a célra, amelyeket a gyógyulás után nem kell újra eltávolítani. Különösen gyermekek számára ajánlott varratok használata, mivel különben hosszabb távon megnő a további térdkárosodás kockázata. A meniszkusz varrás utáni kezelési ideje azonban lényegesen hosszabb.
A harmadik lehetőség a meniszkusz implantátumok használata. Varrás nem lehetséges, ha a meniszkusz peremterületén szakadás van, amelyet nem látunk el vele vér. Ha azonban a meniszkusz károsodása olyan súlyos, hogy a megsemmisült részek egyszerű eltávolítása nem lehetséges, akkor implantátum lehet lehetőség. Ez aztán átveheti azt a támogató és pufferelő funkciót, amelyet a megsemmisült meniszkusz már nem tud teljesíteni.
Az implantátumok a legtöbb esetben artroszkóposan is behelyezhetők. A legújabb generációs implantátumok többnyire ezekből állnak kollagén felszívódó rostok. Ezek révén a test saját sejtjeinek növekedniük kell, és hosszú távon lehetővé kell tenniük a meniszkuszszerű szövetek fejlődését.
Ezek az újonnan kifejlett szövetek átvehetik a meniszkusz funkciót. Összességében elmondható, hogy a műveletek eredményei általában jók. Enyhe meniszkusz elváltozások esetén azonban a konzervatív terápia megközelítőleg egyenértékű alacsonyabb kockázattal.
A sorozat összes cikke:
