Az állcsonttörés terápiája
Az állkapocs töréseinek kezelése konzervatív, zárt és műtéti, nyílt eljárásra oszlik. A múltban a felső és az alsó állkapcsokat terápiásán kötötték össze drótokkal, amíg a törés meggyógyult. Mivel azonban ez súlyosan korlátozta az életminőséget azáltal, hogy megakadályozta a beteg beszédét és étkezését, gyorsan új terápiás módszereket fejlesztettek ki.
Maxilláris törések esetén általában a nyílt műtéti kezelés szükséges a felső állkapocs vissza a tövéhez koponya. Abban az esetben alsó állkapocs törések, attól függ, hogy a törés elmozdul, vagy a töredékek még mindig normális helyzetben vannak. Az elmozdult töredékek esetében mindig a műtéti eljárás a választott terápia.
Olyan törések esetén, amelyek nem elmozdultak, vagy csak az alsó állcsont törései vannak, konzervatív kezelést kell alkalmazni. Ha a alsó állkapocs csak törött, az egyetlen terápia a pihenés. Törések esetén a szakember eldönti, hogy sínkötést helyeznek-e el drót segítségével, vagy fogszabályozó eszközöket, például aktivátort kell-e viselni.
Konzervatív módon a szilánk a legnépszerűbb terápiás módszer. Az áthelyezett töredékek esetén a törés, aprított törések és többszörös törések, a nyílt műtéti eljárás elkerülhetetlen. A műtét ellenjavallatai az alkoholfüggőség, terhesség és a görcsök.
A műtéti terápiában két különböző eljárást különböztetnek meg: Ma a lemezes osteosynthesis a domináns eljárás, amely a terápia sikere miatt egyre inkább felváltja a vontatási csavaros osteosynthesis-t.
- A lemez osteosintézisében a csontdarabokat lemezekkel rögzítik egymáshoz. A lemezek megakadályozzák a csontdarabok elmozdulását.
Ezenkívül a lemezek különösen megakadályozzák a forgási mobilitást. Általános szabály, hogy a lemezes osteosynthesis a törés jó gyógyulásához vezet. A fémanyag legalább 12 hónap elteltével eltávolítható.
Ennek eltávolítására azonban általában 12–18 hónapot várnak.
- A csavaros oszteoszintézis során egy darab csontot fúrnak ki annyira, hogy ebbe a lyukba egy csavart lehessen behelyezni. A másik töredékbe kisebb lyukat fúrnak, és egy szálat vágnak bele. A csonk behelyezésekor és a két darab egymáshoz rögzítésénél a feszültségre kerül a töredékek.
A szilánk a konzervatív eljárások választott kezelése.
Ezt a szilánkot akkor használják, ha a töredékek nincsenek eltolva és normál helyzetben vannak. Ebben az esetben a fogakat ívsín rögzíti, hogy ne lehessen őket terhelni és a törés megújulhasson. Mivel a konzervatív kezelés ezen formája nem rögzíti kellően a törést nagyobb mechanikai terhelésekhez, egy további sín vagy vakolat gipszet szoktak alkalmazni, hogy a törés ne nyissa ki újra.
