Bevezetés
A csontos szerkezete alsókar két hosszúkásból áll csontok - a könyökcsont és a sugár. A tenyér felfelé fordításakor a sugár a hüvelykujjnál, az ulna pedig a kicsinél helyezkedik el ujj. A alsókar törés - előfordulhat proximálisan (a könyök közelében), mediálisan (a könyök és a csukló) és distalisan (a csuklónál).
A disztális sugarú törés, azaz a törés sugara közelében csukló, a leggyakoribb törés embereknél: Az összes csonttörés körülbelül 25% -át az úgynevezett Colles-törés okozza a disztális sugárnál. Mivel több mint 20 különböző izom van a alsókar, a törést gyakran gyógyulás után is mozgáskorlátozás kíséri. Az alkar törése esetén ezt különösen a sok közül az egyik sérülése is okozhatja idegek. A törés helyétől függően a szövődmények, a gyógyulási idő és a törés elsődleges kezelése változó.
Okok
Az alkar törésének különösen gyakori okai a sport és a munka során bekövetkezett esések és sérülések. A sugár és az ulna teljes törése az úgynevezett „teljes alkar tengelytörés”. Általában azonban a két alkar közül csak az egyik csontok érintett.
Colles szerint a disztális alkar törésére jellemző, hogy előre esik a kinyújtott kézre. Ezt hosszabbító törésnek nevezzük. Ezt a törést gyakran viszonylag bonyolultnak tekintik, mivel a csont szerkezete a csukló valamint a sugár, az ulna és a csukló közötti átmenetnél csontok bonyolult.
A medialis alkar törése általában trauma után következik be, például autóbalesetben vagy sportbaleset következtében. Míg az ulna és a sugár hosszirányú terhelése viszonylag nagy lehet, a keresztirányú terhelés gyorsan töréshez vezet. A bukások azonban - főleg idős korban - szintén gyakori okok.
A betegek általában az alkalmatlan lábbeli, a „botlási veszélyek”, a gyógyszeres kezelés vagy az életkorral összefüggő gyengeség miatt esnek oldalra, és szögletes vagy kinyújtott karral csillapítják az esést. Ha a törés további proximális, azaz a könyök közelében történik, akkor azt proximális alkar törésnek nevezzük. Ezt a viszonylag ritka törést a közlekedési balesetek utáni trauma, ill sport sérülések. Ezekben az esetekben az olecranon, az ulna csontos végdarabja leválasztható. Megfelel annak, amit köznyelven „könyöknek” neveznek.
