Diagnózis
A diagnózis kiválasztásának módszere a alsókar törés is Röntgen. Itt a röntgensugarak rövid ideig irányulnak a feltételezett helyre, ahol a sűrűbb csontot fényesen ábrázolják a hidratált izom előtt és zsírszövet. A röntgensugarakon a töréseket viszonylag könnyű felismerni, az eljárás olcsó és nem tart sokáig.
Ólomkötényt viselnek, hogy megvédjék a test többi részét a röntgensugaraktól. A sugárterhelés 0.5 millisevert tartományban van. Összehasonlításképpen: Németországban az egy főre eső teljes sugárterhelés 2005-ben körülbelül 2.5 millisievert volt.
Ugyanakkor egy Röntgen nem feltétlenül kell megtenni: Klinikai vizsgálat, figyelembe véve a törés a fent említett jelek szintén utalhatnak a törésre. Ezen a ponton íme még néhány tipp az a törés: Először is fontos megállítani a vérzést, mivel legfeljebb fél liter vér a alsókar. Vészhelyzetben ez általában kötéssel történik a felkar szorosan.
Ügyelni kell arra, hogy a vér az ellátás nem szakad meg olyan mértékben, hogy a szövet elpusztuljon. Ezenkívül a legjobb, ha a könnyen emlékezetes PECH-sémát követjük: 1. pihenés (immobilizálás) 2. jég (a kar lehűtése a duzzanat megelőzése érdekében) 3. összenyomás (nyomást biztosító kötés alkalmazása) 4. magasság (a vér áramlik a sebből) Ezenkívül feltétlenül orvosnak kell újrapozícionálnia, mivel a helytelen kezelés ezt okozhatja hajók és a idegek csapdába esni. Extrém esetekben ez a kar halálához vezethet.
A sürgősségi ellátás utáni első kapcsolattartó pont tehát a kórház ambulanciája, vagy az orvos, akiben megbízik! A terápia lehet konzervatív vagy műtéti. Bár vannak bizonyos irányelvek, a kezelés végső módja főleg a kezelőorvos - és természetesen a kezelt beteg - döntése alapján történik.
Alapszabályként az egyszerű és nem komplikált törések könnyen konzervatív módon kezelhetők, azaz vakolat, míg az aprított töréseket és a bonyolult töréseket sebészileg kell kezelni az osetosintézis módszerével. A konzervatív terápiában a kar egy úgynevezett „ujj csapda ”: Az ujjak a fej fölött vannak rögzítve az ujjcsapdában, és a súlyokat a szögletes felkarhoz rögzítik. Bő 10 perc elteltével a szövet olyannyira megnyúlik, hogy a két törött csontvég már nem fekszik egymásra.
Másrészt ezen idő elteltével már nem várható, hogy a beteg önkéntelenül ellensúlyozza a feszültséget, így a törés könnyebben csökkenthető. Miután ez megtörtént, a vakolat gipszet a fent leírtak szerint alkalmazzuk. A vakolat szintén 6 hétig kell viselni.
A műtétet általában bonyolult többszörös törések, idős betegek és politraumák esetén kísérlik meg. Az oszteoszintézishez titánból készült csavarokat vagy lemezeket használnak, amelyeket úgy csavaroznak be a csontba, hogy a töredékek újra csatlakozzanak és stabilizálódjanak. A felhasznált anyagok a törés típusától is függenek: Míg a kettő csontok hossztörés esetén „egyszerűen” össze lehet csavarni, a sima töréshez titánlemez ajánlott, amely rögzíti a csontok végeit.
Erre a célra gyakran használnak úgynevezett „Kirschner-vezetékeket”, amelyekkel a kettő csontok intramedullárisan vannak összehúzva - azaz a velőben fekszenek. A Kirschner huzalok alkalmasak kisebb, levált csontdarabok csontra rögzítésére is. A műtét azonban általában alatt végezhető helyi érzéstelenítés.
Különösen a alsókar törések, az alkar idegrostjait altatják a helyi érzéstelenítő, az úgynevezett brachialis plexus altatás.Ezt a viszonylag komplikációktól mentes eljárást „axilláris elzáródásnak” is nevezik, mert a brachialis plexus a kar ellátása a hónalj területén található. A törés súlyosságától függően egy műtét legalább fél órát vesz igénybe. Különös figyelmet fordítanak az alkar vér- és idegellátására. Csípett artériák ill idegek komplikációkat okozhat, például érzékenységvesztés, mozgáskorlátozás vagy akár a kar halála a gyógyulási folyamat során. Különböző klinikai tesztek és Röntgen ellenőrzés biztosítja, hogy az ilyen szövődmények inkább kivétel, mint szabály.
