Meghatározás
A disztális sugár törés a disztális sugár törése, vagyis a sugár azon része, amely a csukló. Az összes törés körülbelül 25% -ával a disztális sugár törés az embereknél a leggyakoribb törés. Az érintettek a sportolók, valamint az idős betegek, akik különböző okok miatt esnek el.
A hormonális posztmenopauzális változások azonban egyensúly elősegítheti a töréseket is. Alig több mint 80% -kal az úgynevezett Colles törés sokkal gyakoribb, mint a Smith-törés. Colles-törés esetén a beteg a háton nyújtott kézre esik.
A töréstöredék hátul és sugárirányban, azaz a sugár felé mozdul el. A Smith-törés a Colles-törés hasonmását adja, és leesést ír le a lefelé hajlított, tenyérrel röpített kézre. A törésdarabot a tenyérbe, azaz a kéz felé, és sugárirányban (a beszélt).
Ha a sugárirányú törés mellett az ulna (ulna) elmozdulása következik be, akkor ezt a galeazzi törés. Traumatológiailag itt az ok a kifelé fordított esés alsókar. A disztális sugarú törés két fent említett, nagyon gyakori formája mellett léteznek más, kevésbé gyakori törések is, amelyeknek - kezdeti leíróikról elnevezve - különböző nevük van: A sofőrtörésnél a styloid folyamat a disztális sugárnál megszakad.
A styloid radiális folyamatot németül styloid folyamatnak is nevezik, és egy kis kiterjesztésre utal, csukló hogy körülveszi a ujj gyökér csontok oldalainál. Barton-törésnél a radiális ízületi felület felső része is érintett, így - akárcsak a sofőrtörésnél - intraartikuláris törésnek, azaz az ízületi üreget magában foglaló törésnek nevezzük. Az anatómiai, traumatológiai megfelelője az invertált Barton-törés, amelyben a disztális, radiális ízületi felület alsó része megszakad. Mindkét Barton-törés az ízületi üregbe vagy az ízületbe tartozik, ezért intraartikulárisnak nevezik őket.
