A Wartenberg szindróma a tünetek komplexusa, amelyet a radiális ideg a alsókar. A szindróma az érzéki idegág összenyomódására korlátozódik, ezért nem okoz motoros diszfunkciót, csak az érzékenység zavarait okozza. A kezelés súlyosságától függ.
Mi a Wartenberg-szindróma?
A radiális ideg a brachialis plexus. Vegyes idegként felelős a különböző karizmok motoros beidegzéséért és a különféle érzékszervi beidegzéséért bőr területeken. Motoros és szenzoros ágra oszlik. Az érzékeny ág felszíni ramus néven is ismert. Wartenberg-szindróma akkor fordul elő, amikor a radiális ideg tömörítve van. Az idegtömörödési szindróma cheiralgia paraesthetica néven is ismert, és a szenzoros rendellenességekkel társul bőr az extenzor hüvelykujjának és mutatójának területei ujj és az intermetacarpalis tér érzékszervi zavarai. A Wartenberg-szindrómát először az 1930-as években írták le. Robert Wartenberget tartják az első leírónak. A Wartenberg-szindrómát meg kell különböztetni a radiális bénulástól, amelynek nem feltétlenül van perifériás mechanikai idegkárosodás de oka lehet központi idegelváltozásoknak is, így kihat a agy, gerincvelő, vagy a radiális ideg motoros ága.
Okok
A Wartenberg-szindróma a radiális ideg ramus superficialis sérüléséből ered. Ez egy elszigetelt sérülés, amely nem érinti például a teljes radiális ideget, hanem csak annak érzékelő ágát. A legtöbb esetben a ramus superficialis izolált elváltozását becsapódási sérülések vagy vágások előzik meg, amelyek dorzálisan és radiálisan helyezkednek el a disztális alsókar. Elszigetelt esetekben az elváltozások mechanikus kompressziós sérülések, amelyeket bilincsek, karkötők vagy bilincsek okoznak. Néha az elváltozás oka intravénás injekció vagy söntműtét a fejfájás közötti területen ér és a radiális artéria. Vakolat a túl szorosan alkalmazott gipszek a radiális idegnél a felületes ramust is összenyomhatják, ami Wartenberg-szindrómát okozhat. A korlátozásokkal való okozati összefüggés miatt a szindróma korlátozó szindrómának is nevezik. Elszigetelt esetekben a tünetegyüttes társul cukorbetegség mellitus.
Tünetek, panaszok és jelek
A Wartenberg-szindrómában szenvedő betegek különböző tünetek komplexusában szenvednek. A szindróma vezető tünetei olyan érzékszervi zavarok, mint a hipesztézia, a hipalgesia és a diszesztézia, amelyek túlnyomórészt az I. spatium interosseum régióban fordulnak elő, és így egyértelműen a radiális ideg érzékeny ellátási területén helyezkednek el. A Wartenberg-szindrómának nem kell szubjektíve jelentős kellemetlenséggel járnia. Sok beteg szinte tünetmentesnek érzi magát. A motoros tünetek, például a mozgászavarok vagy akár a karizmok bénulása soha nem jár együtt a szindrómával, mivel a radiális ideg motoros ága teljesen sértetlen. Egyes esetekben a szindróma többé-kevésbé súlyos állapotot okozhat fájdalom amely az egész karon sugározhat. Ha a Wartenberg-szindrómát megkötés okozza, más tünetek is jelen lehetnek. Például, vér a tömörített területen történő áramlást a tömörítések is befolyásolhatják. Az ilyen tömörítések vér hajók elősegítheti a csökkent véráramlást és végül akár elhalás elégtelenség miatt oxigén és a tápanyagellátás. Bizonyos esetekben a Wartenberg-szindróma tünetei csak azokra korlátozódtak fájdalom. Ilyen esetben nincsenek érzékelési zavarok, és a tünetek hasonlítanak tendovaginitis stenosans de Quervain.
A betegség diagnózisa és lefolyása
Az orvos a klinikai tünetek alapján állapítja meg a Wartenberg-szindrómát. Megvizsgálja a beteget az úgynevezett Hoffmann-Tinel jelre, ami Wartenberg-szindróma esetén pozitív. A Finkelstein-teszt egyedi esetekben is pozitív lehet. A pozitív Finkelstein-teszt azonban nem kötelező jellemzője a betegségnek. Elektroneurográfia hasznos lehet a diagnosztikai folyamatban. Ezzel az eljárással meg lehet különböztetni a Wartenberg-szindrómát a carpalis alagút szindróma és más típusú sugárirányúakból idegkárosodás. A Wartenberg-szindrómás betegek prognózisa lényegesen kedvezőbb, mint azoknál, akiknél a központi elváltozások vannak idegrendszer.Kerületi idegek képes lehet teljesen felépülni a károkból.
Szövődmények
A Wartenberg-szindróma előrehaladásával különféle szövődményeket okozhat. Jellemzően olyan érzékszervi zavarok, mint a hipesztézia, jelentősen korlátozzák az érintett személy mindennapi életét, mivel a mindennapi ingereket már nem kapják meg megfelelően. A zsibbadás tipikus kísérő tünet és jelentős mozgáskorlátozásokat okoz, amikor a karokban vagy a lábakban előfordul. Továbbá a szem és / vagy fül panaszai is előfordulhatnak, például látászavarok vagy hallási nehézségek. Egyes esetekben a szindróma súlyos, általában krónikus fájdalom ez tovább csökkenti a jólétet. A keringési zavarok, például a Wartenberg-szindrómában előforduló zavarok elősegíthetik a csökkent mértéket vér áramlás és végül elhalás. Az érintett testrész ekkor végleg megbénul, vagy akár a megfelelő végtagot is le kell amputálni. A műtéti kezelés lehet vezet az érintettek további károsodásához idegek. Ennek kockázata is fennáll ideggyulladás. Ha a sebet a műtét után nem gondozzák megfelelően, sebgyógyulás problémák léphetnek fel. Ez viszont azt eredményezi hegek és a tapadások. A kísérő gyógyszer terápia kényelmetlenséget okozhat, ha a beteg allergiás az előírt készítmények valamelyikére. Általában különféle mellékhatások és kölcsönhatások előfordulhat.
Mikor kell orvoshoz menni?
Az érintettnek mindenképpen orvoshoz kell fordulnia a Wartenberg-szindrómával kapcsolatban. Ez a betegség általában nem képes önmagában gyógyulni, ezért mindig szükséges az orvos általi kezelés. Minél korábban fordulnak orvoshoz, annál jobb a betegség további lefolyása, így az érintettnek már az első tünetek és tünetek esetén orvoshoz kell fordulnia. Ha az érintett személy súlyos bénulásban szenved, Wartenberg-szindrómában forduljon orvoshoz. A legtöbb esetben elsősorban különböző izmokat érintenek ezek a bénulások. Ha a bénulások hosszabb ideig jelentkeznek, és önmagukban nem tűnnek el, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Hasonlóképpen zavart vér keringés a test különböző régióiban Wartenberg-szindrómára utalhat, ami érzékenységi zavarokat eredményezhet. Elsõ esetben háziorvoshoz vagy neurológushoz lehet fordulni e szindróma miatt. Maga a további kezelés nagymértékben függ a tünetek okától és súlyosságától, így e tekintetben nem lehet általános előrejelzést adni.
Kezelés és terápia
A terápia A Wartenberg-szindróma mértéke a megnyilvánulás súlyosságától függ minden egyes esetben. A radiális ideg felületes ramuszának alacsony fokú károsodása nem feltétlenül igényel kezelést. Az idegág valószínűleg önmagában regenerálódik. Ezért, ha a beteg szubjektíven alig érzékel kellemetlenséget vagy károsodást, akkor nem terápia előadott. Terápiás beavatkozásra csak kifejezett kényelmetlenség vagy az ideg folytonosságának teljes megszakadása esetén van szükség, ami például a vágások következtében bekövetkezhet. Ilyen esetben általában sebészeti beavatkozást hajtanak végre. Az orvosnak vissza kell erősítenie a felületes ramusz két végét a radiális idegre, hogy azok tudják nő együtt. Műtét után stabilizálás hátsóval alsókar öntött sínre lehet szükség. A sín rögzíti a karot, hogy a két idegvégződés nyugalmi állapotban összeolvadjon. A Wartenberg-szindróma kezelésére számos konzervatív gyógyszeres terápia is megfontolható. A fő konzervatív lépések közé tartozik a szteroid injekciók és a igazgatás nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek. Azután idegek egyesült állapotban minimális érzékszervi zavar maradhat. Ezeket a maradványokat azonban általában olyan mértékben tartalmazzák, hogy a beteg alig veszi észre őket szubjektíven.
Megelőzés
A Wartenberg-szindróma egyik megelőző intézkedése a karkötők, órák és az alkar egyéb ékszereinek átgondolt kiválasztása. A túl szoros ékszerek képesek összenyomni a radiális ideg érzékeny ágát, és ily módon Wartenberg-szindrómát okozhatnak.
Követés
Az érintett egyének általában nagyon korlátozottak intézkedések a Wartenberg-szindrómához rendelkezésre álló közvetlen utógondozásról. Ezért elsősorban ezt a betegséget gyorsan és mindenekelőtt korai stádiumban kell diagnosztizálni a további szövődmények és panaszok előfordulásának megelőzése érdekében. Általános szabály, hogy az öngyógyítás nem lehetséges, így a szindróma által érintett személy mindig az orvos kezelésétől függ. Mivel a Wartenberg-szindróma is öröklődik, genetikai tesztet és tanácsadást kell mindig végezni, ha a beteg gyermeket szeretne, hogy a betegség megismétlődése megelőzhető legyen. Általános szabály, hogy az ebben a betegségben szenvedő betegek különböző gyógyszerek szedésétől függenek. A tünetek tartós és helyes ellensúlyozása érdekében mindig figyelni kell a helyes adagolásra és a rendszeres bevitelre is. A saját család gondozása és támogatása is nagyon értelmes lehet ebben a betegségben, és ezáltal csökkentheti a depressziókat és más pszichés betegségeket is. A további folyamat erősen függ a diagnózis idejétől, így általános jóslat nem adható meg. Esetleg az érintett személy várható élettartamát is csökkenti ez a betegség.
Mit tehetsz te magad
Az enyhe Wartenberg-szindrómát nem feltétlenül kell kezelni. Ha súlyos korlátok vagy fájdalom jelentkezik, gyógyszert kell szedni. A gyógyszerek használatát szorosan figyelemmel kell kísérni és rögzíteni kell. A betegeknek tisztában kell lenniük bármilyen mellékhatással ill kölcsönhatások és tájékoztassa az orvost. A súlyos Wartenberg-szindrómát műtéti úton kell kezelni. A műtét után ágynyugalom és megtakarítás alkalmazandó. A szövődmények kizárása érdekében ismét meg kell követni az orvos utasításait. Fontos meghatározni a Wartenberg-szindróma okát is. Gyakran feszes órák vagy ékszer karkötők okozói a idegkárosodás. Ha az ok ismeretlen, akkor a legfontosabb intézkedés a tünetek megfigyelése, és konzultáljon orvosával, ha azok fokozódnak. Wartenberg-szindróma esetén kerülni kell a sporttevékenységet, amely további megterhelést jelenthet az ideg számára. Melyik intézkedések alkalmasak arra, hogy a fizikai korlátok ellenére is fittek maradjanak, a gyógytornászral lehet a legjobban megbeszélni. Az orvos olyan speciális gyakorlatokat nevezhet meg, amelyek segítségével otthon megszüntethető a fájdalom. Bizonyos körülmények között masszázs vagy kezelés akupunktúra szintén segíthet.
