A váll diszlokációjának operatív terápiája
A váll elmozdulása után a legfontosabb a lehető leggyorsabb csökkentés elérése. Ellenkező esetben a rendellenesség lágyrész károsodást és keringési rendellenességet okozhat. Ha egy ilyen kísérlet nem sikerül konzervatív módon, az érintetteknek feltétlenül szükségük van műtéti kezelésre.
Ezen fő indikáció mellett léteznek más csillagképek is, amelyek műtétet igényelnek a váll elmozdulásának kezelésére. A sikeres konzervatív csökkentési kísérlet ellenére műtétre is szükség lehet speciális esetekben, amikor az instabilitás továbbra is fennáll. Traumával kapcsolatos diszlokációk is működtethetők, függetlenül attól, hogy ez első vagy visszatérő diszlokáció.
Ha a betegek fiatalok és aktívan sportolnak, akkor a műtéti kezelést is előnyben részesítik. Ennek oka, hogy pusztán konzervatív kezelés alkalmazása esetén megnő a későbbi ismételt válldiszlokáció kockázata. Egy művelet csökkenti a megismétlődés valószínűségét.
Általánosságban elmondható, hogy a műtétre akkor van szükség, ha a betegek a gyógyulás után ismét teljes súlyt szeretnének a vállukra helyezni, és a cél a funkcionalitás teljes helyreállítása. Általában a műtétről szóló döntést mindig külön-külön kell meghozni, különféle szempontok figyelembevételével. A már említett tényezők mellett, például az életkor és az aktivitás mértéke, olyan szempontok is fontosak, mint a váll meglévő károsodása, az instabilitás mértéke vagy a neurológiai hiányosságok.
További csontsérülések, porcogó vagy a diszlokáció okozta idegszövet szintén jelzi a műtétet. A válldiszlokáció jelenlétében végzett művelet folyamata megkülönböztethető a hozzáférési út és a rekonstrukció típusa szerint. Ma az artroszkópos változatot részesítik előnyben a nyílt műtét helyett.
A nyílt hozzáférésű útvonal elülső részén körülbelül 10 cm hosszú bemetszést végeznek. Ban ben arthroscopy, a műveletet a kulcslyuk elvének megfelelően hajtják végre. Mindkét műszert és egy mini kamerát három kis bemetszéssel helyezzük be a sérült struktúrák kezelésére.
Ezek lehetnek a ízületi kapszula, szalagok vagy az ízület ajak, az úgynevezett „labrum glenoidale”. Komolyabb elmozdulások esetén a csontos szerkezetek is érintettek lehetnek, amelyek intraoperatív módon is kezelhetők. A pontos műtéti eljárás attól függ, hogy mely struktúrák sérültek meg.
A labrum és a kapszula károsodása nyíltan vagy artroszkóposan működtethető, ezáltal a labrumot gyakrabban artroszkóposan kezelik. Kapszula sérülés esetén egy kapszula meghúzása vagy egy kapszula elmozdítása végezhető el, amely egy kapszulát csökkentő eljárás. Váll diszlokáció esetén szakadás a rotátorköpeny előfordulhat, ami szintén artroszkóposan rekonstruálható.
A csontos részvétel néha könnyezésként nyilvánul meg törés a tuberculum majus felkarcsont. Ilyen esetben a töredék rögzíthető csavaros rögzítéssel vagy varrathorgony-rögzítéssel. Azt, hogy melyik eljárást alkalmazzák végül, általában eseti alapon döntenek.
Összességében váll arthroscopy előnyben részesítik a nyitott műtétet, mert kevésbé kockázatos. Általánosságban elmondható, hogy a műtéttel mindig vannak általános és specifikus kockázatok. Ez vonatkozik a váll diszlokációjának műtéti kezelésére is. A váll diszlokációs műtétjének általános kockázatai közé tartozik a vérömleny kialakulása, a környező ideg és lágy szövet sérülése, fertőzés, trombózis és tüdő embólia.
A későbbi tanfolyamon sebgyógyulás a hegek rendellenességei is szerepet játszanak. Attól függően, hogy nyílt vagy artroszkópos műtétet hajtottak-e végre, a kockázatok mértéke változhat. Sebgyógyulás a rendellenességek kevésbé valószínűek artroszkópos megközelítés esetén, mint a nyílt műtétnél, nagy bőrmetszéssel.
Általánosan elfogadott arthroscopy kevésbé kockázatos a váll elmozdulásának jelenlétében, mint a nyílt hozzáférésű műtét. A művelet sajátos kockázatai közé tartozik például a mozgás állandó korlátozása a hajó merevítéséig, beleértve a merevséget is vállízület. Késői következményként a váll műtéti kezelése is vezethet arthrosis, azaz nem gyulladásos, degeneratív porcogó kár.
arthrosis az vállízület orvosilag omartrhosis néven ismert. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a műtét során bevezetett fém vagy idegen szövet szövődményekhez vezethet. Ide tartozik az anyag fellazulása vagy fertőzése.
A váll elmozdulása után a betegeknek speciális irányelveket kell követniük, amelyek meghatározzák, hogy a műtét után meddig kell tartózkodni a sportolástól, és mekkora megterhelést kell alkalmazni. Az első 6 hét során a vállat a lehető legnagyobb mértékben védeni kell, és nem szabad túlzottan megterhelni. A tiszta súly viselése az első 3 hónapban tilos.
Az, hogy meddig nem szabad egy bizonyos típusú sportot űznie, emberenként változik. Az úgynevezett „ciklikus” sportok, mint pl kocogás vagy a kerékpározás csak 3 hónap múlva folytatható. 6 hónap szünet vonatkozik az olyan sportokra, mint pl úszás vagy játszik tenisz, mivel ezeken a sportágakon a váll nagyobb megterhelésnek van kitéve.
Azokat a sportokat, amelyeknél nagy a kockázata a vállnak, például a kézilabdát vagy a harcművészetet, legalább 9 hónapig szüneteltetni kell. Általános irányelvként az érintetteknek mentesnek kell lenniük fájdalom és teljes képességüket nyomás alatt történő munkavégzésre terápiás intézkedésekkel kell visszanyerni. Végül az egyéni gyógyulási folyamat a sport szabadság ideje alatt tarthat.
