Parkinson-kór (PD)

Parkinson kór olyan rendellenesség, amely olyan tünetekkel társul, mint a mozgás lassulása, izommerevség, izomremegés és testtartási instabilitás. A leggyakoribb formát ún Parkinson kór. Parkinson kór általában fokozatosan jár, és még mindig nem gyógyítható. Jobbal azonban terápia - általában gyógyszeres formában - a betegség progressziója megállítható, és az érintett betegek várható élettartama jelentősen megnőhet. Tájékoztatjuk Önt a Parkinson-kór okairól és tüneteiről, valamint diagnózisáról és kezeléséről.

Parkinson-kór: oka ismeretlen

A Parkinson-kór az egyik legelterjedtebb neurológiai betegség Németországban. Elsősorban az idősebb, 55 és 65 év közötti embereket érinti, csak körülbelül tíz százalékkal 40 évnél fiatalabb a diagnózis. A Parkinson-kórban szenvedők száma az életkor előrehaladtával növekszik: A 60 éven felüliek körülbelül egy százaléka érintett Németországban, míg a 70 év felettieknél ez már két százalék körüli, a 80 év felettieknél pedig három százalék.

A Parkinson-kórra az idegsejtek folyamatosan progresszív vesztesége jellemző agy hogy termelnek dopamin. Egyelőre nem tudni, miért pusztulnak el az idegsejtek. Ezért nevezik idiopátiának is Parkinson-szindróma (idiopátiás = azonosítható ok nélkül).

A Parkinson-kór különböző formái

idiopátiás Parkinson-szindróma messze a legelterjedtebb forma - a Parkinson-kór körülbelül 75 százalékának nincs azonosítható oka. A Parkinson-kór néhány ritkább formája létezik mellette, és okuk ismert:

  • Család Parkinson-szindróma: A Parkinson-kór ezen formáját az örökletes anyag változásai okozzák, ezért örökletes is. A tünetek gyakran fiatal korban jelentkeznek, vagyis 40 év alatt.
  • Másodlagos (tüneti) Parkinson-szindróma: A Parkinson-kór ezen formáját környezeti hatások (például toxinok), bizonyos szerek (például, neuroleptikumok) vagy betegségek (például agy daganatok), valamint az agy ismételt sérülései (Boxer Parkinson-kór).
  • Atípusos Parkinson-szindróma: Ez magában foglalja a különböző betegségeket, amelyeket a Parkinson-kórhoz hasonlóan az idegsejtek romlása okoz a agy - A Alapi idegsejtek. A tipikus Parkinson-kór tünetei mellett az érintettek egyéb panaszokban szenvednek. Ezért az atipikus Parkinson-szindrómát Parkinson-plusz szindrómának is nevezik.

A dopamin kulcsszerepe a Parkinson-kórban

A dopamin egy olyan neurotranszmitter ami elsősorban az agyban fontos az idegsejtek közötti jelátvitel szempontjából, ezért részt vesz mozgásaink vezérlésében is. Ha túl kevés dopamin az agyban van, a hiány a Parkinson-kórra jellemző fizikai korlátokat okozza, például a mozgás lelassulását (bradykinesis).

A dopamin-hiány más neurotranszmittereket is okoz, mint pl acetilkolin és a glutamát hogy fölényt szerezzen az agyban. Az egyensúlyhiány más jellegzetes jeleket vált ki, mint például az izom remegés (remegés), valamint izommerevség (szigor).

A dopamintermelő idegsejtek elvesztése.

A dopaminhiányt az agy dopamintermelő idegsejtjeinek elvesztése okozza. A veszteség az agy bizonyos területein kifejezettebb, mint más régiókban: Például a fekete anyagban (substantia nigra) található dopamintermelő idegsejtek és a striatum idegsejtjei különösen érintettek.

A fekete anyag és a csíkos test egyaránt részt vesz a mozgássorozatok ellenőrzésében. Ha túl kevés dopamin van jelen, akkor ezeken a területeken az idegsejtek nem izgathatók kellőképpen. Ennek eredményeként a mozgásminták lassabbá válnak, és a finom motoros mozgások, például az írás megnehezülnek.