A diagnosztizáláshoz a tüdő auskultációját használják tüdő betegség és ellenőrizze a tüdő működését. Ez úgy történik, hogy sztetoszkóppal hallgatja a tüdőt.
Mi a tüdő auskultálása?
A diagnosztizáláshoz a tüdő auskultációját használják tüdő betegség és ellenőrizze a tüdő működését. Ez úgy történik, hogy sztetoszkóppal hallgatja a tüdőt. A tüdő auskultálása szerves része a fizikális vizsgálat. A sztetoszkóppal meg lehet különböztetni a fiziológiai (normális) légzési hangokat a rendellenes, azaz a kóros légzési hangoktól. A sztetoszkóp fej vagy a diafragma vagy tölcsér. Ezeken keresztül veszik fel a tüdő légárama által okozott akusztikus hullámokat. A rezgéseket a sztetoszkópcsőben lévő légoszlopon keresztül továbbítják a fül olajbogyókhoz, és így a vizsgáló füléhez.
Funkció, hatás és célok
A tüdő auskultációja elsősorban a páciens állása esetén következik be. Gyenge betegeknél a vizsgálat akkor is elvégezhető, ha a beteg a test felső részével egyenesen ül. A beteg felsőtestének teljesen mentesnek kell lennie a ruházattól. A vizsgálat előtt a betegnek meg kell köhögés röviden. Ez fellazítja a viszkózus váladékokat, amelyek jelen lehetnek a tüdőben. Auszkultáció során a betegnek egyenletesen és mélyen kell lélegeznie. A sztetoszkópot a tüdő területén legalább nyolc pontra helyezzük. Egymás mellett történik összehasonlítás. Ha az egyik ponton szembetűnő hang hallható, a közvetlen közelében lévő többi pontot hallgatják. Auskultációt végeznek a mellkas és vissza. Az anatómiai helyzet miatt a sztetoszkópot is a mellkas. Az auskultációs jelenségek alapvetően fiziológiai és kóros hangokra oszlanak. Az élettani hangok a légutakban és a tüdőben levő levegő által okozott normális áramlási hangok. Ide tartozik a légcső lélegző, amely a légcső felett hallható. A hörgő régióban hörgő lélegző élettani. Az egészséges tüdő perifériás területein vezikuláris lélegző hallható, ami az alveolusok légzési folyamata során következik be. Általában csak az ihlet során hallható. Egészséges, karcsú embereknél és gyermekeknél azonban a kilégzés során is hallható. Ellenkező esetben a hólyagos légzés hallása a kilégzés során szintén a tüdő behatolásának jele lehet. A behatolás és / vagy a tömörítés biztos jele tüdő szövet a hörgő légzésének megjelenése a tüdő perifériás területein. Valójában itt csak hólyagos légzést szabad hallani. A tüdőszövetben történő tömörítés a hörgőkből a tüdő perifériájára irányítja a rezgéseket. A tömörítés és a beszivárgás például a tüdőgyulladás. A tüdődaganat is vezet ezekre a hangátvitelekre. Ha beszivárgás gyanúja merül fel, a bronchophony eljárással tesztelhető. A bronchofónia során a vizsgáló a sztetoszkópot a gyanítottan beszivárgott tüdőterületre helyezi, és a beteget megsúgja a „66” szóval. Behatolás esetén ezt a szót ezután a vezetés miatt nagyon élesen hallja és sziszeg a fülnél. A tüdő auskultációjának másik kóros jelensége a rales. A száraz gyöngyöket meg lehet különböztetni a nedves és a finomakat a durva buborékoktól. Nedves rázkódások akkor fordulnak elő, amikor a beáramló és a kimenő levegő vékony folyadék váladékot mozgásba hoz. Kis buborékos rázkódásokról akkor beszélnek, amikor a váladék a hörgők kis terminális ágaiban van. Durva buborékos nedves rales a nagy hörgőágakból származik. A nedves zúzódások okai a következők tüdőödéma, bronchiectasiában, hörghurutés tüdőgyulladás. A száraz rázkódásokat, más néven száraz légzési hangokat, az alveolusokban vagy a hörgőkben fellépő viszkózus váladék okozza. Gyakran sípoló, ziháló vagy zümmögő hangként hallhatók, és időnként megnevezik őket stridor. A száraz rales jellemző a krónikus obstruktív légúti betegség és a bronchiális asztma. Egy an asztma támadás, ezek a hangok nagyon jól hallhatóak; ezt asztma koncertnek is nevezik. Amikor az alveolusok kevés szekrécióval ragadnak össze, recsegő rázkódások lépnek fel a tüdő érintett szakaszain. A recsegés a kezdeti és a végső szakaszban hallható tüdőgyulladás.A kezdeti szakaszban ezt crepitatio indux-nak, a tüdőgyulladás végén pedig crepitatio redux-nak nevezik. Az amfórikus légzés, más néven üreges légzés, nagy üregeken történik. Úgy hangzik, mintha fújnánk a nyak egy üveg. Ezek a barlangok elsősorban a tüdőben fejlődnek ki tuberkulózis.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A tüdő auskultálása olyan vizsgálati eljárás, amelynek nincs mellékhatása és olcsó. Megfelelően végzett auscultation lehetővé teszi a gyors és pontos vizsgálati eredményt, amelyet aztán további képalkotó eljárásokkal ellenőrizni lehet. A hamis eredmények elkerülése érdekében az eljárás során figyelmet kell fordítani a lehetséges hibaforrásokra. A beteg felsőtestét teljesen ki kell vetkőzni. A ruházati cikkek megkarcolhatják a bőr és így állítólag kóros hangokat közvetítenek a sztetoszkópon keresztül. A páciens karjainak a lehető leglazábban kell lógniuk, és nem szabad keresztezni őket a kar előtt mellkas. Ismét a karok és a kezek kaparása a bőr hangokat tud produkálni. Haj lehetőleg fonatba kell kötni. Ha haj érintkezésbe kerül a sztetoszkóppal, ez hangos és bosszantó ropogó zajt fog okozni. A vizsgálati helyiségnek kellemes hőmérsékletűnek kell lennie. Ha a levetkőzött beteg az hideg, a borzongás zavaros háttérzajokat okozhat. A beteg légzésére is ügyelni kell. Sok beteg szerint különösen erőteljesen kell lélegezni. Szélsőséges esetekben ez megteheti vezet nak nek hiperventilláció sőt elájul.
