A neuropatológia az elhunyt, valamint az élő betegek központi és perifériás idegrendszerének kóros változásával foglalkozik. Az izmok biopsziája és idegek a neuropatológia egyik fő eljárása, a cerebrospinalis folyadék mintavételével együtt. Európán belül Németország az egyetlen olyan ország, ahol a neuropatológia a patológia önálló ágát alkotja.
Mi az a neuropatológia?
A neuropatológia a központi és a perifériás kóros elváltozásaival foglalkozik idegrendszer elhunyt, de élő betegeknél is. A patológia a kóros állapotokkal és a test változásával foglalkozik. A neuropatológia ennek az orvosi területnek az egyik ága. Kóros állapotokkal és a neurológiai szövetek változásával foglalkozik. Változások a központi idegrendszer ebbe a mezőbe esnek, akárcsak a agyhártya vagy perifériás idegek. Az agykéreg és az kisagy, a koponyaideg magjai és a gerincvelő szerepet játszik a neuropatológiában is. Európában a neuropatológia csak Németországban külön területe a patológiának. Az ezen a területen végzett rezidencia képes neuropatológust szerezni Németország egész területén. A neurológiát és az idegsebészetet, valamint a pszichiátriát meg kell különböztetni a neuropatológiától. Míg ezek az orvosi szakterületek gyakorlati tárgyak, addig a neuropatológia klinikai-elméleti tárgy. A neuropatológia kezdetei a 17. századra nyúlnak vissza, és egy T. Willis nevű angol orvos. A 19. században az idegtudomány virágkorát élte meg, és a neuropatológia orvosi szakterületként szilárdult meg.
Kezelések és terápiák
Mint minden más patológia, a neuropatológia tanulmányozza a szerves szövetekben bekövetkező változások eredetét és fejlődésének módját. A neuropatológiai alcsoportban ez a tanulmány a központi és a perifériás idegrendszer neurológiai szövetére összpontosít. Ez a szövet megfelelhet az idegszövetnek, gerincvelő szövet vagy agy szövet. Az izomszövet azonban a neuropatológus körébe is tartozhat. A neuropatológiában a változások eredete és fejlődési módja mellett a neurológiai betegségek lefolyása és következményei is szerepet játszanak. Például a neurológiai rendszer kóros elváltozásait megelőzheti egy neurológiai degeneratív betegség. Másrészt a daganatok vagy az immunológiai folyamatok a központi és a perifériában is változásokat okozhatnak idegrendszer. Az élő beteg megváltozott szövetének vizsgálata mellett az elhunyt betegek boncolása fontos helyet foglal el a neuropatológián belül. A feladatok neuropatológiai spektrumának legfontosabb része továbbra is a kutatás. A 21. században olyan betegségek okozta neurodegeneráció, mint pl Alzheimer-kór a betegség különösen fontos szerepet játszik a neuropatológiai kutatások szempontjából. A neuroimmunológia azonban fontos helyet foglal el a neuropatológiai kutatásokban olyan betegségek összefüggésében is, mint pl sclerosis multiplex. Különösen a neurológia és az idegsebészet támaszkodik a neuropatológia eredményeire. Például neuropatológiai kutatási eredmények alapján profilaktikát, diagnosztikát és terápiákat dolgoznak ki az idegrendszer különféle betegségei számára. A neuropatológiai kutatások eredményeinek és az új megfigyeléseknek a megbeszélése az elméleti terület napirendje. Általános szabály, hogy interdiszciplináris megbeszélésekre kerül sor elsősorban a gyakorlati orvosi területek kollégáival. Mivel maga a neuropatológia nem gyakorlati, hanem klinikai-elméleti, valójában szó sincs kezelési spektrumról e szakterületen belül. A neuropatológia elvégzi a neurológiai betegségek kivizsgálását és tisztázását. A tényleges kezelést olyan gyakorlati területek veszik át, mint például a neurológia és az idegsebészet. Esetleg a pszichiátria is kezelést nyújthat. Ez azokra a rendellenességekre vonatkozik, amelyekről kiderül, hogy függetlenek a neurológiai rendszer kóros változásaitól a neuropatológiai vizsgálatok során.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A neuropatológia egyik legfontosabb eljárása az izombiopszia. Ilyen a biopszia, az orvos eltávolítja a betegtől a kórosan megváltozott izomszövetet, és laboratóriumban megvizsgálja a változás okát. Ezt a módszert elsősorban izombetegségek gyanúja esetén alkalmazzák. Az idegbiopsziák azonban relevánsak a neuropatológia szempontjából is. Az idegszövet eltávolítását a neurológiai rendszerből leginkább a neurodegeneratív betegségek diagnosztizálására használják. Különösen a demielinizáló betegségek diagnosztizálhatók az eljárással. Agy a biopsziák a neuropatológia részeként is zajlanak. Az ilyen típusú szövetmintavétel során általában egy kis lyukat fúrnak a koponya csont. Ebbe a lyukba az orvos üreges tűt helyez be, amelyet a szövet eltávolítására használnak. Biopszia a szöveteket biokémiai és molekuláris úton vizsgálják a laboratóriumban. Ily módon a biopszia lehetővé teszi a betegség lehetséges okainak szűkítését. A központi és perifériás idegrendszeri daganatos változások mintavételekor és vizsgálata során a neuropatológia átfedi a molekuláris patológia területét. Ez az orvosi terület a tumorsejtek genomszekvencia-elemzésére összpontosít. A neuropatológiában a neurológiai szövetek mintavétele boncolás és post-mortem vizsgálat során is megtörténhet. Ebben az összefüggésben a szövetmintavételt elsősorban neuropatológiai kutatásokra használják. Ugyanolyan fontos, mint az izomgyűjtés, agy az idegszövet pedig a cerebrospinalis folyadékminták gyűjtése a neuropatológiához. A CSF cerebrospinalis folyadék néven is ismert, és kitölti az agy üregeit. Az agyból ez a cerebrospinalis folyadék a külső CSF-terekbe áramlik. A központi idegrendszer kóros folyamatait a CSF tükrözi megnövekedett sejtszámban vagy más anyagok eltérõ koncentrációiban. A cerebrospinalis folyadékot az alsó cerebrospinalis folyadéktérből veszik egy CSF minta részeként. Ez a CSF tér a gerincoszlop területén helyezkedik el, és a mintavételhez szúrt. Az összegyűjtött cerebrospinális folyadék vizsgálata megugrást tett lehetővé a különböző neurológiai betegségek diagnosztizálásában.
