A mutizmus olyan beszédzavar, amelynek többnyire nincs fizikai oka, például halláshiba vagy a hangszalaggal kapcsolatos problémák. Ez a beszédzavar tehát teljesen más, mint a siketnémáknál. Ennek oka mentális rendellenesség vagy a agy. A mutizmus elektív mutizmusra, totális mutizmusra és akinetikus mutizmusra oszlik.
Mi a mutizmus?
A mutizmus szó a latin „mutus” szóból származott, ami jelentése „néma”. Szigorúan véve ez a kifejezés azonban nem helytálló, mert az érintett emberek a klasszikus értelemben nem némák, de bizonyosan tisztán fizikailag tudnak beszélni. A szelektív és totális mutizmusban szenvedők fizikailag alapvetően képesek normálisan beszélni. Nincsenek fizikai korlátai, amelyek nem engedik meg a beszédet, például a hangszalag vagy a hallás zavara. Ugyanakkor a mentális betegségek, az érintett egyének olyan súlyos szorongástól szenvednek, hogy abbahagyják a beszédet. Ez lehet az egész, vagy csak bizonyos helyzetekben. Az akinetikus mutizmust a frontális károsodása okozza agy vagy agydaganatok. Creutzfeldt-jakob betegség felelős lehet az akinetikus mutizmusért is.
Okok
A mutizmust a genetikai hajlam erősen támogatja. Emberek, akik gyakran rendkívüli félelmi reakciókat mutattak be gyermekkor leggyakrabban a mutizmus érinti. Ezek a félelmi reakciók magukban foglalják az extrém elválasztási szorongást, az elalvási nehézségeket vagy a sírás varázslatát. A kutatás során arra a következtetésre jutottak, hogy ezekben az emberekben a félelemközpont a agy sokkal hevesebben reagál, mint kellene. A kis veszélyes helyzetek már extrém reakciókat válthatnak ki az önvédelem aktiválása érdekében. Egészséges embernél egy ilyen helyzet nem aktiválná olyan erősen a félelemközpontot. A szelektív mutizmusban a félelem reakcióját bizonyos események váltják ki. Ha a gyermek otthon teljesen normálisan beszél, akkor viszont tartósan csendben maradhat óvoda. A gyermek veszélyben érzi magát a óvoda valamilyen érthetetlen okból, és ezért már nem beszél ebben a környezetben. A teljes mutizmusban viszont az érintett végig hallgat. Pszichológiai rendellenesség is felelős ezért, de a pontos okok nem ismertek.
Tünetek, panaszok és jelek
Mindenfajta kommunikáció hiánya a mutizmus vezető tünete. Az érintett gyermekek és serdülők nem beszélnek, nem tartják fenn a szemkontaktust, félénkek és befelé fordultak. Egyéb jelek lehetnek a félelem attól, hogy a figyelem középpontjába kerülnek, és az atlétika, például a félelem úszás or tanulás biciklizni. Megnövekedhet az otthoni beszélgetés, amely azonnal megszűnik, amikor idegenek csatlakoznak. A szelektív mutizmusban ezek a viselkedések csak bizonyos helyzetekben fordulnak elő, bizonyos emberekkel szemben, vagy nagyon meghatározott helyeken, például óvoda. A megjelenés pontosan kiszámítható és mindig ugyanaz. A megnövekedett arckifejezések és gesztusok részben kompenzálják azt a tényt, hogy a gyermek nem beszél. A család viszont ismerős környezetben normálisan beszél és viselkedik. A teljes mutizmusban mindig teljesen kerülik a verbális és nonverbális kommunikációt. A testhangokat, például nevetést, köhögést és tüsszentést kényszeresen elnyomják. Az elhárított testtartás az egyik tünet, csakúgy, mint a megjelenés minden helyzetben, minden ember számára és minden helyen. Ezenkívül a test megmerevedik. Ez lehetetlenné teszi az érintett személy interakcióját.
Diagnózis és lefolyás
A mutizmust orvosok vagy pszichológusok diagnosztizálhatják. Mivel azonban ezt a rendellenességet nem vizsgálták meg véglegesen, és viszonylag ismeretlen, a diagnózis nem mindig könnyű. Gyermekek esetében a szülők döntő nyomokat tudnak adni erről vezet az orvos a helyes irányba. A logopédus is megfelelő kapcsolat lehet. A logopédusok gyakran jobban ismerik a mutizmust, mint az orvosok és a pszichológusok. Kezelés a pszichoterápia rendkívül fontos a további fejlődés szempontjából. Különösen az érintett gyermekek szenvednek nagyon a helyzetben, gyorsan kívülállókká válnak, és problémák merülhetnek fel az iskolában. Továbbá, depresszió kialakulhat, ami nem ritkán öngyilkossági gondolatokat válthat ki. A szociális fóbiák szintén gyakran a mutizmus következményei.
Szövődmények
A teljes mutizmus bonyolíthatja a kezelést, mert az érintett nem tud kommunikálni, még egy terapeutával sem pszichiáter. Megfelelő interjú technikák segítségével azonban az empatikus kezelés szolgáltatói megkönnyíthetik a kommunikációt. Ugyanez vonatkozik a szelektív mutizmusra is. Mindkét esetben különösen fontos a jó bizalmi kapcsolat a terapeutával vagy orvossal. A szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek gyakran más mentális betegségekben vagy egészségügyi állapotokban jelentkeznek. Sok mutista szenved egy szorongási zavar vagy klinikai depresszió. Meg kell jegyezni: A mutizmust csak akkor szabad diagnosztizálni, ha a szorongási zavar or depresszió nem tudja teljes mértékben megmagyarázni a pszichogén csendet. Megfelelő nélkül terápia, fennáll annak a veszélye, hogy a mutizmus fennmarad. Általános szabály, hogy a kezelést a lehető leghamarabb el kell kezdeni. Minél tovább tart a mutizmus, annál valószínűbbek a szövődmények. A személyiség fejlődése károsodhat. Encopresis és vizelési kényszer a mutisztikus gyermekeknél is gyakori komplikációk. Székletet ürítenek vagy megnedvesítik magukat, bár valójában már megtanulták kontrollálni a kiválasztódást. A felnőtt mutistákat gyakran szakmailag és családilag korlátozzák mentális betegségek. A mutizmust mások gyakran értetlenséggel vagy tehetetlenséggel fogadják. Amikor a mutizmust traumák váltják ki, a családtagok mellékhatásai megnövelik a poszttraumás kialakulásának valószínűségét feszültség rendellenesség.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A kommunikációs rendellenességeket mindig orvosnak kell bemutatni. Ha a hangzás károsodott, ha a gyermek többszörös erőfeszítések ellenére sem tanulja meg a beszédet, vagy hirtelen néma daganat tapasztalható, orvoshoz kell fordulni. Ha az érintett személy nem tudja magát megfelelően kifejezni a testbeszéden keresztül, megfelelően reagálhat egy társas interakcióra, vagy ha a panaszok szituációs helyzetben jelentkeznek, a megfigyeléseket orvosával kell megbeszélni. Sok esetben szinte minden körülmények között az érintett személy normális interakcióba kerül a közvetlen környezetében élő személyekkel. Ha azonban a panaszok bizonyos nagyon szelektív körülmények között kezdődnek, orvoshoz kell fordulni. Jellemző, hogy az érintett személy nagyon aktív kommunikációt tart fenn más környezetben, vagy hogy traumatikus élményt éltek át. Különböző viselkedési rendellenességek, személyiségzavarok vagy általános fejlődés esetén ajánlott orvoslátogatás. Ha késik a tanulható haladás vagy súlyos tanulás a társakkal történő közvetlen összehasonlítás nehézségei miatt orvoshoz kell fordulni. Ha zavarok vannak a emlékezet, orientációs problémák vagy a koncentráció hiány esetén orvosi kivizsgálásokra van szükség az ok tisztázása érdekében. A megfordított testtartást és az állítólagos érdeklődés hiányát be kell mutatni az orvosnak. Ha a telefonálást az érintett személy olyan hangokkal váltja fel, mint köhögés, nevetés vagy dúdolás, akkor szabálytalanságot kell tisztázni.
Kezelés és terápia
A mutizmust azzal kezelik beszédterápia valamint pszichiátriai és pszichológiai kezelés. Azt, hogy az egyes kezelési formák elegendők-e, vagy a különféle kezelési területek kombinációjára van szükség, a rendellenesség mértékétől kell függővé tenni. A tényleges ok azonban meghatározza a kezelés formáját is. Ezenkívül a mutimus gyógyszerrel is kezelhető, amelyre antidepresszánsok használt. Ezek biztosítják a kiegyensúlyozottabb mentális állapotot, és ezáltal csökkentik a szorongás érzését is. Az érintett személy nyugodtabban élheti meg mindennapjait, és ritkábban sújtja a beszédhiba. Mindenesetre fontos a kezelés megkezdése, amint a mutizmust diagnosztizálják. A korábbi terápia kezdődik, annál nagyobb a siker esélye. Ha a szorongásos viselkedés hosszú évek alatt megszilárdult, terápia sokkal nehezebb és nem is fog vezet olyan gyorsan a sikerhez. Időközben vannak olyan terápiák, amelyeket kifejezetten a mutizmusra fejlesztettek ki. A terápia melyik formája változhat. Nem létezik csodaszer. A mutizmus terápiája mindig nagyon hosszadalmas ügy, és néhány héten belül nem fejeződik be. Attól függően, hogy a mentális rendellenesség milyen súlyos már megnyilvánult, hónapokig vagy akár évekig tartó rendszeres terápiára lehet szükség a tartós javulás eléréséhez.
Kitekintés és előrejelzés
A szelektív mutizmus, amely gyakran akkor fordul elő, amikor a gyermek óvodába lép, vagy más ismeretlen helyzet, gyakran eltűnik néhány hét vagy hónap után. Ha hat hónapnál tovább fennáll, a gyógyulás prognózisa gyenge. A gyerekek általában serdülőkorig viszonylag néma állapotban vannak, és ismeretlen helyzetekben csak hosszú évek gyakorlása révén tanulhatnak meg újra beszélni. Szociális fóbia gyakran felnőttkorban alakul ki. Minél korábban kezelik a rendellenességet, annál nagyobb az esély a gyógyulásra. Azonban szerepet játszik a mutizmus oka, a gyermek jelleme és környezete is. A mutizmusban szenvedő gyermekeknek több gondozó támogatására van szükségük, akik a betegség korai szakaszában ösztönzik őket, és ezáltal szólásra ösztönzik őket. A totális mutizmust sokkal nehezebb kezelni. A gyerek nem beszél barátoknak vagy szülőknek, ami általában azt jelenti, hogy semmilyen orvosi vagy terápiás kezelés nem lehetséges. Az egészséges fejlődés csak akkor ad kilátást, ha a gyermek egyedül úgy dönt, hogy újra szólal meg. A szelektív mutizmus serdülőkorban gyakran visszafejlődik. A gyerekek az élet későbbi szakaszaiban fenntartják a normális beszédmagatartást. A Mutismus Selbsthilfe Deutschland e. V. biztosítani tudja további információ.
Megelőzés
Nincs közvetlen megelőzés a mutizmus ellen. Azoknak a szülőknek, akik gyermekeikben rendkívül megnövekedett szorongási magatartást tapasztalnak, ennek megfelelően erősíteniük kell gyermeküket a félelmek csökkentése érdekében. Esetleg már ekkor megfelelőek lehetnek a gyermekpszichológus tanácsai, hogy megerősödjön a gyermek önbizalma és visszafogják a túlzott félelmeket.
Utógondozás
Az utógondozás különösen a rák betegek. Az orvosok remélik, hogy szoros nyomon követéssel korán észlelik a daganat kiújulását. A mutizmus viszont létezik, vagy megfelelő terápiákkal sikeresen kezelhető. Az élet megrövidülésére sem lehet számítani, mint például a rosszindulatú karcinómában. Ezért a nyomon követés elsődleges célja nem a megismétlődés megakadályozása. Inkább az a feltétel támogatást kell kapnia mindennapi életében. Hosszú távú kezelést rendelnek el. Az utógondozás mértéke nagymértékben függ a mutizmus súlyosságától és a beteg életkorától. Különösen gyermekeknél javasolt a gyakori nyomon követés, mert a mutizmus súlyos fejlődési késéseket okozhat. Ezeket a későbbi években nehéz lehet kijavítani. Az utógondozás magában foglalja a rendszeres ellenőrzéseket, amelyek során általában a rokonok és a szülők nagy jelentőséggel bírnak. Megtapasztalják gyermeküket a mindennapokban, ezért tudnak a legjobban tájékoztatni a változásokról és az előrelépésről. Ha a mutizmust depresszió kíséri, ideiglenes fekvőbeteg-elhelyezés lehet megfelelő. A járóbeteg-beavatkozások közé tartozik a beszéd és pszichoterápia.
Itt tudod megtenni magad
A mutizmus eseteiben beszédterápia pszichológussal | pszichológiai kezeléssel kombinálva javallt. Azoknak a szülőknek, akik gyermekükben észlelik a mutizmus jeleit, korai szakaszban konzultálniuk kell szakemberrel. Ha szelektív mutizmusról van szó, akkor szükséges beszél az óvodai nevelőknek vagy a gyermek iskolájának tanárainak. Lehetséges, hogy a beszéd elutasítása kirekesztés vagy zaklatás miatt következik be. Ha az ok nem határozható meg, további vizsgálat szükséges. Sok esetben a gyerekek azonnal beszélni kezdenek, mihelyt hosszabb ideig szeretetet tapasztalnak. Az érintett gyermekek szüleinek ezért nagy türelmet és megértést kell tanúsítaniuk. Kísérő terápia intézkedések lehet venni, hogy segítsen a gyermeknek megbirkózni a betegséggel. Például a gyermeket gyakran arra lehet ösztönözni, hogy beszéljen korai beavatkozás. Speciális iskolába járni a gyermekek számára beszédzavarok enyhítheti a gyermek szorongását, és megfelelő terápiás lehetőségeket is biztosít. Melyik intézkedések lehet venni részletesen meg kell válaszolni egy orvos vagy pszichológus. Ez a személy először átfogó vizsgálatot végez, és azt is beszél a szülőknek. A tényleges terápiát ezután a szülők kifejezetten támogathatják.
