A méh gyulladásának diagnosztizálása | Méhgyulladás

A méh gyulladásának diagnosztizálása

A méh testének gyulladásának első jele lehet a menstruációs rendellenességek, különösen, ha például műtéti hüvelyi eljárásokkal fordulnak elő. Ha a myometrium érintett, akkor a méh a klinikai vizsgálat során is fájdalmas és megnagyobbodott. A kenet (az úgynevezett natív készítmény), amelyet a nőgyógyászati ​​vizsgálat, leukocitában gazdag váladékozást mutat, ami a gyulladás jele.

Ezenkívül a kenet laboratóriumba is küldhető annak érdekében, hogy a kiváltó kórokozókat tenyésztéssel meghatározzuk. A vér a gyulladás paramétereinek ellenőrzésére szolgáló minta általában nem segít a diagnózis felállításában. A méhtest gyulladásának valódi bizonyítékát azonban csak szövetminta vételével lehet megszerezni. Ez a szövetminta kaparás közben nyerhető (méhkaparás vagy abrasio). Ha a menstruációs ciklus zavart, akkor azt kudarc nélkül kell lefolytatni, mivel ezek nemcsak a gyulladás tünetei, hanem arra is utalhatnak, hogy rák.

A méh gyulladásának terápiája

Ha a méhtest gyulladt, ritka esetekben kiterjedhet a petevezeték vagy akár az petefészkek. Ez az úgynevezett salpingitis vagy kismedencei gyulladásos betegség erős betegségérzetet okoz az érintett betegeknél.

Az endometritis speciális formái - Idegen test endometritis

Idegen test endometritis kialakulhat olyan nőknél, akik méhen belüli eszközt (IUD), azaz tekercset viselnek. Azoknál a nőknél van a legnagyobb a gyulladás kialakulásának kockázata, akiknek még nem volt gyermekük és húsz évnél fiatalabbak. De még a szülés után is megnő a kockázat.

Ezt tovább fokozza a gátlástalan életmód. A tekercs típusa is befolyásolja a fertőzés kockázatát. Például azok a nők, akik rézhuzalba burkolt spirált viselnek (réz spirál), lényegesen nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a hormon spirállal rendelkező nők (pl. Mirena).

A tekercs okozta fertőzés megelőzése érdekében a tekercs behelyezése előtt ki kell zárni a nemi szerv fertőzését. Ha fertőzést észlelnek, a spirált csak megfelelő kezelés és teljes gyógyulás után szabad behelyezni. Az IUD sikeres pozícionálása után ellenőrizni kell a lokalizációt és a gyulladás paramétereit.

Ha ez gyulladásra utaló rendellenességeket tár fel, a méhen belüli eszközt el kell távolítani. Mivel a kockázat jelentősen megnő a serdülőknél, a tekercs behelyezését nem szabad könnyedén végrehajtani. A szenilis endometritis idősebb korban fordul elő.

A betegek felében gyulladás lép fel endometrium és egy rák az endometrium (endometrium carcinoma). A szenilis endometritis kiváltó oka a belső tapadása méhnyak, például an után a méhnyak gyulladása vagy új képződmények miatt, amelyek gátolják a váladék áramlását a méhtestből. Következésképpen felhalmozódik a testben méh.

Ebben az esetben egy szerometráról beszélünk. Ha a váladék gennyes, akkor már nem szerometrának, hanem pyometrának hívják. Ezenkívül a sugárzás a méh (méhen belüli) a váladék megtartásának oka is lehet.

Az érintett betegek intenzíven panaszkodnak fájdalom az alsó hasban, amelynek összehúzódásszerű jellege lehet. Láz, nyomásfájdalmas méh és gennyes vér a váladék részleges elvezetésével a váladék is megfigyelhető. A terápiás cél a szekréció kiáramlásának helyreállítása.

Ezt úgy lehet elérni, hogy egy úgynevezett Fehling-csövet tágítunk és behelyezünk a méhnyak. Antibiotikum-kezelés is javallt. A gyulladás jeleinek eltűnése után kaparás (méhkaparás vagy abraziót) el kell végezni a kizárás érdekében rák.

Az endometritis puerperalis a méh nyálkahártyájának olyan gyulladása, amely a szülés utáni időszakban, vagyis közvetlenül a születés utáni időszakban, a születés után hat-nyolc héttel jelentkezik. Az endometritis puerperalis is okozhatja a vetélés vagy nem megfelelően végrehajtott magzatelhajtás. Ez a leggyakoribb oka a gyermekágynak láz.

Az endometritis puerperalist az okozza baktériumok amelyek a hüvelyen keresztül a méh testébe emelkednek. A legtöbb esetben a fertőzést különböző kombinációk okozzák baktériumok (vegyes fertőzés). A leggyakoribbak a ß-hemolitikusak streptococcus, staphylococcus, enterococcusok, Escherichia coli és Proteus.

A baktériumok az endometritisben szenvedő betegek a gyermekágy rossz szagú szülés utáni váladékozásról panaszkodnak. A betegség előrehaladtával magas láz is előfordul. A szövődmények a gyulladás terjedéséből fakadnak.

Kezdetben a gyulladás lokális, de a továbbiakban szisztémásan terjed a testben, ami szélsőséges esetekben vér mérgezés (szepszis) sokk, véralvadási rendellenességek és többszörös szervi elégtelenség. Ezen potenciálisan súlyos szövődmények miatt elengedhetetlen a megfelelő terápia. Az endometritis puerperalis esetében ezt kezdetben olyan fogamzásgátlókkal végzik, amelyek elősegítik a méh összehúzódását.

Az egyik ilyen kontraktilis szer oxitocin, amely szintén felelős a összehúzódások a méh szülés közben. Ha bármilyen anyag marad a méhben, kaparás (méhkaparás vagy abrasio) szükséges ezen maradványok eltávolításához. Szükség lehet a méhnyak hogy a szülés utáni probléma nélkül elfolyhasson. Nem antibiotikumok enyhe endometritis puerperalis esetén kell beadni.

Ha azonban a gyulladás átterjedt a környező struktúrákra, széles spektrumú antibiotikumok a további terjedés megakadályozására kell használni. Szélsőséges esetekben vérmérgezés (szepszis), véralvadási rendellenességek és többszörös szervi elégtelenség, intenzív orvosi ellenőrzés és a terápia javallt.

  • A hólyag idő előtti repedése,
  • Állandó hüvelyi vizsgálatok,
  • Sebészeti hüvelyi szállítás,
  • Császármetszés,
  • A placenta maradványainak megtartása,
  • A heti folyó torlódása.