A légzési distressz szindróma szakaszai újszülötteknél
A légzési distressz szindróma súlyosságának objektiválása érdekében négy szakaszra osztották. Az I. szakasz a legkönnyebb klinikai képet írja le, a IV. A legsúlyosabb. A besoroláshoz klinikai tüneteket nem használnak, mivel ezek újszülötteknél egyenként változnak.
A stádiumokat kizárólag a röntgen eredmények alapján diagnosztizálják Röntgen. Pontosabban: felmérik, hogy mekkora a már összeomlott alveolusok aránya, amelyek ennek következtében már nem állnak rendelkezésre gázcserére. Mivel egy magasabb fokozat kevesebbet jelent tüdő a szövet még mindig használható, statisztikailag rosszabb prognózisa is van.
Röntgenfelvétel újszülöttek légzési distressz szindrómájának diagnosztizálására
An röntgen elengedhetetlen a diagnózis megerősítéséhez és a betegség stádiumainak további osztályozásához, ezért ezt légzési distressz szindróma gyanúja esetén kell elvégezni. Természetesen a sugárterhelést is figyelembe kell venni. A sugárterhelés azonban ma már meglehetősen alacsony a röntgensugarak esetében, így a diagnózis megerősítésének és a légzési distressz szindróma akkori célzott kezelésének előnye általában nagyobbnak becsülhető.
A szakaszokat az „árnyékolás” mértéke, vagyis az aránya szerint osztályozzuk tüdő szövet, amely fehérnek tűnik a Röntgen kép. Minél fehérebb a tüdő megjelenik a röntgenképen, annál jobban áthatolhatatlan volt a szövet a röntgensugarakkal szemben, mivel már sok összeomlott alveolust tartalmaz, amelyek sűrűbbé teszik a szövetet. Ennek a betegségnek a legmagasabb (IV.) Stádiumát ezért néha „fehér tüdőnek” nevezik.
A légzési distressz szindróma társított tünetei gyermekeknél
Légzési distressz szindróma esetén először a tüneteket veszi észre, amelyek a légzési distresszt jellemzik. Ide tartoznak az orrlyukak, gyorsak lélegző és kékes ajkak vagy nyálkahártyák. Mivel az IRDS gyakoribb a koraszülötteknél, más éretlen jelek is előfordulhatnak a gyermekben, például rosszul fejlett szubkután zsírszövet, egy elégtelenül fejlett immunrendszer vagy lanugo haj, az úgynevezett molyhaj, amely születés előtt hőmérséklet-szigetelésként szolgál.
Légzési distressz szindróma terápiája újszülötteknél
Ideális esetben az IRDS kezelését az anyaméhben kell elkezdeni: Ha koraszülés küszöbön áll, a felületaktív anyag termelését mindig gyógyszeres kezeléssel kell stimulálni. Ezt az adminisztráció végzi glükokortikoidok, molekulák szorosan kapcsolódnak kortizon. Ezek biztosítják, hogy 48 órán belül elegendő mennyiségű felületaktív anyag keletkezzen.
Gyakran ezt a terápiát kombinálják a összehúzódások, ha az összehúzódások már megkezdődtek. Ez elegendő időt biztosít a glükokortikoid hatásának eléréséhez. Ha viszont a már született gyermeknél légzési distressz szindrómát észlelnek, bizonyos azonnali intézkedéseket kell hozni a megfelelő születési központban: Mivel a gyermek tüdejét mindig összeomlik, fenn kell tartani a tüdőben lévő nyomást az arcán szilárdan elhelyezkedő sugárzó maszk segítségével.
Elegendő oxigént kell biztosítani, de nem túl sok, mivel a túl sok oxigén káros az újszülöttekre. Az is megfontolható, hogy a hiányzó felületaktív anyag hozzáadása hasznos-e egyedi esetekben. Ezt aztán folyékony formában közvetlenül a légcsőbe viszik, ahonnan a hörgőkön keresztül elosztható a tüdő alveolusok.
