Ranibizumab: Hatások, felhasználások és kockázatok

ranibizumab A monoklonális antitest gyógyszer osztályba tartozó gyógyszer, amelyet kezelésre használnak makuláris degeneráció.

Mi a ranibizumab?

ranibizumab A monoklonális antitest gyógyszer osztályba tartozó gyógyszer, amelyet kezelésre használnak makuláris degeneráció. A drog ranibizumab egy monoklonális antitest fragmens (Fab). Monoklonális antitestek olyan antitestek, amelyeket egy adott sejtklón termel és csak egy B-limfocitából származnak. Különösen a diagnosztikában, terápia és kutatás, monoklonális immunológiailag aktív fehérjék fontos szerepet játszanak, mert képesek megkötni egy meghatározott számot molekulák. A fiziológiai immunválasz viszont mindig poliklonálisból áll antitestek. A Genentech cég kifejlesztette és forgalmazza a ranibizumab hatóanyagot. A Genentech a svájci Novartis és Hoffman-La Roche gyógyszergyárak leányvállalata. A gyógyszert először 2006-ban hagyták jóvá az USA-ban és Svájcban. 2007-ben az EU Bizottság az EU összes országára jóváhagyta a ranibizumabot. Észak-Amerika kivételével a Novartis továbbra is egyedüli marketingjogokkal rendelkezik. A ranibizumabot az E. coli (Escherichia coli) baktériumból genetikai módosítással nyert rekombináns DNS felhasználásával állítják elő. A ranibizumab a monoklonális antitest fragmense bevacizumab és megakadályozza az újat vér érképződés a szemben. Hasonló szereket egyre gyakrabban alkalmaznak rák terápia.

Farmakológiai hatás

A ranibizumab monoklonális antitestfragmens nagy affinitással rendelkezik, és így kötődik a vaszkuláris endoteliális növekedési faktor A (VEGF-A) izoformákhoz. Úgy tűnik, hogy a VEGF-A a kulcsmolekula az exudatív, az életkorral összefüggő kifejlődésben makuláris degeneráció. A ranibizumab által történő megkötés miatt a VEGFR-1 és a VEGFR-2 receptorok az endoteliális sejtek felületén nem aktiválódnak. Mivel a ranibizumab molekulamérete nagyon kicsi, az összes retinarétegen áthaladva eléri az úgynevezett choroidalis neovascularisationt (CNV). Makula degeneráció esetén ezek a változások általában vérzést okoznak. A ranibizumab megakadályozza a megfelelő receptorok aktiválódását, és ezáltal gátolja a choroidalis neovascularisatio növekedését. A ranibizumab antitestfragmensként csökkenti a kockázatát is gyulladás a retina területén.

Orvosi alkalmazás és felhasználás

A ranibizumab nedves kezelésére szolgál időskori makula degeneráció (AMD). A gyógyszert a diabéteszes látásélesség romlására is használják makula ödéma. Az AMD-ben az úgynevezett choroidalis neovaszkularizációk képződnek a retina alatt, és gyorsan véreznek. Az utolsó szakaszban a retina egyes részei hegesedésen mennek keresztül, ami gyakran alul vérzik hegek. Az AMD gyorsan olvasáshoz vezet vakság. Az olvasási képesség csökken, a kontrasztérzékelés és a színlátás is romlik. A változó fényviszonyokhoz való alkalmazkodás nehéz, ugyanakkor a vakítás érzékenysége növekszik. Súlyosabb esetekben központi látótér-veszteség is kialakulhat. Cukorbeteg makula ödéma a metabolikus betegség összefüggésében alakul ki cukorbetegség mellitus. Ha nem kezelik, ez az ödéma képes vezet súlyos látáskárosodás vagy akár teljes látásvesztés. Mindkét betegség esetén a ranibizumabot a szem üvegtestébe injektálják helyi érzéstelenítés Az adag általában 0.05 milliliter. A kezelés első három hónapjában havonta egy injekciót adnak be. A következő szakaszban a gyógyszert csak akkor adják be, ha a látásvesztés megismétlődik. Cukorbetegekben makula ödémaviszont havonta injekciók a maximális látásélesség eléréséig adják. Mivel csak aszeptikus körülmények között szabad használni, csak szakképzett szakember szemész kell beadni a gyógyszert.

Kockázatok és mellékhatások

Szemproblémák a vantant megpendíti, idegen testérzet, fájdalom, és a vérzés a leggyakoribb mellékhatások közé tartozik. Az intraokuláris nyomás növekedése fejfájás vagy artériás magas vérnyomás a ranibizumab-kezelés alatt is előfordulhat. Ritkán fordulnak elő a szem belsejének fertőzései vagy a retina károsodása. A fertőzés megelőzése érdekében antibiotikus szemcseppek a kezelés után beadható a betegnek. Ritka esetekben a vízesés után alakulhat ki terápia ranibizumabbal. A mellékhatások meglehetősen alacsony aránya ellenére a ranibizumab-kezelést gyakrabban kritizálják. Tanulmányok összehasonlították a két hatóanyagot, a ranibizumabot és a bevacizumab. Megmutatták bevacizumab ugyanolyan hatékony, mint a lényegesen drágább ranibizumab hatóanyag. Ezenkívül a bevacizumab alkalmazása nem jár magasabb kockázattal vagy több mellékhatással, így a drágább ranibizumab alkalmazása valójában nem indokolt.