Traumatológia: kezelés, hatások és kockázatok

A traumatológia (baleseti orvoslás) a tudomány sebek vagy sérülések és kezelésük.

Mi a traumatológia?

A traumatológia (baleseti orvoslás) a tudomány sebek vagy sérülések és azok terápia. A traumatológia a kisebb és nagyobb sérülések kezelésével foglalkozik, de a politrauma. Ez a test különböző részeinek többszörös sérülésének előfordulására utal, amelyek közül legalább az egyik életveszélyes. Ezenkívül a traumatológia nem elhanyagolható szerepet játszik az igazságügyi orvostudományban bekövetkezett testi sérülésekben vagy akár munkahelyi balesetekben is.

Kezelések és terápiák

A „trauma” szó a görögből származik, és valami olyasmit jelent, mint „sérülés” vagy „seb”. Itt a kifejezés mind a káros hatásra utal (például a sokk vagy baleset) és a baleset okozta károk (például hússeb vagy a törött csont). A traumatológia tehát a sérülések előfordulásával, megelőzésével vagy kezelésével foglalkozik, de csak a testi sérülésekre korlátozódik. Az e területre szakosodott orvosokat ezért ortopéd és traumatológiai sebészeknek hívják. Trauma orvosoknak kell biztosítaniuk elsősegély baleset helyszínén, és ők is felelősek sokk kezelés, valamint sebészeti ellátás. Ilyen helyzetekben gyors intézkedésre van szükség: az orvosnak képesnek kell lennie felmérni, hogy az áldozat élete veszélyben van-e, mit kell először tenni, vagy hova kell szállítani a sérültet. Azok a betegek, akik ún politrauma, azaz a test különböző régióinak többszörös sérülése különösen veszélyeztetett. A politrauma okozhatja például egy autóbaleset, ami vezet életveszélyes szövődményekig. Ehhez egy nagy tapasztalattal rendelkező csapatra van szükség, ahol több szakterület orvosai döntően együtt dolgoznak itt. Az EU - ban a betegek gondozására is magas követelményeket támasztanak sokk szoba, ahol általában legalább három orvosból álló állandó csapatok vannak. A sokktermi csapatot elsősorban instabil mellkas, nyitott koponyasérülések, légzési rendellenességek, égések, amputálás kettőnél több sérülés vagy törés csontok. Először is ezért fontos az akut fenyegetés elhárítása, majd a betegeket utólag ellátják a intenzív osztályon. Ezt gyakran további kórházi áthelyezés követi, több hét vagy hónapon át tartó rehabilitációra van szükség, különösen többszörös sérülések esetén. Ezenkívül az érintetteket is gyakran kell ellátni AIDS vagy protézisek, vagy pszichológiai támogatást igényelnek.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

A vizsgálat ezért mindig az egész embert vagy annak sérüléseit átfogja, és magában foglalja az esetleges korábbi betegségeket is. Könnyű sérülések esetén az orvos csak arra szorítkozik, ami a diagnózishoz szükséges és megfelelő terápia. A baleset helyszínén az első lépés a beteg tudatszintjének ellenőrzése, keringés és a lélegző, valamint a medencét, a végtagokat és a gerincet is vizsgálják. A végtagok sérülése esetén vér keringés, különösen az érzékenységet és a motor működését is ellenőrzik. Kísérő intézkedésként a vér minta ajánlott a későbbi laboratóriumi vizsgálatokhoz is, valamint tetanusz profilaxis. Súlyosan sérült betegeknél életfontosságú funkciók biztosítottak és minden műtét elvégezhető intézkedések amire szükség lehet, párhuzamosan hajtják végre, a létfontosságú funkciókat az úgynevezett ATLS protokoll szerint értékelik. A trauma utáni második – negyedik nap nagyon instabil szakasz, amelyben nem szabad kiterjedt műveleteket végrehajtani. Az átfogó diagnózis vagy a későbbi rehabilitáció garantálása érdekében a klinikákon széles körű képalkotó diagnosztikai eljárások állnak rendelkezésre. Ezek tartalmazzák:

Ezenkívül lehetőség van egy csontváz előadására is szcintigráfia (képalkotó nukleáris orvosi eljárás a csontváz vizsgálatára), angiográfia (diagnosztikai képalkotási eljárás a vizualizáláshoz) vér hajók), flebográfia (a kar vagy láb kontrasztanyagokat használó vénák) vagy MRI (mágneses rezonancia képalkotás). Ha a mellkas instabil, spirális CT-t kontrasztanyaggal és háromcsatornás EKG-t is végeznek a sokkteremben. Ha a sérültek a koponya-agyi trauma, a motoros funkció, a pupilla funkciója vagy a tudatosság ismételt dokumentálása történik; az eszméletlen betegeket gyakran intubálják megfelelő szellőzés. Ezenkívül ki kell zárni az életveszélyes kismedencei sérülést, vagy meg kell vizsgálni a medence stabilitását. Ebben az összefüggésben a számítógépes tomográfia vagy a kismedence áttekintését gyakran végezzük. Külső sérüléseket vagy hematomákat keresnek a hasban és a száron is. Ezenkívül a gerinc története nagyon fontos. Ha gerincsérülés van jelen, akkor a kép stabilizálása után képalkotó eljárás segítségével tisztázzák keringés. A lehetséges töréseket megfelelő radiológiai eljárásokkal azonosítják, és az alapdiagnosztika magában foglalja a kéz klinikai értékelését is. Ebben az esetben, ha kézsérülés gyanúja merül fel, an Röntgen vizsgálatot végeznek a diagnózis érdekében. Ha érrendszeri sérülés áll fenn, az illetékes orvos duplex vagy Doppler ultrahangvizsgálatot végez.