Meghatározás
A timpan effúzió a folyadék nem fiziológiai felhalmozódása, amely a középfül és megnövekedett nyomáshoz vezet. Ott van egy levegővel töltött üreg a dobhártya és a a belső fül, amely részben felelős az egészséges hallásért. Súlyos folyadékok ill vér és a genny különféle okokból felhalmozódhat itt és dobhártyát képezhet. Vannak akut és krónikus formák. A Timpani effúzió a leggyakoribb kísérő tünet gyermekkor megfázás, de az okok sokfélék lehetnek.
Okok
Az akut timpan effúzió leggyakoribb oka az egyszerű megfázás, amelyben a nyálkahártya fokozott szekréciót produkál. Hasonlóképpen, az Eustachianus-cső, amely összeköti a középfül a nasopharynxszel és kiegyensúlyozza a középfülben lévő nyomást, meghatározó szerepet játszik a dobfúzió kialakulásában. Ha rosszul van elhelyezve, akkor a középfül dobhúzódást okozhat. Különösen gyermekeknél megnagyobbodott garatmandula (adenoid) vagy polipok ebben az összefüggésben a dobfúzió okai. Ezenkívül a középfül gyulladása dobhártya-effúziót okozhat, amely kezeletlenül krónikussá válhat.
Diagnózis
A dobfúzió diagnózisát viszonylag könnyű megállapítani. Ez otoszkópiával kezdődik, amelyben a dobhártya értékelhető. A dobfúvás átcsillanhat a dobhártya és a folyadék típusától függően különböző színeket mutatnak.
Ezenkívül a timpanometria megkönnyítheti a dobhullás diagnosztizálását a dobhártya mobilitásának vizsgálatával. A hallásvizsgálat természetesen része a fül szinte minden vizsgálatának, és vezetőképességet mutat halláskárosodás. Ha a dobfúzió beigazolódik, a diagnózist ki kell terjeszteni az okok további kutatásával, például az adenoidok kimutatására.
Tünetek
A dobpanás számos tünetet okoz. A beteg tompa, elnyomó érzést észlel az érintett oldalon, mintha nedvszívó pamut ragadt volna a hallójáratba. Fájdalom általában csak kifejezett, hosszan tartó dobhártya-effúzió után vagy a középfül gyulladásával összefüggésben fordul elő. Egyéb tünetek közé tartozik a csökkent hallás és egyes betegeknél a fokozott szédülés.
