Meghatározás
A dobhüvely egy kis cső, amelyet a dobhártya amely kapcsolatot teremt a külsõbõl hallójárat hoz középfül. Átvitt értelemben biztosítja, hogy lyuk legyen a dobhártya egy bizonyos ideig. Különböző anyagokból készülhet, például szilikonból vagy titánból, attól függően, hogy mire van szükség. A dobhártya terápiás célja, hogy a váladék kiürülhessen a középfül és így biztosítja a jó szellőzés a dobüreg. A gyulladásos vagy sérülésekkel kapcsolatos folyamatok gyógyulása a középfül így elősegítik.
Mikor kell timpani tubus?
A váladék bármilyen felhalmozódása a középfülben jelezheti a dobcsövet. Ez leggyakrabban a középfül gyulladásában fordul elő. A cső behelyezésének döntése elsősorban a felhalmozódott folyadék mennyiségétől és kevésbé a szekréció típusától függ.
Az orvosi vizsgálat során ezt a dobhártya. Minél több váladék gyűlt össze a középfülben, annál jobban elhajlik a dobhártya a vizsgáló irányába. A kifelé kidudorodó dobhártya tehát azt jelzi, hogy a középfülben a nyomás túl magas, amit egy dobcső segítségével lehetne enyhíteni.
A vizsgáztató számára további jelzés a „kalapácsfogantyú”, amely a dobhártya közepén helyezkedik el, a csontcsontok részeként. Ha a folyadék szintje meghaladja ezt az anatómiai struktúrát, legkésőbb akkor mérlegelni kell a dobcső jelzését az érintett személy tüneteivel kapcsolatban. Mivel a dobhártya szintén pergamenszerű, mind a mögötte levő struktúrák, mind a váladék jellege kitalálható.
A sárga-fehér váladék gyulladásos folyamatokat jelez a genny a képződés és a vöröses váladék véres folyadékfelhalmozódást jelez. Ez a két váladékszín néha egy dobcső jelenlétét is jelzi, mivel a gyulladás terjedhet felé a belső fül és a vér eltömítheti a csontokat. Ebben az esetben azonban az ENT orvosának pontos értékelésére van szükség.
