Posztiszometrikus Pihenés (PIR) egy fizioterápiás technika a reflektorilag feszült izmok ellazítására. Trauma, azaz sérülés után, de műtét után is, izmaink a tónusuk, azaz a feszültségük növelésével és az érintett területen történő mozgásképességük csökkentésével akarják megvédeni az érintett területet.
Gyakran fontos a korai mozgósítás biztosítása és a mobilitás elősegítése a sérült területen. Ennek elérése érdekében a Postisometric Pihenés (PIR) ellazíthatja a hipertóniás izmokat és növelheti a mozgás tartományát. A technika azon a feltételezésen alapul, hogy miután egy izom izometrikusan megfeszült, elveszíti hangját a kikapcsolódás fázis és a mozgástartomány megnő.
A posztizometrikus relaxációt (PIR) a beteg egyedül végezheti bizonyos izomcsoportok esetében. Általában azonban a terapeutának szüksége van a megfelelő ellenállások és parancsok beállítására. A technika különösen alkalmas a korai mozgósításra, amikor még van védőfeszültség. Az izometrikus feszültség miatt még kis mozgásamplitúdók is kidolgozhatók. Biztosítani kell, hogy az izometrikus izomfeszültség egy ellenállás ellenében zajlik, és így a sérült szerkezet kellően stabilizálódjon!
Implementáció
A posztizometrikus relaxáció megvalósítása viszonylag egyszerű. A betegnek mindig olyan kényelmes kiindulási helyzetben kell lennie, amelyben kevésnek vagy egyáltalán nem érzi magát fájdalom amint lehet. A fájó izom elkerülhetetlenül további védelmi feszültséget fog kialakítani, ezért kontraproduktív a gyakorlat sikeréhez.
A gyakorlatot olyan helyzetből indulják ki, amelyben a beteg mozgásának vége jelenleg van, de még nem érez semmit fájdalom. Ekkor a terapeuta ellenállást állít fel az ellazítandó izomnál, és arra kéri a beteget, hogy mozgás nélkül feszüljön meg az ellenállás ellen. Az izom állandó hosszúságú - mozgás nélküli - megfeszülését izometrikusnak nevezzük.
A feszültséget körülbelül 5-10 másodpercig tartják, majd a terapeuta arra kéri a beteget, hogy oldja fel a feszültséget és lazítsa meg az izmot. A relaxációs szakaszban a terapeuta most passzívan kiterjesztheti a mozgás tartományát a nyújtás az ellazult izom. Ha ellenfeszültség van, ill fájdalom, elérte az új mozgástartományt.
Újabb munkamenet indítható. Ha több mozgás után sem lehet további mozgástartományt kidolgozni, az újonnan megszerzett helyzetet stabilizálni kell. Ha lehetséges, ez a robbantandó izom ellenfelének megfeszítésével történik. A feszültség izometrikus / koncentrikus is lehet, ha ellenállást helyezünk a rendszerbe nyújtás irány, vagy különc. Az ellenfél megfeszül, és csak nagyon lassan szabad kiszorítani az új helyzetből - az excentrikus izomaktivitás az izom lassú, ellenőrzött meghosszabbítását írja le.
