Tünetek | Gyulladás vastagbél

Tünetek

Az októl függően a gyulladás jelei vastagbél különböznek egymástól. Legtöbbjüknek van hasmenés és a hasi fájdalom közös. A különböző kórokozók által okozott fertőző gyulladás csíra általában órákkal a bevétel után kezdődik, pl. a csírát tartalmazó étel hányinger, majd hasmenés és hányás.

Láz kísérheti ezt. Ezek a tünetek általában néhány napon belül önmagukban eltűnnek. Vakbélgyulladás általában szúrással vagy nyomással kezdődik hasi fájdalom a köldök körül, amely ezután jellemzően a jobb alsó has felé mozog.

Divertikulum gyulladása (lat .: diverticulitis) általában azzal nyilvánul meg hasi fájdalom az érintett területen, általában a has bal alsó részén, ahol a legtöbb diverticula található. Ezeket a gyulladásokat kíséri láz és gyakran vér az érintett személy székletében található.

A krónikus gyulladásos bélbetegség általában csak annak során ismerik fel. A feltűnő jelzés gyakran tartós hasmenés, amely a colitis ulcerosa tartalmazhat vér. -ban Crohn-betegség, vér gyakran nem látható.

Az a krónikus gyulladásos bélbetegség, hasmenés gyakran colicky, azaz duzzanat és dekongesztáció kíséri, hasi fájdalom és láz. A tünetek mértéke a bélgyulladás mértékétől függ, amely a betegség folyamán folyamatosan változhat. A bélsejtek tartós gyulladása miatt működésük korlátozott, a test tápanyaghiánya következtében fogyás és hiánytünetek jelentkezhetnek.

A gyomor-bélgyulladás összefüggésében fellépő gyulladás általában néhány napon belül, legfeljebb két héten belül véget ér. A legtöbb esetben nem szükséges gyógyszeres terápia. Mivel az esetek többségét az okozza vírusok, antibiotikumok ritkán szükségesek, és csak akkor alkalmazhatók, ha a bakteriális ok bizonyított.

Minden esetben fontos a hasmenés okozta folyadékvesztés és a fontos sók elvesztése a szervezetben. Ez a veszteség totálhoz vezethet kiszáradás és extrém esetekben életveszélyes lehet. Különösen a csecsemőket és az idős embereket fenyegeti kiszáradás elég gyorsan.

Kórházi tartózkodásra van szükség a folyadék- és sóveszteség kompenzálásához, a folyadéknak a szervezet érrendszerébe történő közvetlen beadásával, az úgynevezett „csepegtetéssel”. A kórházon kívül fontos, hogy a kellő mennyiségű ivás mellett a lehető legkisebb legyen a folyadékveszteség. Tea, ebben az esetben gyógyteák, például fekete tea vagy kamilla tea, különösen alkalmasak erre a célra, mivel állítólag további nyugtató hatást gyakorolnak a gyomor-bél traktusra.

A Cola erre a célra is nagyon jól alkalmazható, mivel magas cukortartalma emellett elősegíti a folyadékok felszívódását a szervezetben. An vakbélgyulladás csak eltávolítással kezelhető véglegesen. Ha a gyulladás jelei kevésbé hangsúlyosak, akkor az alatt is lehet várni fájdalom terápiát, hogy meggyógyuljon-e önmagától.

A gyulladás ezután bármikor újból megjelenhet, majd műtétre van szükség. A krónikus gyulladásos bélbetegségeket nehezebb kezelni, és csak a legritkább esetben gyógyítható meg. Nem ritka, hogy a krónikus gyulladásos bélbetegség hogy egész életen át tartó gyógyszeres kezelést igényeljen.

A gyulladás csökkentése érdekében kortizon vagy a terápiát olyan gyógyszerekkel, amelyek elnyomják a immunrendszer, például a mezaszalazint, gyakran használják. Ezt nagyon jól tolerálhatónak tekintik, és kúpként kapható. Súlyos rohamok esetén az úgynevezett készítmény azathioprin szintén használható.

Ennek erős gátló hatása van az emberre immunrendszer. Csak több hónapos használat után lép életbe, és számos mellékhatása van. A visszaesés megelőzése érdekében gyakran az egyik gyógyszer kis adagját kell tartósan bevenni. Nem gyógyszeres intézkedésként fontos a kiegyensúlyozott egyensúly biztosítása. diéta és kerülni kell az intoleranciát okozó ételeket.

A visszaesés idején könnyű, alacsony rosttartalmú étel ajánlott. Súlyos eseteiben colitis ulcerosa szükség lehet a vastagbél műtéti úton, hogy megakadályozzuk a vastagbél falának megrepedését egy súlyos gyulladás miatt. Ban ben Crohn-betegség az egyik sokkal vonakodóbb a bél egyes részeinek potenciális eltávolításától, mivel a gyulladás a bél minden részét érintheti, és csak bizonyos bélmennyiségek eltávolítása kompatibilis a megfelelő emésztéssel.

A divertikulum kezelése a gyulladás mértékétől függően változik. Ha a gyulladás enyhe, azzal kezelhető antibiotikumok és gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Az érintett személyek rendszeres bélmozgással, alacsony rosttartalmú ételekkel és elegendő folyadékbevitellel pozitívan befolyásolhatják a gyulladás gyógyulását.

Súlyosabb gyulladás esetén kórházi tartózkodás feltétlenül szükséges. Annak érdekében, hogy ne terhelje a beleket, teljes étkezési szabadságot határoznak meg ott és tovább antibiotikumok, fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentő gyógyszereket adnak be. Ha azonban fennáll a bélfal felszakadásának veszélye, a divertikulumot műtéti úton kell kezelni.

A sürgősségi műtétet azonban el kell kerülni, és a gyanús divertikulákat gyulladásmentes időközönként el kell távolítani. A diagnózis gyomor influenza gyakran egyértelműen megállapítható a beteg kihallgatásával. A legtöbb esetben nincs szükség további vizsgálatra, mivel a fertőzés önmagában gyógyul, függetlenül az azt kiváltó csírától.

Csak különleges esetekben szükséges a csíra kimutatása, és ez a székletminta laboratóriumi mikroszkópos vizsgálatával végezhető el a csírához igazított speciális terápia megkezdése érdekében. Sajnálatos módon, vakbélgyulladás csak a művelet során lehet egyértelműen azonosítani. Azonban egy ultrahang vizsgálat, valamint a vérvizsgálat információt nyújthat a valószínűség becsléséhez.

Betegeknél diverticulitis, az interjú mellett a fizikális vizsgálat végzik, amelynek során tapintható a bél érintett részének keményedése. Ezenkívül olyan eljárások, mint a röntgen, ultrahang vagy a számítógépes tomográfia (= CT) feltárhatja diverticulitis és akkor a diagnózis felállítható. Ezekben az eljárásokban gyakran jól láthatóak a képeken gyulladások, megvastagodások, sacculációk vagy akár bélrepedések.

Nem utolsósorban krónikus gyulladásos bélbetegségek vagy diverticula esetén, kolonoszkópia meghatározó jelzést ad az ok felkutatásában. A diverticula esetében azonban csak időközönként megengedett gyulladás nélkül. A csőben lévő kis kamerával lehetővé válik a krónikus gyulladásos bélbetegségek gyulladt területein a bőrpír és a fehéressárga bevonatok kimutatása. Az utolsó bizonytalanságok az a során is tisztázhatók kolonoszkópia kis mintavétellel (= biopszia) és mikroszkópos vizsgálat. A krónikus gyulladásos bélbetegség diagnózisát azonban csak akkor lehet véglegesen felállítani, ha a gyulladás minden egyéb okát, például a bakteriális fertőzést kizárták.