Tünetek
Carpalis alagút szindróma kompressziós szindróma medián ideg a carpus területén. Ezt a területet carpalis alagútnak hívják. Különböző csontos és izmos szerkezetek, valamint egy szalag határolja.
A szóban forgó ideg végigfut rajta, amely többek között motoros és érzékszervi információkkal látja el a kéz egyes részeit. A bebörtönzés a kéz motoros és érzékeny funkcióinak elvesztéséhez és korlátozásához vezet. A tünetek jobb megértése érdekében célszerű többet megtudni a betegség funkcióiról és feladatairól medián ideg.
Ez az ideg táplálja az első három ujjat, azaz a hüvelykujjat, a középsőt ujj és mutatóujj, részenként motoros funkciókkal és a bőr ezen a területen érzékeny. Érzékeny ellátás esetén a tünetek nagyon jellegzetes kudarcot mutatnak. Az ideg ellátja a hüvelykujj felőli tenyér, az első három ujj és a gyűrű bőrét ujj a hüvelykujj oldalán.
A kéz hátulján ellátja az első három ujj végső falangjait és kis mértékben a gyűrűt ujj. -ban carpalis alagút szindróma, a fent említett gondozási terület érzékeny érzékszervi hiánynak és még a bőr zsibbadásának van kitéve. A súlyosság mértéke a tömörítés mértékétől függ.
Ezenkívül az ököl bezárása nehezebb carpalis alagút szindróma mert az izmok már nincsenek megfelelően beidegezve. Nagyon markáns tünetek és messze előrehaladott kompressziós szindróma esetén az úgynevezett „eskü-kéz” fordul elő, amikor a beteget ökölbe szorítására kérjük. A hüvelykujj, a mutató- és a középső ujj már nem hajlítható meg teljesen, és mindig kinyújtott helyzetben vannak.
Bár ez a klinikai kép nagyon tömör, nem mindig felel meg a valóságnak. A legtöbb esetben csak a beteg motoros képességei és ereje korlátozottak olyan mértékben, hogy már nem képes olyan erőteljesen becsukni az öklét. Tárgyak vagy fizikai tevékenységek hordozása, amelyek főleg a thumbs, az érintettek számára egyre nehezebb. Az imént leírt kudarcok a medián kompressziós szindróma klinikai teljes képét mutatják.
A csípés elején olyan tünetek, mint a diffúz fájdalom és a kényelmetlenség érzése (elalvás, kialakulás) főleg a csukló megterhelése alatt és után jelentkezik. Az fájdalom elsősorban a kezét érinti, de a karba is sugárzik. A növekvő tömörítéssel a panaszok éjszaka, végül napközben nyugalmi állapotban is jelentkeznek.
Az izmok csökkent ellátottsága miatt úgynevezett sorvadás, izomsorvadás alakul ki bennük. A hüvelykujj golyója ellaposodik vagy horpadássá válik. Ez kívülről látható és érezhető.
A további folyamán a idegkárosodás, a megragadásban gyengeség jelentkezik, amely kezdetben főleg reggel, de aztán nappal is jelentkezik. Végül a finom motorikus képességek is szenvednek a medián ideg. A tömörítés ezen szakaszában a fájdalom ismét csökken, mivel a fájdalomrostok is elpusztulnak.
A carpalis alagút szindróma diagnózisa először különféle tesztek, például Phalen-teszt, carpalis kompressziós teszt vagy Hoffmann-Tinel jel segítségével készülnek. A carpalis alagút szindróma gyanúja esetén alkalmazott diagnosztika megértése érdekében először meg kell érteni az okot: A középső ideg túlzott összenyomódása a csukló duzzadást okoz, és nem képes továbbítani az idegimpulzusokat a agy kellően. A középső ideg felelős a kéz nagy részeinek érzékeny és motoros ellátásáért.
A carpalis alagút szindróma jelenlétének megállapítása érdekében viszonylag könnyű egymás melletti összehasonlításban mérni a középső ideg idegvezetési sebességét. Ehhez kis elektródákat rögzítenek a alsókar és elektromos impulzust alkalmaznak a könyök szintjén. A mérés és az oldalsó összehasonlítás másrészt információt nyújt a funkcionális rendellenesség jelenlétéről.
Ha - mint sok esetben szokásos - nem lehetséges az oldal összehasonlítása, mivel a carpalis alagút szindróma mindkét oldalon jelen van, az izom- és csukló segítségével még vizsgálható ultrahang. Erre a célra a fej az ultrahang eszköz kerül a csukló és a kar keresztmetszete látható. A képen az egyes izmok láthatók, hajók és a idegek amelyek a vizsgált terület mentén futnak.
A medián ideg és a közeli struktúrák összehasonlítása lehetővé teszi következtetések levonását az ideg esetleges duzzadásáról. Végül a carpalis alagút szindróma diagnózisa természetesen klinikai vizsgálattal is elvégezhető, amelynek során megvizsgálják a különböző tüneteket, és intenzíven kutatják az okokat. A carpalis alagút szindrómáját például számos tényező elősegíti.
Terhességek után viszonylag jellemző, hogy a hormonális változás miatt carpalis alagút szindróma szenved egyensúly. Azonban, elhízottság, trauma vagy ödéma a csukló területén szintén jelezheti a carpal tunnel szindrómát - a mozgáskorlátozás további jelenlétével és zsibbadás a kézben. A diagnózist azonban nem nehéz felállítani.
Továbbá, mivel a vizsgálathoz nincs szükség különösebben szokatlan felszerelésre, a vizsgálat általában előzetes egyeztetés nélkül is elvégezhető. A vizsga általában fél órán belül befejeződik. A carpalis alagút szindróma vizsgálatára különféle klinikai tesztek léteznek: A feltalálójáról, George Phalenről elnevezett „Phalen teszt” nagyon könnyen elvégezhető: a beteg legfeljebb egy percig hajlítja a kezét, hogy ellenőrizze, van-e ilyen. az érzékelés elvesztése az ujj területén.
Ha a Phalen-teszt pozitív, ez a carpalis alagút szindrómájának jele. Egy másik teszt a karpális kompressziós teszt, amelynek során a vizsgáló mindkettővel nyomást gyakorol a csukló közepére thumbs. Rövid idő elteltével a vizsgabiztos abbahagyja a nyomás alkalmazását, és - mint a phalen-tesztnél - meghatározzák az érzékelés elvesztését a kézben.
Ez az érzésvesztés paresztézia néven is ismert, és a mindennapi orvosi gyakorlatban „Hoffmann-Tinel jel” néven ismert. A Hoffmann-Tinel jelet ezért a carpalis alagút szindrómájának jelzésének is tekintik. A fent említett vizsgálatok nagyon egyszerűek, és orvosi segítség nélkül is elvégezhetők, például a házastársával együtt. Ha azonban carpalis alagút szindróma gyanúja merül fel, orvoshoz kell fordulni a végső diagnózis és kezelés érdekében.
Bár a carpalis alagút szindróma nem diagnosztizálható egy Röntgen vizsgálat, ez a vizsgálat mégis hasznos. A carpalis alagút szindrómához kapcsolódó egyéb betegségeket gyakran találnak (pl arthrosis az hüvelykujj-nyereg ízület). A legtöbb esetben a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) nem hasznos.
Csak a daganat konkrét gyanúja esetén hasznos ilyen komplex vizsgálat. A carpalis alagút szindróma nem mindig igényel műtétet. Az úgynevezett korai stádiumokban a B6-vitamin beadása gyakran elegendő.
Bizonyos körülmények között a terápiát tovább fokozhatja egy speciálisan adaptált éjszakai pozicionáló sín. Abban az esetben, ha a fájdalom középtávon nem javul, és megelőzhető a idegek, fontolóra kell venni a műtétet. Gondosan mérlegelni kell azt a döntést, hogy a műtét megfelelő-e vagy sem.
Ebben tapasztalt idegspecialista (neurológus = neurológiai szakorvos) vagy kézsebész segíthet. A carpalis alagút szindróma a idegek és a vér hajók a csukló területén. Ezt a tömörítést elősegíti a kezek meghajlítása, például megfogáskor vagy emeléskor.
Kezdetben lehet „rázni” a kezeket, hogy megszabaduljon a bosszantó bizsergéstől, de előrehaladott stádiumokban ez alig nyújt enyhülést. Ha a carpalis alagút szindróma még nincs túl előrehaladott állapotban, akkor a műtét mellett az immobilizáció révén konzervatív terápia is alkalmazható. A cél az idegekre nehezedő nyomás csökkentése és vér hajók a csuklóban.
Erre a célra többféle sínrendszer létezik, amelyek megrántják és rögzítik a kezet. A sín és a kötés elvben nem funkciójukban különbözik, hanem anyagukban és viselési kényelmükben. Minden gyártó természetesen különböző előnyökkel hirdeti termékét, de végül természetesen a beteg saját döntése, hogy kötést vagy sínt választ.
Különböző modellek kipróbálhatók a szaküzletekben. Lehetséges külön-külön is adaptálni őket. Fontos azonban megbizonyosodni arról, hogy - függetlenül attól, hogy végül melyik típusú rögzítést választják - a sín eredeti célját ne felejtsék el.
A csukló rögzítése elkerülhetetlenül kényelmetlen, mivel korlátozza a beteg fiziológiai mozgásszabadságát. A síneknek az az előnye, hogy tépőzárral könnyen eltávolíthatók, és az alatta lévő terület lemosható. Ezenkívül a szilárd szilárd műanyag lemezek megvédik a csuklót a külső behatásoktól.
Fennáll azonban annak a kockázata, hogy a sínt nem kellően következetesen viselik, és hogy a könnyű eltávolítás lehetősége súlyosbíthatja a carpalis alagút szindrómáját. A kötszerek viszont szorosan befogják a csuklót, és az integrált szövetpárnák révén védik a külső behatások okozta sérülések ellen. Ha egy merev műanyag lemez túl kényelmetlen a szilánkosodáshoz, akkor a kötés minden bizonnyal jó ötlet.
A kötés kiválasztásakor azonban szem előtt kell tartani, hogy ez nem „kiegészítő”, hanem olyan orvosi termék, amelynek egy bizonyos célt is ki kell töltenie. Sem a kötésnek, sem a sínnek nem szabad olyan szorosan illeszkednie, hogy az fájdalmat vagy további zsibbadást okozzon. A csukló immobilizálásának azonban elsődleges fontosságúnak kell lennie, mivel a carpalis alagút szindróma további romlása általában csak műtéttel kezelhető.
A carpalis alagút szindróma terápiát igényel, mivel a idegkárosodás haladhat, különösen, ha súlyos és a tömörítés sokáig fennáll. Általában a konzervatív terápia elegendő lehet enyhe kompresszióhoz és enyhe tünetekhez. Ez magában foglalja a kéz gyengéd intézkedéseit és immobilizálását, amely például sínnel, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel érhető el.
Ha a tünetek továbbra is fennállnak, vagy az ideg összenyomódása már előrehaladott állapotban van, műtéti kezelésre van szükség. A carpalis alagút szindrómában két általános műtéti módszert alkalmaznak. A következőkben a műtéti terápia eljárásait, szövődményeit és posztoperatív kezelését ismertetjük részletesebben.Kárpát-alagút szindróma műtét egy viszonylag problémamentes, gyors eljárás, és ritkán társul szövődményekkel.
Emiatt a műtétet általában regionális érzéstelenítésben hajtják végre, így a beteg az egész eljárás során tudatos, míg a fájdalom megszüntetése csak a karban történik. Alternatív megoldás a helyi érzéstelenítő eljárás közvetlenül a karot ellátó idegfonaton. Az idegfonat áthalad a hónaljon, és általában bármilyen probléma nélkül érzésteleníthető ultrahang eszköz.
Általános érzéstelenítés számára nagyon szokatlan carpalis alagút szindróma műtétazonban általában akkor alkalmazzák, amikor a beteg nagyon aggódik az eljárás miatt. A művelet végrehajtható nyitva vagy endoszkóposan. A nyílt sebészeti technikával a sebésznek közvetlen látása van a műtéti területen.
Először egy kis bőrmetszést végeznek körülbelül a csukló tenyéres oldalán. Palmar jelentése: „a tenyerével szemben”. A bemetszés a csukló mentén halad és körülbelül 3 cm hosszú.
A sebésznek ügyelnie kell arra, hogy ne vágjon túlságosan a hüvelykujj vagy a kisujj oldalára, hogy ne sértse meg a fontos idegeket. Különösen a kisujj oldalon kell körültekintően eljárni, mivel itt található az úgynevezett Guyon-féle doboz. Ez egy anatómiai terület, loge, amelyben a fontos ulnar ideg található.
Ellátja a kéz és a bőr izmait, néha érzékenyen. Elvileg a sebész változtathatja a metszés technikáját a műtét során, pl. A rövid metszési technika is létezik. Végül azonban az a szalag, amely üregesen határolja a carpalis alagutat, és átível a carpalon csontok minden műveletnél le kell vágni.
Ezt a szalagot retinaculum musculorum flexorumnak hívják. Az ínszalag megszakadása azonnali nyomáscsökkenéshez vezet a carpalis csatornában és következésképpen a tömörített középideg helyreállításához vezet, feltéve, hogy a károsodás nem haladt túlságosan. Magára az idegre nincs szükség további műtéti beavatkozásra.
Ez a művelet rutinos eljárás a kézsebészek számára, és általában komplikációk nélkül hajtják végre. Az endoszkópos eljárás során a sebésznek közvetett nézete van a műtéti területen. Az endoszkópon keresztül látja.
A művelet menete megegyezik a nyitott technikával. Úgy tűnik azonban, hogy ez az eljárás kényelmesebb a betegek számára a kevesebb hegfájdalom miatt. Másrészt a szövődmények aránya magasabb lehet.
A carpalis alagút szindróma műtéti kezelése sok tényezőtől függ. Egyrészt az orvos eljárása és tapasztalata játszik nagy szerepet. Másrészt a páciens egyéni anatómiai körülményei mindig fontosak.
Általánosságban elmondható, hogy a bonyolult carpalis alagút szindróma-művelet alig tart tovább néhány percnél. A műtét befejezése után a beteg egy ideig a gyakorlatban marad megfigyelés céljából. Annak biztosítása érdekében, hogy a műtéti seb szövődmények nélkül gyógyuljon, a csukló szilárd kötésben marad, vagy akár a vakolat leadva a következő 7-10 napban.
Körülbelül 8–14 nappal a műtét után eltávolítják a szálakat. Körülbelül 6 héttel a műtét után a legtöbb esetben alig marad heg. A kéz mozgatása lehetséges, és a műtét utáni első hetekben is ajánlott, de a jó terhelés biztosítása érdekében a könnyű terheléstől többet is el kell kerülni. sebgyógyulás.
Általában a műtét során általában előforduló szövődmények, például műtét utáni vérzés és fertőzések meglehetősen ritkák. Nagyon ritka esetekben előfordulhat úgynevezett algodystrophia, amelyet erős fájdalom jellemez. A túl kicsi bőrmetszések komplikációkhoz vezethetnek a műtét során, mivel az elválasztandó szalag (Retinaculum musculorum flexorum) nem osztható fel teljesen.
Ezen túlmenően a szövődmények kockázata nagyobb az endoszkópos eljárásoknál, mint a nyílt műtéti technika esetén. Másrészt ebben az esetben a hegek gyorsabban gyógyulnak. Szükség lehet az endoszkópos eljárás során a nyílt technikára való áttérésre a bonyolult anatómiai állapotok miatt.
Összességében azonban ezek alacsony kockázatú és kevés komplikációval járó műveletek. A hosszú távú siker szintén nagyon jó. A legtöbb beteg nagyon elégedett azzal, hogy a műtét után panaszmentesen fordul elő. Például több más betegség van cukorbetegség, reuma or arthrosis, annál rosszabb a műtéti eredmény.
Fájdalom esetén fájdalomcsillapító gyógyszer szedhető. A hűsítés segít a duzzanat és a fájdalom ellen is. A kezet nem szabad teljesen mozdulatlanná tenni, hanem kissé mozgatni, hogy elkerüljük az ízületek merevségét.
Az első hetekben azonban kerülni kell a túlterhelést és a nehéz fizikai aktivitást. A műtét elvégzése után a beteg egy ideig a gyakorlatban marad megfigyelés céljából, például a mellékhatások kizárása érdekében az érzéstelenítést. Mivel a hatása az érzéstelenítést akár több óráig is eltarthat, a választott érzéstelenítés típusától függően nem ajánlott, hogy egyedül menjen haza, vagy akár autóval is vezessen utána.
Ezenkívül a műtéti seb problémamentes gyógyulása csak akkor garantált, ha a következő 7 - 10 napban megkímélik a kezét, így emiatt sem ajánlott az önálló vezetés a műtét utáni időre. Mint minden műveletnél, hegproblémák is előfordulhatnak. Ezenkívül a műtétet követő első hat hónapban csökkenhet az erő.
A legritkább esetben lehetőség van algodistrófia kialakulására. Ez az algodystrophia magában foglalja mind a motoros, mind az érzékeny rendellenességeket. A homeopátiás gyógyulási megközelítések önmagukban kizárják a carpalis alagút szindróma hagyományos gyógykezelését.
Az ottani betegeknek gyakran nem javasoljuk a műtétet, és javasolják alternatív módszerek, például masszázs, akupunktúra és egy csontkovács által végzett kezelés. Általában nincs semmi baj masszázs, de akupunktúra vagy a csontkovács által végzett kezelés szintén enyhítheti a tüneteket. Kérdéses azonban, hogy az ilyen módszerek valóban hatékonyak-e, különösen a fejlett idegtömörítés esetén.
Nem tudják végleg megszüntetni a tömörítés okát, nevezetesen a carpalis alagút szűk keresztmetszetét. Továbbá a növényi alapon előállított homeopátiás gyógyszereket, amelyek gömbök, cseppek vagy kenőcsök formájában állnak rendelkezésre, homeopátia. Az ajánlott gyógymódok a következők Árnika D4, Ruta D4 és Hekla láva D4. Van egy komplex gyógyszer is, Traumeel® néven. Ez mind kenőcsként, mind tabletta formájában kapható.
