Meghatározás
Tüdőgyulladás az akut vagy krónikus gyulladás tüdő szövet (tüdőgyulladás). A gyulladás az alveolusokra korlátozódhat (alveoláris tüdőgyulladás) vagy a tüdő tartószerkezet (interstitialis tüdőgyulladás). Természetesen vegyes formák is előfordulhatnak.
Ha a gyulladás túlnyomórészt az alveolusokban megy végbe, akkor gyakran tipikus tüdőgyulladásnak nevezik, amelyet olyan klasszikus tünetek jellemeznek, mint a hirtelen fellépő láz, köpet köhögése és légszomj. Ha a gyulladásos folyamat inkább a támogató és kötőszöveti a tüdő közül viszont atipikus tüdőgyulladásnak hívják, amelyben a klasszikus tünetek kevésbé hangsúlyosak vagy egyáltalán nem jelentkezhetnek. Tüdőgyulladás anélkül láz, más néven „hideg tüdőgyulladás”, ezért bizonyosan előfordulhat. Atipikus lefolyása miatt nem mindig könnyű felismerni közvetlenül, ezért nem kevésbé veszélyes, mint a klasszikus tüdőgyulladás.
Okok
A tüdőgyulladást általában különféle kórokozók okozzák, beleértve baktériumok, vírusok és gombák. Az, hogy melyik kórokozó okozza a legtöbben a tüdőgyulladást, attól függ, hogy hol szerezték be a tüdőgyulladást, azaz otthoni környezetben ambulánsan vagy kórházban kórházban, pl. Egy másik kezelési intézkedés keretében, ahol fekvőbeteg-tartózkodás szükséges.
Ezenkívül a tipikus kórokozóknak különböző gyulladásos helyeik vannak. Egyes kórokozók nagyobb valószínűséggel okoznak gyulladást az alveolusokban, mások az tüdő támasztó szövet. A járóbeteg tüdőgyulladást okozó leggyakoribb kórokozó a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) baktérium.
A nosocomiális pneumoniae leggyakoribb kórokozói a baktériumok Escherichia coli, Staphylococcus aureus vagy Pseudomonas aeruginosa. A ambulánsan szerzett atípusos tüdőgyulladást klasszikusan az okozza baktériumok mint például mycoplasma, chlamydia vagy vírusok (például befolyásolja). A kórházi atipikus tüdőgyulladást leggyakrabban olyan baktériumok okozzák, mint a legionella (Legionella pneumoniae) vagy a gombák (Aspergillus fumigatus, Pneumocystis jirovecii). Egyéb tüdőgyulladás okai lehetnek paraziták, belélegzett méreganyagok vagy aspiráció (belélegzés) gyomornedv / sav.
Diagnózis
Ha tüdőgyulladás gyanúja merül fel, a diagnózist alapos megerősítéssel kell megerősíteni fizikális vizsgálat. Ez nem mindig könnyű, mivel atipikus tüdőgyulladás nélkül láz gyakran nem mutat klasszikus, kifejezett megállapításokat. A tüdő hallgatása során az ember általában észleli a raleset és a megnövekedést lélegző hallható.
Ezenkívül a hátsó koppintásnál gyakran hallható egy tompa kopogás. Ebben az esetben a vér fertőzés és gyulladás jeleire (pl. fehér vér sejtek, C-reaktív fehérje) és kórokozók (vérkultúrák) segíthetnek. Ezenkívül a kórokozó meghatározható nyál vagy tüdõszekréciós minták. Különösen nem egyértelmű esetekben szövetminta (biopszia) a tüdőszövetből is szükség lehet a pontos klinikai kép meghatározásához. Ezen felül egy röntgen az mellkas gyakran veszik, amelyben például a tüdő árnyékai további jelzéseket adhatnak a lehetséges meglévő tüdőgyulladásról.
