Hasi endoszkópia: Laparoszkópia

A laparoszkópia (hasi endoszkópia) egy olyan vizsgálati eljárás, amelynek során a hasi szervek endoszkóp (laparoszkóp) segítségével vizsgálhatók. Ban ben laparoszkópia, a diagnosztikai eljárás egyidejűleg kombinálható terápiás eljárással. Nőgyógyászati laparoszkópia pelviscopy-nak (kismedencei) is nevezik endoszkópia). A laparoszkópiát a következő szervek betegségeinek ellenőrzésére (megtekintésére) és szükség esetén terápiára használják:

  • Máj
  • Epehólyag - laparoszkópos kolecisztektómia (epehólyag eltávolítás).
  • Lép
  • Gyomor
  • Vékony és vastagbél
  • Omentum (hasi hálózat)
  • Húgyhólyag
  • Női nemi szervek (méh és adnexa; lásd a kismedencei jelzéseket alább).

Javallatok (alkalmazási területek) a kismedencei szűréshez

Ellenjavallatok

  • szigorú krónikus obstruktív légúti betegség (COPD).
  • Súlyos szívelégtelenség (szívelégtelenség)
  • Akut hashártyagyulladás
  • Ileus (bélelzáródás)
  • Véralvadási rendellenességek
  • Nagy aorta verőértágulat (az aorta kidudorodása (aneurysma)).
  • Akut vészhelyzet (aktív vérzés)
  • Elhízottság magnánként (elhízási fokozat III; súlyos elhízás).

A műtéti eljárás

A laparoszkópia során a hasüreget egy videokamerához és egy fényforráshoz csatlakoztatott speciális endoszkóp (laparoszkóp) segítségével vizsgálják meg (nézik meg). A hozzáférést kis nyílásokon keresztül lehet elérni (0.3-2 cm hosszúak) bőr metszések) a hasfalban, amelyet a sebész hozott létre. Erre a célra a has (hasüreg) korábban gázzal van feltöltve, amíg egy pneumoperitoneum (gázzal töltött hasüreg) létre nem jön. Erre a célra egy kicsi bőr a köldök területén metszés (periumbilicalis bemetszés) történik. Ezután egy speciális befúvó kanülöt (Veres kanül) használnak a hasfal átlyukasztására, hogy tompa hegye szabad legyen a hasban (hasüregben). Ezután egy inszufflációs szivattyú tömlőjét csatlakoztatják a Veres-kanülhöz, és az intraabdominális teret (hasüreget) szén dioxid (CO2), amíg elegendő „munka- vagy vizsgálótér” létre nem jön. Ezután a befúvó kanül eltávolítható, és egy trokár (a hasüregbe való belépéshez használt eszköz, amelyet egy cső tart nyitva) behelyezhető „vakon”. A laparoszkópot ezen a trokáron keresztül vezetik be. Ezután megtekinthető az intraabdominális tér

Diagnosztikai laparoszkópiában a has (hasüreg) vizsgálatát (megtekintését) követően a műszert ismét eltávolítják, és a hasfal sebét varratokkal lezárják. Operatív laparoszkópiában további műszereket helyeznek be a metszés további metszésein keresztül bőr, amelynek segítségével a művelet elvégezhető.

Laparoszkópia versus lapartomia

A laparoszkópia fő előnyei a nyílt hasi műtéttel (laparotomia) szemben:

  • Kis bőrmetszések
  • Gyorsabb helyreállítás és kisütés
  • Kevesebb fájdalom
  • Alacsonyabb a fertőzés kockázata

Ezen kívül vannak a laparoszkópiának hátrányai is a laparotómiához képest. Ezek tartalmazzák:

  • Nehezebb technika (nagyobb műtéti tapasztalatot igényel).
  • Esetleg hosszabb műtét időtartam
  • Segédmetszetekre lehet szükség
  • Esetleg gyengébb térbeli tájékozódás (a tapasztalt sebészek laparoszkópiával is jó területi áttekintéssel rendelkeznek)

Lehetséges szövődmények

  • A különböző szervek sérülése a műszerek behelyezése vagy a szervek ellenőrzése során
  • légmell - levegő jelenléte a pleurális térben (valójában levegő nélküli tér a kiáltott és a tüdő).
  • A bőr emphysema - a laparoszkópia során bekövetkező sérülés miatt a bőr túlzott levegője.
  • Pneumomediastinum (szinonima: mediastinalis emphysema) - a levegő túlzott előfordulása a mediastinumban (a tüdő lebenyek) laparoszkópia során bekövetkezett sérülés miatt.
  • Sebgyógyulási rendellenességek
  • A hasi varrat felszakadása (nagyon ritka)
  • Tapadások (tapadások) a hasüregben. Ez lehet vezet ileusig (bélelzáródás) hosszú idő után.
  • Haematoma (zúzódás)
  • A tumorsejtek átvitele
  • Postoperatív fájdalom
  • Mint minden műtét után, trombózis (a kialakulása vér vérrög) előfordulhat, amelynek lehetséges következménye lehet embólia (okklúzió Egy véredény) és így tüdő embólia (életveszély). Trombózis a profilaxis a kockázat csökkenéséhez vezet.
  • Elektromos eszközök (pl. Elektrokoaguláció) használata szivárgási áramokat okozhat, amelyek ezt okozhatják vezet a bőr és szövetek károsodásához.
  • A műtőasztalra helyezés helyzetkárosodást okozhat (pl. Nyomáskárosodást okozhat a lágy szövetekben vagy akár idegek, ami érzékszervi zavarokat eredményez; ritka esetekben ez is vezet az érintett végtag bénulására).
  • Túlérzékenység vagy allergia esetén (pl. Érzéstelenítők / érzéstelenítők, szerekstb.), átmenetileg a következő tünetek jelentkezhetnek: Duzzanat, kiütés, viszketés, tüsszögés, könnyező szemek, szédülés vagy hányás.
  • Olyan fertőzések, amelyek súlyos életveszélyes szövődményeket eredményeznek az életfunkciók területén (pl. szív, keringés, légzés), maradandó károsodások (pl. bénulás) és életveszélyes szövődmények (pl. szepszis /vér mérgezés) nagyon ritkák.

További megjegyzések

  • A laparoszkópia utáni adhézió (adhézió) kialakulásának kockázata 32% -kal alacsonyabb, mint a nyílt műtét után (új felvételek aránya laparoszkópia után: 1.7%; nyílt műtét után: 4.3%): Megjegyzés: Azok a betegek, akiknél vastagbél (vastagbél) vagy végbél (végbél) műtétet érintettek leggyakrabban (10%, illetve 11%); a kolecisztektómia (epehólyag eltávolítás) után szenvedő betegek a legritkábban érintettek.
  • Egy randomizált vizsgálat eredményei szerint máj metasztázisok (a májból származó daganatok, amelyek rák kívül máj) kolorektális rák (a vastagbél és a végbél). Az 5 éves túlélési arány nem volt rosszabb a nyílt műtéthez képest. A megnövekedett kockázat prognosztikai tényezői a következők voltak:
    • nyirok csomópont érintettsége az elsődleges daganat helyén.
    • Rosszabb ECOG teljesítményállapot
    • Hosszabb átmérője a legnagyobb májáttéteknek
    • Kísérő extrahepatikus betegség jelenléte („a máj").